Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-157
Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1928 április 20-án, pénteken. Í6i5 ülő személyek, ugy látszik, elfelejtkeznek arról, hogy milyen események zajlottak le tíz évvel ezelőtt ebben az országban. Ezen események bekövetkezéséhez nagyban hozzájárult az, hogy kritikus pillanatokban a rendőrség ingatag magatartást tanúsított, hogy a hatalom igy azután a kommunisták kezébe csúszhatott át. Én figyelmeztetem önt arra, hogy a kötelességtudó és hála Istennek, konszolidált rendőrséget a belügyi államtitkár impulzív és elfogult magatartása egyszerűen veszélyezteti intézményes konszolidálásában!, kifejlődésében és veszélyezteti azért, mert tagjainak megelégedettségét sok eszközzel és sok módon akadályozza meg.« Tudnék ebből a négy ivoldalas levélből mást is felolvasni, (Rothenstein Mór: Halljuk! Halljuk!) de én nem teszem. A közérdek csak azt kívánja, hogy itt megmondjam, hogy ime nemcsak a nagyközönség körében, nemcsak az én egyéni tapasztalásaim és politikai barátaim tapasztalásai mutatják, de tény, hogy már magában a közigazgatásban, a megyeiben épugy, mint a városi közigazgatásban, sőt még az állambiztonsági intézményekben is van egy érzés, amely azt mutatja, hogy a belügyi igazgatásnak közszelleme, sokszor erőszakoskodása és nem ritkán elfogultsága olyan eredményeket és olyan lelkiállapotot vált ki az emberekből, amely abszolúte nem áll az országnak, az államnak érdekében. De mélyen t. Ház, ez nemcsak ezen a téren van igy, ez más téren is igy van. Én kérdést intéztem kerülő utón a ministerelnök úrhoz, megkérdeztem a kormány összes tagjait s most megkérdezem a mélyen t, belügyminister urat is (Scitovszky Béla belügy minister; Kerülő utón?!) — nem, hanem igy, egyenes utón, tanuk előtt — vájjon van-e tudomása a mélyen t. belügyminister urnák arról, hogy amióta a, kormányzópadokat elhagytam és ide az ellenzéki oldalra ültem, mint egy jószándéku, mérsékelt, tárgyilagos és — ma sem tagadom — régi pártom iránt sok szívbéli hajlandósággal rendelkező ellenzéki képviselő, azóta engem egy előttem ismeretlen ur — bár a megismerkedés iránt minden lépést megtettem — állandóan követ. (Esztergályos János: Csak nem detektív 1 ? —- Derültség a szélsőbaloldalon.) Én egyszer hozzáléptem és bemutatkoztam neki. Ö erre rövid utón eltávozott. (Peyer Károly: Jellemző állapotok!) Még tovább megyek, mélyen t. belügyminister ur. Leírtam egy darab papirosra, hogy hova járok, megneveztem azokat a családokat, amelyekkel érintkezem és azt is felírtam, hogy hova szoktam menni; nyáron külföldre szoktam menni, tavasszal is elmegyek külföldre 10—14 napra, azonkívül vidékre 3—4 helyre utazom. Mondom, mindezeket leírtam egy darab papirra s hajlandó vagyok azt átnyújtani. Méltóztassék azonban nyilván az állam költségén történő — ugy gondolom, mert hogy valamelyik politikai barátom vagy ellenfelem saját költségén vállalkozzék arra, hogy ilyen módon figyelje az én mozdulataimat, azt alig. hiszem — ezt a megfigyeltetésemet beszüntetni. Én hajlandó vagyok pontosan megnevezni mindazokat a helyeket, ahova járok, sőt még azt is megmondhatom, hogy a nap melyik órájában mit csinálok, hiszen nincsen semmi titkol nivalóm. Elég az hozzá, mélyen t. belügyminister ur, hogy az áliam javára méltóztassék ezt beszüntetni. Ha jól emlékszem, a főváros egyik közigazgatási bizottsági ülésén a székesfőváros főkapitánya arról panaszkodott, hogy kevés a rendőr Budapesten. Ha kevés, akkor ne méltóztassék ilyen magáncélokra, rendőri személyeket igénybevenni. (Rothenstein Mór: Detektiv van elég!) De még mást is ajánlhatok a mélyen t. belügyminister ur figyelmébe, és ez az, hogy méltóztassék érdeklődni az iránt, hogy hol teljesítenek a detektívek szolgálatot Budapesten. Én véletlenül a múltkor a Városliget felé vezető egyik utcában, amelyet nem vagyok hajlandó megnevezni — azért nem nevezem meg, mert ott egy előkelőség lakik és nem akarok személyes élt adni a dolognak, — bementem egy házba. Ott lődörgött egy ember a kapuban, akiről azt hittem, hogy házfelügyelő, s megkérdeztem tőle; Kérem, nem tudja, ebben a házban lakik-e ez és ez a képviselő ur? Azt felelte: nem tudom. Kicsoda maga — kérdeztem én —, hogy itt áll a kapuban? Végre kinyögte, hogy ő államrendőrségi detektív. Érre azután én igen melegen érdeklődtem és rájöttem arra, hogy annak a detektivnek nincs joga ott állni. Igy van ez, t. belügyminister ur, minden vonatkozásban. Én nem fogom a t. belügyminister urat nagy elfoglaltsága közepette és ilyen előrehaladott időben ilyen apróságokkal untatni. De mégis meg kell hogy mondjam, hegy ez a közszellem végigvonul az állami élet egész vonalán, végigvonul az erkölcsrendészeti intézkedéseken s végigvonul a színházi és mozi-cenzurán. Hát tudja-e a t. belügyminister ur a következő esetet? Erre a kis dobozra rá van írva, — nem volt más papirosom, — hogy valami »Egy finom kis lakás« című színdarabot egyszer szinre akartak hozni Budapesten és a belügyministerium betiltotta. (Peyer Károly: Mi volt a címe?) »Egy finom kis lakás.« Ezt a darabot betiltotta a belügyministerium illetékes tényezője. Akkor mit tett Isten? Két hét múlva az a darab már erkölcsös lett és akkor újra előadták. (Farkas István: Ki lehet eszközölni, hogy valamely darab erkölcsös legyen!) Akkor történt egy másik esemény: a darabot újra beszüntették. Hát, mélyen t. belügyminister ur, ez az a közszellem, amellyel lelkében ön sem ért egyet. ön a kormány tagja, ön a felelős belügyminister, természetes, hogy ön vállalni fogja természeténél fogva is és pozíciójánál fogva is a felelősséget mindazért, ami történik a hatásköre alatt, de én állítom, -— ismerem annyira a belügyminister ur gondolkodását, — hogy azzal a közszellemmel, amelyet én itt ezekkel a gyakorlati példákkal megvilágítottam, ön lelkében nem ért egyet. Mélyen t. Ház! Nem folytatom tovább, fejtegetéseimet. Még csak egy kérdéssel kivánok foglalkozni s ez az egy kérdés az, amiről Szabó Géza t. képviselőtársam megemlékezett, hogy megreklamálom a mélyen t. belügyminister urnái a vármegyei tisztviselők illetményrendezését és ismételten megreklamálom a törvényhatósági bizottság felfrissítését S ebben a kérdésben ajánlok valamit a mélyen t. belügyminister urnák. Abból a vármegyei törvénytervezetféléből, amelyet mi ismerünk, törvény ugy sem lesz; méltóztassék Szily Tamás t. képviselőtársamnak egy régi javaslatát akceptálni., méltóztassék a törvényhatóságok felfrissítéséről előre gondoskodni. Hiszen van erre törvényes mód és lehetőség egy paragrafusos vagy r kétparagrafusos javaslattal és akkor ez a kérdés éliminai va lesz, mert a községi, a vármegyei és a városi reformjavaslat olyan hosszú időt vesz igénybe % hogy, azt hiszem, az alatt sok minden fog történni. Én, mélyen t. Ház, előadott mondanivalóim
