Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-157
166 Az országgyűlés képviselőházának . után természetesen a belügyi kormánynak előttem fekvő költségvetését még a részi êtes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. És hogy ez a felszólalásom teljesen a tárgyilagosság keretein belül mozoghatott, abban csak egy vigasztalásom és egy megnyugvásom van, és ezt a megnyugvást én közlöm mindazokkal, akiknek a figyelmét ez talán elkerülte. Magyarország jelenlegi ministerelnöke, gróf Bethlen István, a húsvét alkalmából, tett egy nyilatkozatot, amely igy szólt (olvassa): »Szükség esetén nem riadok vissza kabinetem kicserélésétől, ha pillanatnyilag még nincs is itt a helyzet.« (Farkas István.; Bár kicserélhetné!) Hát, aki ismeri a politikai élet berendezését, az tudja, hogy ez a nyilatkozat mit jelent. Ez a nyilatkozat az ország közönségének nagy megnyugvására szolgál, mert én bizonyos vagyok benne, hogy az őszi ülésszakon ezt a kormányt nem fogjuk itt viszontlátni. A költségvetést nem fogadom el. (Mozgás. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: UQV legyen!) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Ház! Annak ellenére, hogy a tárgy anyaga, amely összefüggésbe hozható a belügyi tárcával, meglehetősen ki vau meritve, mégis szükségesnek tartom, hogy egy pár nagyon fontos kérdésre folh ivjam a Háznak és a belügyminister urnák a figyelmét. Már hónapok óta a Ház előtt fekszik a határmenti kerületek képviselőinek összegyűjtött anyaga, amely arról szól, hogy a határmenti lakosságnak ügyes-bajos dolga". ban enyhitéseket hozzanak. Ezek a panaszok — mert panaszoknak is nevezhetők — nemcsak közigazgatási dolgokra vonatkoztak, hanem vonatkoztak a vasúti forgalomra, az értékesítésre, kulturális dolgokra is és általában mindarra, ami az; élettel összefügg. Amikor erőszakosan megállapították ennek az országnak, Csonka-Magyarországnak határait, bizony nagyon sok községet egyszerűen derékban törtek ketté, birtokokat osztottak fel természetellenes módon, az érintkezésről azonban nem gondoskodtak. Tudom jól, hogy nem a mi hatóságainknak gondatlansága ez, hanem azért történt igy, mert ellenfeleink ezen a téren sem akartak a nemzet segítségére lenni. Különösen nehéz a ha tár menti lakosság érintkezése a határon túl fekvő földjével, birtokával, ezeknek érintkezése azokkal a megszállott területen lakó emberekkel, akikkel . élénk nexusban állanak. Ezeknek a bajoknak leküzdése céljából, a határmenti területek képviselői összegyűltek és összeállítottak egy memorandumot, amelyet a Ház ki is nyomatott és a kormányzaít figyelmébe ajánlott. Én azt tapasztalom és azt látom, hogy ezek a bajok mégis semmivel sem csökkentek és ha a kormányzat komolyságát meg akarjuk őrizni, akkor a belügyminister urnák minden esetre arra Ikell törekednie, hogy azon a téren, ami reá vonatkozik — mert javarészt közigazgatási bajok ezek, — a közigazgatási hatóságok a mi határmenti lakosságunkon a bajok orvoslása tekintetében tényleg segítsenek és a felmerült panaszokat megvizsgálják, még pedig nagyon gondosan, lelkiismeretesen és azokat eliminálják. Igy különösen nagy panasz az, hogy a meg7. Wiese 1Ù28 április 20-án, pénteken. szállott területen lévő birtokoknak kezelése szempontjából időnként munkásokat kell átvinni a határon, a tulajdonosnak magának is úgyszólván naponként kell átmennie birtokaira. A határátlépési igazolványoknál mégis a legnagyobb visszaélések vannak és olyan nehézkes adminisztrációval kezelik ezt a kérdést, hogy ez a nemzet szempontjából is elitélendő. Arra kérem a belügyminister urat, hogy a hatóságokat figyelmeztesse ezeknek a bajoknak leküzdésére. A második dolog, amit röviden meg akarok említeni és amelynek rendkívül nagy jelentőséget tulajdonitok, épen a belügyi tárca költségvetésénél, a következő. Az összes ministerek között a belügyminister ur a legnagyobb munkaadó. Az ő kompetenciája alá tartozik a legtöbb közmunka kiadása. Egyik tárcának sincsen annyi hatása az ipari életre, mint épen a belügyi tárcának. Talán az első pillanatra furcsának fogják találni a mélyen t. képviselő urak ezt a megállapításomat, de tényleg ugy van, hogy az összes közmunkák, az összes községi, megyei, városi munkák, amelyek kiadatnak a költségvetés révén, a m. kir. belügyminister elé tartoznak. Ennélfogva mindezekre a munkákra óriási befolyása és óriási hatása van. Mindenki előtt tudott dolog az, hogy kereskedelemi mérlegünk óriási módon emelkedik és a deficit mind nagyobb és nagyobb lesz, úgyhogy a helyzet szinte katasztrófálisna.k mondható. 1909 és 1913 között Nagy-Magyarországon kereskedelmi mérlegünk deficitje 210 millió korona volt óriási forgalom, óriási fogyasztás és óriási szállitások mellett, most pépedig Csonka-Magyarországnak már 346 millió pengő a deficitje és ez még folyton szaporodik, nem tudjuk, hogy hol lesz ennek vége. 1000 millió pengő értékű nyersanyagot és ipari terméket hozunk be külföldről. Olyan srílyos tétel ez, amelynek leküzdésére valóban minden fillért fel kell használni és minden erőt össze kell gyűjteni. Az idegen ipari termékek invázióját ki kell küszöbölni a magyar gazdasági életből. Az idegen ipari termékek mennyisége félelmetesen szaporodik, úgyhogy annak az ezermillió pengő értékű árunak előállítására Magyarországon százezer magyar munkáskezet fel lehetne használni. Körülbelül 10.000 intelligens embernek volna munkája ennek a külföldi importnak a leküzdése. Ez az egy tétel, ez az egy megvilágítás mutatja, hogy milyen rendkívül lényeges az, hogy a nemzet minden erejét, minden energiáját összefogja azért, hogy az importot kiküszöböljék és minél kevesebbet kelljen külföldről behozni. Nagyon jól tudom azt, hogy az import leküzdésére nem minden eszköz alkalmas, mert hiszen az importban nemcsak olyan cikkek vannak, amelyeket itthon elő lehetne állítani, hanem olyanok is vannak, amelyek abszolúte nem állíthatók elő, nyersanyagok, amelyeket nem lehet itthon előállítani, de az importnak bizonyos százalél'-' 80—40%-a az, amelyet magyar kezekkel is fel lehetne dolgozni. Hiszen csak rá kell mutatni arra, hogy nyersanyagforrásunk mind kifelé megy és mint kész. terméket kapjuk vissza. Csak egyet legyen szabad ennek az agrár-parlamentnek megmondanom: évenként 600.000 nyúlbőrt, nyersanyagot viszünk ki, a külföldi kezek a szomszédban feldolgozzák és igy kapjuk vissza Magyarországba. Mégis csak furcsa dolog, hogy ez a nemzet, amely Közép-Európában épen ezekben a nyers állati bőrökben a legtöbb nyersanyagot termeli, ölhetett kezekkel I nézze ennek az iparágnak elpusztulását. Mély
