Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1928 április 20-án, pénteken. 107 tisztelettel fel akarom hivni a minister ur ügyeimét arra, hogy minden réven hasson arra, az ipar mostani helyzetében arra törekedjék, és ez nemcsak jelszó, hanem tény is legyen, hogy a magyar ipart támogassa. És felhivom a minister ur figyelmét arra, hogy ilyen kicsiny dolgokban, mint tinta, papiros, a magyar hatóságok nem tekintik ezt a szempontot kellő komolysággal és felhivom a minister ur figyelmet arra, hogy ö maga is idegen tintával, Wagner és Müller tintával ir a belügyministeri umbau. Felhivom a figyelmét erre, mert bizonyára nem tud róla, bizonyára sejtelme sincs róla, hogy idegen, Németországból importált tintával ir az egész ministeriuma, amely ezzel el van látva. A kultuszministeriumban ezzel a tintával irnak idegen papiroson és meg vagyok róla győződve, hogy a hatóságok nem tudnak róla, mert azok az emberek, azok a férfiak:, akik ezt intézik, nem magas érdekekből, hanem aprócseprő előnyökből és kényelemszeretetből ragaszkodnak ehhez. Ilyen szempontokat most ki kell küszöbölni és a belügyministerium feje kell, hogy tekintettel legyen erre és minden körülmények között rávezesse a hatóságokat arra, hogy minden fillér, amely idegen áruért megy, bün a magyar gazdasági élettel szemben. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Vannak cikkek, termékek, amelyeket magyar munkáskéz könynyen előállít, legfeljebb egy kis kényelemszeretetről kell lemondani, legfeljebb egy kis változáson kell keiresztülmenni, de a magyar ipar, a magyar közgazdaság megérdemli, hogy egy kis kényelemről lemondjunk azért, hogy magyar pénzen csak magyar kézzel előállított termékeket vegyünk. (Krisztián Imre: Ha pedig ilyenre nem vagyunk hajlandók, akkor ne panaszkodjunk!) Hátóságaink egészen nyíltan csinálják, sőt pályázatokban is kikötik az idegen áiru szállítását. Csak egy példára hivatkozom, Kispest városának példáját kell vennünk, amely kiirt egy pályázatot — irodaszerekről volt szó — és kikötötte, hogy csak olyan karbonpapirost lehet használni és csak azt szabad szállítani, amely »in Deutschland« vignettával, védjeggyel van ellátva. Világos, hogy ideg*en papirost akart leszállittatni. Mégis csak tűrhetetlen, hogy amikor minden ország irtózatos módon védekezik és minden fillért csak saját közgazdaságának erősítésére fordit, a magyar ipart ne támogassák, hanem nyíltan közmyomlátványokban hirdessék, hogy csak idegien iparcikkeket használnak. Pedig ez olyan tétel, ahol magyar gyárakból és magyar munkáskezekből eredő cikkeket egészen nyugodtan, szépein lehetne használni. Itt vannak felsorolva a, belülgyminister ur hatáskörébe tartozó téltelek. A rendőrségnél például nem kevesebb, mint két és félmillió pengő az, amit dologi kiadásokra, ruházati és egyéb cikkekre használnak fel s nem kevesebb, mint 3 millió pengőt forditanak például a csendőrség dologi kiadásaira, ruházati szükségleteinek stb. beszerzésére. . Miután jól tudom, hogy a magyar ipar nemcsak a gyáriparból áll, hanem nagyrészt a magyar kézműiparosságból is, felhivom a belügyminister ur figyelmét arra a vezető gondolatra, amely a közgazdasági életet kell, hogy vezesse, hogy csak magyar iparcikket legyen szabad mindenütt használni. Felhivom a belügyminister urat arra, legyen figyelemmel különösen a városoknak, a községeknek és a megyéknek megrendeléseinél arra, hogy azokat a szükségleteket, amelyeket magyar iparcikkekkel is ki lehet elégíteni, csak magyar iparcikkekkel elégítsék ki. Nem mondom, hogy az egyéni érdeket legyen szabad istápolni és a köz számára drágábban számítsanak valamit azért, mert magyar. Én ennek ellene vagyok. Be ahol a magyar ipari termékek ugyanolyan árnak, mint az idegen termékek, ott a hatóságnak okvetlenül azt az álláspontot kell elfoglalnia, hogy a magyar ipari termékeket részesiti előnyben. Tisztelettel felhivom a belügyminister ur figyelmét arra is, hogy azoknál a nagy megrendeléseknél, amelyeknek eszközlése az ö hatáskörébe tartozik, — mint például évenkint 5—6 millió pengőt tesznek ki a csendőrség és rendőrség számára való beszerzések, amelyeket az ipartól szerez be belügyminister ur — legyen figyelemmel arra, hogy a kézműiparosok ne maradjanak ki ezekből a megrendelésekből. (Scitovszky Bella belügyminister: Mindig a legdrágábbak!) Ez csak egyik-másik tételben áll így, mert hiszen pályázatokon dönt ik el a dolgot. De legyen szabad rámutatnom például arra, hogy a Wolfner-féle gyárnál sokkal olcsóbb a magyar kisiparosság. Mégis egyes hatóságoknál nem tudtuk elérni, hogy a kézműiparosság is kapjon munkát, akkor, amikor ugyanolyan árajánlattal, ugyanolyan feltételekkel volt hajlandó felvenni a kir/d-dniet. Vaunak ugyanis okok, amelyek miatt — elhiszem — sokkal kényelmesebb az, ha nem kell száz kisiparosai bajlódni, hanem egy nagy cég előkelő igazgatója jön, aki aláirja a szerződési és el van intézve a dolog. A magyar kézműiparossággal való bajlódás, tudom,, sok gondot oko<z egyik-másik urnák, akinek ezzel foglalkoznia kell, de a magyar kézműiparosság felemelése és meg'segitése érdekében egy kis kényelemszeretetről le kell mondani. Például Gyulán saját szememmel láttam, hogy van egy hatalmas ipari üzem, amelyre az állam valamikor súlyos milliókat áldozott, 40—50 ezer pengőt adott akkoriban gépsegély címén. Be is állították a gépeket, ma is ott vannak, de nm használják őket, ott rozsdásodnak. Óriási érték ez, de sajnos, csak annyi munkát tudnak kapni a közhatóságoktól, hogy egy esztendőben egy napig van munkájuk, a többi napon pedig munka nélkül állanak ott a gépek. Ellenben azóta sok más intézmény alakult, hatalmas állami támogatással épültek más hatalmas gyárak. Én ezt a magyar nemzet vagyonából való pazarlásnak tartom, épen ezért felhivom a minister urat, legyen gondja arra, hogy ha a magyar kisiparosság versenyképesen lép fel, ne lökjék el csak azért,, mert kézműiparos, mert nincs elég protekciója, mert nincs elég embere, aki támogatja őt, és mert csak saját erejére vau utalva. A magyar kézműiparosság több embert alkalmaz, mint a gyáripar, hiszen a kézműiparosság 245.000 munkást alkalmaz és 80.000 tanoncot, mig agyáripar csak 202.000 munkást foglalkoztat és összesen csak 75C0 tanoncot nevel. A legügyesebb szakmunkások a kézműipar műhelyeiből kerülnek ki és a gyáripar versenyképességének oka elsősorban az, hogy a kisipari műhelyekből gondosan, szépen kitanult fiatalemberek jönnek a gyárakba, akik értik fz egyes munkák különböző fázisait. Mégha a kézműiparnak csak az volnai is hivatása, hogy szakembereket neveljen a magyar gyáriparnak, akkor is megérdemelne minden figyelmet. Amint mondottam, kicsit furcsán hangzik ugyan, de igaz, hogy a belügyminister ur a legnagyobb munkamegrendelő ebben az országban, mert az ő hatáskörébe tartozik a városok, községek, megyék és intézményeik