Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-157
Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1928 április 20-án, pénteken. Ez a mai kormányzati rendszer minden intézkedésével a történelmi fejlődést akarja visszatartani, minden intézkedésével a feltörni akaró, a kultúra, civilizáció, napfény felé törekvő munkásmozgalmat akarja elfojtani. Uraim, szörnyű csalódás fogja önöket érni, csalódás azért, mert az idő kerekét semmiféle eszközzel feltartóztatni nem lehet, az megy előre minden belügyi intézkedés ellenére is. Miután ebben a kormányban nem látom még szándókát sem annak, hogy valamennyire közelebb akarna vinni bennünket közigazgatásilag Európához, s miután nem látom a szándékot arra, hogy az idő kivánalmainak eleget tegyen, ennélfogva a költségvetést nem fogadom el. . Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Én érdeklődni kivánok az igen t. belügyminister urnái a belügyminister urnák és a székesfővárosnak egymáshoz, való viszonya iránt. (Scitovszky Béla belügyminister: Szeretetteljes!) Vagyunk igen sokan a székesfőváros törvényhatósági bizottságában, akik az országos politikában nem állunk a kormány mögött, akik az egységespártnak nem vagyunk tagjai, a székesfővárosnál azonban a községi polgári párthoz tartozunk és annak kötelékében véljük a magunk kötelességét a székesfőváros iránt teljesíteni. Az ilyen fajtájú székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tagok ezidőszerint nagy kérdőjel előtt állanak. Nincsenek tisztában azzal, hogy a többségi polgári párt és az igen t. belügyminister ur között a helyzet voltaképen milyen. Annak idején, amikor a székesfővárosi községi választások lezajlottak, azok olyan eredménnyel végződtek, hogy az úgynevezett demokratikus blokkhoz tartozó pártok és az ennek a blokknak kötelékébe nem tartozó pártok körülbelül egyenlő arányban kerültek be a székesfőváros törvényhatósági bizottságába. Nem titkoltam akkor sem és nem titkolom ma sem, hogy az uralmon volt pártot ez a községi választás megbuktatta volna akkor, ha a demokratikus blokk pártjai, jobban mondva a demokratikus blokk jelöltjei a választási küzdelmet ügyesebben és okosabban vivták volna meg és nem a bosszúállás politikájához Közelálló jelszavakat hirdették volna, mondván, hogy az uralmon lévő pártot meg fogják semmisiteni, seperni fognak a városházán és az elsepert emberek helyébe a maguk embereit fogják ültetni. Ez taktikai hiba volt, amely megbosszulta magát azzal, hogy a demokratikus blokkhoz tartozó pártok a győzelemig nem juthattak el, hanem a másik párttal egyenlő arányban kerültek be a bizottsági tagok sorába. Akkor mi az úgynevezett Ripka-pártot, amely Ripka Ferenc főpolgármester ur nevével indult a választási küzdelembe, nem tekintettük olyan komoly pártnak, amelyhez az idő szerint csatlakozni akartunk volna. A Ripka Ferenc-pártot akkor egyszerűen ugy Ítéltük meg, hogy a zsidók szemében elhomálycsitására, vagy — mondjuk még gorombábban — a zsidók becsapására látszólagosan liberális jelszavakat hirdetnek, voltaképen azonban ugyanazt jelentik, amit jelent a keresztény községi párt, amely Wolff Károly vezetése alatt volt. Ilyen felfogás mellett természetesen nem csatlakoztunk azokhoz a liberális jelszavakhoz, amelyeket Ripka Ferenc főpolgármester ur akkor hirdetett és vele szemben inditottuk meg a harcot. Később vizsgálódásunk során ugy véltük, hogy rosszul biráltuk meg a helyzetet, nem ugy volt, mint ahogy mi elbíráltuk és közeledni akartunk a Ripka Ferenc vezetése alatt álló párthoz. Eközben azonban mindig gyanakvóan figyeltük, vájjon a kormány az ő magatartásában a székesfővárosi életben a- Wolff Károly vezetése alatt álló keresztény községi pártra akarja-e bazirozni a maga szándékait, vagy pedig nem és ettől ép olyan távol áll, mint más pártoktól és a Ripka Ferenc vezetése alatt álló párt az, amely kormánypártnak nevezhető a fővárosi életben. Sokan revízió alá vettük álláspontunkat. Sokan voltunk, akik a községi választásoknál még a f Ripka-párt ellen vívtuk a magunk harcát, később pedig ahhoz csatlakoztunk. (Egy hang a jobboldalon: Okosan!) Ezáltal a csatlakozás által ugy megerősödött a székesfőváros életében a községi polgári párt, hogy tagjainak számát tekintve, nyomban a második helyre került. Hangsúlyozom, hogy e csatlakozások által erősödött meg a párt. Nem egyébként, érdemei folytán erősödött meg, hanem e kívülről hozzácsatlakozottak adták meg neki azt a súlyt és jelentőséget, amely súlya és jelentősége ma ennek a pártnak a főváros életében van. Ilyen körülmények után ámulva láttuk, hogy a belügyminister ur milyen magatartást tanúsít a községi polgári párt fővárosi ténykedését illetően. Egypár rejtélyes esetet kellett látnunk mostanáig, amelyeket szóvá kell tennem, (Halljuk! Halljuk! a közéven.) mert hiszen a belügyminister urnák a székesfővárosi törvény megalkotása előtt és a székesfővárosi választások kiirása előtt határozottan szint kell vallania a tekintetben, hogy politikáját kire akarja támasztani a fővárosi életben, a községi polgári pártra, avagy a keresztény községi pártra. (Scitovszky Béla belügyminister: Én felügyelőhatóság vagyok, képviselő ur!) Elég különös, hogy ezt szóvá kell tennem, de szóvá kell tennem. Vegyük például azt a hallatlan, botrányos esetet, hogy a községi polgári párt heteken keresztül elszánt harcot viv a főváros törvényhatósági bizottságában a húsfogyasztásiadó eltörlése érdekében. A pártvezér eljár ebben az ügyben, megkapja a szükséges biztatásokat, azok után agitáció tárgyává tesszük a kérdést. (Scitovszky Béla belügyminister: Kitől kapta a biztatást T) A pénzügyministeriumnak, ha jól emlékszem, Varga Imre nevű államtitkárjától. (Scitovszky Béla belügyminister: Tessék megmondani egészen nyiltan.) Tehát nevet is mondok. Minekutána a pártelnök megszerzi az előzetes jóváhagyást, a párt végigverekszik egy küzdelmet a husfogyasztásiado eltörlése érdekében, amelynél szövetségre kellett lépnie a baloldali pártokkal, mert a keresztény községi párt a húsfogy?isztásiadó fenntartása mellett foglalt állást. Tehát a kormány támasza, a községi polgári párt, végigverekszik egy küzdelmet ad hoc szövetségeseivel és abban győz. Ezekután mi történik"? A közgyűlési határozat felterjesztetik a belügyminister úrhoz. Nem tudjuk, hogy a székesfőváros főpolgármestere minői véleményezéssel 'terjesztette fel ezt a közgyűlési határozatot a kormányhoz, de tény az, hogy egyszer csak dezavuálva van a kormánypárt és jön egy belügyministeri rendelet, a pénzügyminister úrral egyetértőleg meghozva, amely a húsfogyasztási adóra vonatkozó közgyűlési határozatot megsemmisíti és így a saját pártját kifigurázza, csúffá teszi, kipellengérezi. A belügyminister urnák tudnia kell azt, hogy pártjának, a községi polgári pártnak a legnagyobb sikere volt, vagy mondjuk egyetlen nagy sikere volt az elmúlt esztendőkben, hogy a húsfogyasztási adó eltörlésére
