Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

Az országgyűlés képviselőházának It vonatkozó határozatot meghozta. Ennek a határozatnak jelentőségét növelte az, hogy e Határozat meghozatalánál nem a községi keresztény párttal karöltve,dolgozott, hanem a baloldallal szövetkezve. És^ most mi történik? A kormányrendelet melléje áll a tőle távolabb álló keresztény községi pártnak és annak álláspontját foglalja el. (Scitovszky Béla belügyminister: Ez a rendeletben nincsen benne, hegy a párt mellé áll. A közérdek mellé áll!) A pártok hozták a határozatot! A belügyminister urnák tudnia kell, hogy saját pártja hozta. (Scitovszky Béla belügyminister: En objektive ítélek, abszolúte nem érdekeltek a pártok, nem is •tudtam róla.) Az autonómia többsége a húsfogyasztási adó eltörlése mellett volt. r A belügyminister ur az autonómia többségének ezt a határozatát megsemmisitette és a keresztény községi párt határozatát fogadta el, amivel in egerősitette a keresztény községi párt uralmát a székesfőváros területén, úgyhogy ember legyen az a főpolgármester és ember legyen az a Kozma Jenő pártelnök, aki ilyen _ beiügyministeri intézkedés után a párt zászlóját sikerrel tudja egy választási _ küzdelemben végigvezetni. Ha igy támogatja a belügyminister ur a saját pártját közvetlenül a választások előtt, afekor ne is méltóztassék egy percig sem gondolni arra, hogy a bekövetkező székesfővárosi választásokon a községi polgári párt valaminő eredményre tarthat számot. A legközelebbi községi választásokon a Wolff-párt fog megerősödni ilyen kormánypolitika mellett. Ha ezt akarja az igen t. belügyminister ur, akkor valljon szint, mondja meg őszintén, becsületesen, nyíltan, ne állitsanak minket, felnőtt komoly embereket a székesfővárosnál lehetetlen helyzetbe. Ez abszurdum, ez játék, ez nem méltó a kormányhoz, a kormány tagjaihoz és az igen t. belügyminister úrhoz. (Scitovszky Béla belügyminister: Sőt!') Vagy Wolff Károly a támasza a belügyminister urnák, vagy Kozma Jenő. Tertium non datur. (Scitovszky Béla belügyminister: A közérdek! — Ugy van! a jobboldalon.) Tény, hogy a székesfővárosi közgyűlésnek ez a határozata erkölcsi tőke volt a községi polgári párt javára. A belügyminister ur ettől az erkölcsi tőkétől megfosztotta a községi polgári pártot. Tény az, hogy a községi polgári pártnak ez volt a legrokonszenvesebb megmozdulása az elmúlt esztendőben. A belügyminister ur ezt a rokonszenvet, amely a saját pártja iránt jelentkezett, visszadobta és elűzte, mert a legrokonszenvesebb megmozdulását semmibe vette. A községi polgári pártnak ez a közgyűlési határozata erőgyarapodást jelentett volna. A legközelebbi választásoknál ez jelszó gyanánt lett volna használható, erre mint érdemre, lehetett volna hivatkozni. A 'belügyminister ur a határozatával lehetetlenné tette, hogy a községi polgári párt erőgyarapodásban részesüljön és megnehezítette a községi polgári párt helyzetét a bekövetkező választásra. Tovább megyek; ott van a másik kérdés. A székesfővárosnál bizonyos hiteltúllépések történtek, amelyeket védeni ostobaság volna. Egyetlen szavam sincs a hiteltúllépések védelmére. Arra a magatartásra, amelyet a kormány ebben a kérdésben is követett, igazán kell megjegyzést tennem, mert kutatnom kell. hoay ki a belügyminister ur tanácsadója a székesfővárosi kérdésekben. Törvény szerint, alkotmányosság szerint, a parlamentáris elveket átvive a fővárosi életbe, nem lehet más a tanácsadója, mint a székesfővárosi főpolgármester. Ámde a főpolgármester egyik vezére a községi polgári '. ülése 1928 április 20-án, pénteken. 157 pártnak is. Minket, akik a községi polgári pártnak tagjai vagyunk, mégis csak érdekel, hogy az igen t. belügyminister ur a főpolgármester véleményezésére hallgat-e, vagy más, előttünk ismeretlen tanácsadókra. Tény az, hogy például a székesfőváros főpolgármestere hitet tehetett volna a belügyminister ur előtt abban a tekintetben, hogy a hiteltúllépések miatt a székesfővárosnál semminemű panama nem történt. Senki oly jól nem tudta, mint a főpolgármester ur, hogy ott panama nem volt. Úgynevezett fővárosi disznóság ezekben a kérdésekben nem volt, és ezt legjobban tudta a belügyminister urnák referálni köteles főpolgármester. Ha ennek, ellenére mégis heteken keresztül állandóan olyan autonómiaellenes nyilatkozatok hangzottak el, hogy a székesfőváros heteken keresztül ugy volt odaállítva, mint ahol a panamák egész sorozata történt, à hiteltúllépéseknél... (Scitovszk^ Béla belügyminister: Ki részéről!) Ezt kutatom,igent.belügyminister ur. Kutatom én is, hogy ki volt az, aki mindezt felülről irányította. (Scitovszky Béla belügyminister: De ki nyilatkozott? Én nem nyilatkoztam!) Hiszen a főpolgármester úrtól tudnia kellett, hogy ott semminemű disznóság nincs, és mégis igy odaállítani a fővárost — ez valakinek vagy valakiknek érdeke lehetett, ellenben közérdek semmiesetre sem volt. . De tovább megyek. Itt van a községi takarékpénztár kérdése, (Halljuk! Halljuk!) amely heteken keresztül obstrukcióra vezetett és amely tegnapelőtt elintézést nyert a közgyűlésen. (Beck Lajos: A lovagiasság szabályai szerint!) A közgyűlésen meg lett szavazva. Ebbe a küzdelembe a községi polgári párt megint belevitte egész erejét és energiáját. Ezúttal a keresztény községi párttal karöltve és azzal egyetértve közösen verekedtek a községi takarékpénztár ilyenmódon való megalapítása mellett, mint ahogyan az újságokból ismeretes. Eközben mi történt? Valószínűleg ellenzéki taktikából, — mert hiszen tudnia kell a belügyminister urnák is azt, hogy valószínűleg taktikából került az Országgyűlésen interpelláció formájában szálba ez a kérdés — harc közben, miközben állott a harc a szemközt lévő pártok között, Gál Jenő képviselőtársam itt interpellálta a minister urat és minő választ kapott itten az igen t. kjépviselő ur? Se hideg, se meleg választ. (Scitovíi;ky Béla belügyminister: Az igaizságot mondottam!) Tény az, hogy se hideg, se meleg választ kapott, s talán nem haragusznak meg a lutheránusok, ha köznapi nyelven azt mondom: lutheránus választ kapott, se hideg, se meleg választ. Bocsánatot kérek, igy támogatni egy pártot akkor, (Scitovszky Béla belügyminister: Hogy beszélhet ilyeneket?) amikor a legelkeseredettebb küzdelemben vain, helyes magatartás a kormány részéről? (Scitovszky Béla belügyminister: Nekem használ a képviselő ur, de magának árt!) A belügyminister ur ezzel a se hideg, se meleg válaszával gyengítette a küzdelemben saját párt járnak állásfoglalását. Harc közben nem lehet igy magára hagyni egy pártot, mert megint csaik megismétlem: nincs az Istennek az a főpolgármestere és nincs az a pártelnök, — bárki legyen is az, lehet a legodaadóbb hive Bethlen Istvánnak las Scitovszky Bélának — aki ilyen körülmények között egy pártot vezetni képes lenne. Nem lehet egy autonómia életében szerepet vinni, ha maga a kormány is ilyen módon viselkedik. Tessék szint vallani. Miért nem merészelt az igen t. belügyminister ur ebben a kérdésben szint vallani? Talán a bankokkal