Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-157
Az országgyűlés Mpviselökázá>nak 157. A dolog azért is igen súlyos, mert a ministerelnök ur debreceni beszédében ismételten és a leghatározottabban az egész ország közönségét takarékoságra intette. Múltkori költségvetési beszédemben bátor voltam rámutatni arra az általánossá vált közéleti és kormányzati pazarlásokra, amely egy és más vonatkozásban megnyilatkozott. Én igazán őszintén megmondom, hogy a mélyen t. belügyminister úron csodálkozom, hogy ennek a szanatóriumi orvosnak ós ennek a gyári vezérigazgatónak méltóztatott bórbeadni ezt a birtokot, méltóz- i tátott nekik még 5 milliárd koronát is adni. f (Scitovszky Béla belügyminister: Nem én adtam! Téved a kén viselő ur, örökség volt! — Szabóky Jenő: A belügyminister ur örökölte az elődjétől. — Kun Béla: Valaki csak felelős érte!) Azért bocsátottam előre beszédemben, hogy már 1924 októberében kívántuk, hogy Rakovszky Iván volt belügyminister ur állását elhagyja. Ezt nekünk Bethlen István ministerelnök ur meg is Ígérte és ugy látszik, mi nagyon jiól néztünk a jövőbe, mert még ilyen detail kérdésben is igazolva van a mi álláspontunk. (Scitovszky Béla belügyminister: Nem egészen így áll! Én is igy tettem volna!) Csodálkozom, mélyen t. belügyminister ur azon, hogy amikor egy szolgabíró nem tud megélni a fizetéséből, — méltóztassék érdeklődni iránta, abból él meg, hogy barátai neki váltót irnak alá, vaigy a vagyonát elkölti — akkor ötmilliárd koronát forditanak erre a célra az állam vagyonából, (Scitovszky Béla belügyminister: Likvidáló vagyon nem az állam vagyona!) akár kölcsön formájában is. (Scitovszky Béla belügyminister: Likvidáló vagyon! Épületeket épitett magának!) Mert igazán nem vagyok biztos albbam, hogy ez ^ a nagy szakértelemmel folytatott gazdálkodás, amely Orosiban megy, oda fog-e vezetni, amint a gazdálkodást ellenőrző vármegyei ügyosziálybeli kormánybiztos ur és helyettes kormánybiztos urak gondolják? T. Ház! Ezzel csak rá akartam mutatni egy klasszikus példára: hogyan fest ebben f az országban a közkormányzás berendezése és hogy kormányzati tényezők mi mindennel foglalkoznak ebben az országban, ami nem volna tulajdonképen az ő hivatásuk. Itt hatásköri átlépések, kormányzati magyarázatok, a legelőtörvény megsértése és hasonló más jelenségek észlelhetők sat. belügyminister ur — ugy látszik — Örökségképen kapta elődjétől ezt _ az ügyet, de mindenesetre nagyon helytelenül járt el. akárki tette az intézkedést, hogy az érdekelt községnek az 5000 holdból 1600 holdat engedtek át a likvidációnál, ebből 800 hold szikes föld, ezt a legelőt pedig a fennálló törvényes rendelkezések értelmében, a többtermelés biztosítása érdekében és a mezőgazdasági fejlődés elősegítése érdekében a szanatóriumi főorvos ur és a vezérigazgató ur rendelkezésére bocsátották. (Kun Béla: Ez az összefogás a kisgazdatársadalommal, amit a ministerelnök ur mondott!) T. Ház! Miután a belügyi kormányzat agrárpolitikai tevékenységével foglalkoztam, rá kell hogy térjek a mélyen t. ministerelnök urnák itt a Házban elmondott legutóbbi beszédére. Az igen t. ministerelnök ur itt a Házban ezelőtt két nappal azt mondotta, hogy a kivételes hatalmat az ősz során meg fogja szüntetni, a gyülekezési jogot és a sajtószabadságot vissza fogja állítani békebeli nívójára. Ajánlom a mélyen t. belügyi kormány szives figyelmébe a ministerelnök urnák ezt a kijelentését, (Scitovszky Béla belügyminister: Nekem kell a ülése 1928 április 20-án, pénteken. 163 törvényt megcsinálnom!) ajánlom azért is, mert a gyülekezési jogot Magyarországon pártpolitikai szempontok szerint kezelik. Ha másélrt nem is lett volna érdemes ide az ellenzéki oldalra ülnöm, ezért az egy dologért is érdemes itt ülnöm, mert most innen gyakorlatilag látom bizonyitva azt, amit annyiszor hangoztattam a párton belül, de ami egyes helyeken nem talált meghallgatásra. Mélyen t, belügyminister ur, ön nem is tudja, hogy én legutóbb a választókerületemben jártam, hogy mint ellenzéki képviselő megszavaztassam választóimat: helyeslik-e állásfoglalásomat! Annyit kivánok előrebocsátani, hogy az egész választókerület példátlan egyhangúsággal sorakozott állásfoglalásom mellé. (Esztergályos János: Reméljük, csendőr nem kisérte önt 1 ? — Kun Béla: Az újságírókat sem akarták beengedni a gyűlés színhelyére!) Én azonban már ott a gyűlés szinhelyén köszönetemet nyilvánítottam a mélyen t. belügyi kormányzatnak azért, hogy az én személyes védelmemről hatékonyan méltóztatott gondoskodni. (Esztergályos János: Mégis!) Eddig, amikor megérkeztem választókerületembe, soha sem várt engem csendőr, de erre nem is volt szükség. (Szabóky Jenő: Nagy ember lettél!) Ez tréfának jó. de én nagyon komolyan fogom fel a kérdést. Erre nem is volt szükség, mert soha életemben nem irtam le egy szót. soha életemben nem mondottam ki egy szót. amellyel a törvénnyel ellentétbe jutottam volna. És mit tapasztaltam! Azt, hogy amikor rögtön az állomásról a gyűlés színhelyére hajtattam, kifli alakban ölelt körül a belügyi kormányzat képviselete, gondoskodván az én hatékony védelmemről. Ezt én ott nyomban megköszöntem. Olyan közel állottak hozzám egyes községekben az egyes belügyi igazgatási és hatósági személyek és köze.Q-ek, hogy balkézzel tévén a gesztust, mes' kellett kérnem a szomszédomat, hogy egy kissé álljon tovább, hogy legalább a gesztust akadály nélkül tehessem meg. (Esztergályos János: Ki volt a szomszédja!) Mélyen t. belügyminister ur, méltóztassék nekem meghinni, hogy nagy tisztelője vagyok a rendőrség és csendőrsés- szervezetének, annak megerősitését, konszolidálását az állam-, a vagy ones a személyi biztonság érdekében valónak tartom, de rendkívül veszélyesnek tartom, ha pártpolitikai szempontból lesznek ezek a közegek felhasználva. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nem mondom itt el személyesen szerzett tapasztalataimat, (Rothenstein Mór: De érdekes volna!) csak annyit mondhatok, hogy az egész berendezésnek az volt a szónoki emelvény körül a szinezete. hogy vagy engem, vagy választóimat valamilyen formában befolyásolják. Erre én azzal kezdtem beszédemet: »Lehetnek közéleti férfiak, akik száz detektív kíséretében érkeznek meg választóik közé. de én egyedül jöttem, mert tiszta a lelkiismeretem és nyugodtan állok ide választóim elé«. Ezután megköszöntem a gondoskodást és mondhatom, (Esztergályos János: Csak bálran!) hogy az a szinnadi jelenet, amely kozicaza-atási utón körülöttem kifejlődött, nemcsak hogy hatástalan maradt, de a lehető legrosszabb. — ismétlem, — a lehető legrosszabb benyomást tette. Nagyon érdekes, hogy amikor a túlsó oldalon ültem, egyszerűen küldöttem eey sürgönyt a kerületbe: ekkor érkezem, ekkor fogok beszámolni s ott gyülekezhetett a nép. ott mindenki zavartalanul meghallgathatott engem: senkinek nem ígértek hatósági személyek pénzt
