Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-157
152 Âz országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1928 április 20-án, pénteken. házatát, táplálkozását, akkor a háboruelőtti állapottal szemben, de még- az 1919., 1920. és 1921. évvel szemben is olyan szörnyű visszaesést fogunk tapasztalni, amilyenre példa nem volt. Ha megnézzük a munkásosztályhoz tartozó nőket, gyermeket, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a gyermek alig hogy felserdül, alig hogy mozogni tud, épen hogy az iskolából kikerült, már dolgozni kénytelen. Öien-hatan kénytelenek összefogni, mert különben a család nem tud megélni. Elismerem, Németországban is nagy nyomorúság van, ott is dolgoznia kell mindenkinek, de tessék csak figyelembe venni, hogy egy esztendő alatt 48-04 kilogrammról 50 kilogrammig emelkedett fel a húsfogyasztás Németországban. Mialatt Magyarországon a húsfogyasztás 15 dekával csökkent, — az egész fejkvóta nálunk 28 kilogramm volt, jobban tehát már nem csökkenhetett — addig, ismétlem, Németországban 48 kilogrammról 50 kilogrammra emelkedett fel. Ha megnézzük a német munkás, az osztrák munkás, a csehszlovák munkás élettartását viszonyítva a magyar munkás életéhez, összeszorul az embernek a szive. Azt kell mondani, — bocsánatot kérek a durva kifejezésért — hogy rablógazdaságot űznek a legnemesebb anyaggal, a magyar munkássággal. (Propper Sándor: Úgy van! Ugy van!) Kérdem, mivel akarják helyreállítani Nagy-Magyarországotl Azt méltóztatnak hinni, hogy az a maroknyi polgári réten; fog áldozatot hozni 1 ? A történelem bizonyítja, hogy ez az osztály is hozott nagy áldozatokat, mint ahogy $ minden társadalmi osztály hozott nagy áldozatokat, de a tömeget a nép adja, a munkásosztály adja, annak pedig az önérzetét minden órában megsértik. Ugy fognak önök járni, mint elődeik 1526-ban Mohácsnál. Tessék erről meggyőződve lenni. (Kabók Lajos: Magukra maradnak egészen!) A munkásmozgalom elleni védekezés kettős irányú. A munkásság egyfelől a közigazgatás frontjával áll szemben — erre nem akarok részletesebben _ kitérni, hiszen épen eléggé vázolta Kabók Lajos és Peyer Károly t. képviselőtársam — azzal a fronttal, amelynek fegyverek is állnak rendelkezésére akaratának érvényesítésére, másfelől szembenáll egy fronttal, amely frontról nem tudja határozottan, hogy honnan táplálkozik, honnan szivja életerejét, csak érzi, hogy van. Ez a front a titkos^ alakulatoké, amely titkos alakulatoknak kizárólagosan az a céljuk, hogy a munkásságot sakban tartsák. Méltóztattak olvasni azt a groteszk kis komédiát, amely a napokban történt, amikor Gyulai-Molnár Ferencet és társaságát véletlenül elcsipték a Mátyásföldön. A verebek csiripelték a környéken, hogy ezek mit akarnak csinálni, valami vadászszövetséget, vagy hasonlót, mindenki tudta, a rendőrség azonban füle botját sem mozgatta csak akkor, mikor valaki azt mondta, hogy itt kommunista összeesküvésről van szó. Erre meg kellett mozdulnia. Tessék-lássék behívták őket a rendőrségre, kihallgatták és elengedték az egész^ társaságot, talán még bocsánatot is kértek tőlük. Ilyen társaság minden faluban öszszeverődík és az emberek csodálkoznak, hogy ezek az emberek, akik évszámra nem dolgoznak, egy fillért nem keresnek, hogyan tudnak megélni tisztán abból, hogy szerveznek egy gárdát, a munkásmozgalom elfojtására. Hiszen tudjuk, a n Sasok milyen célt szolgálnak, tudjuk ezekről az alakulatokról, hogy milyen célt szolgálnak. Biztosithatom az urakat, hogy ez egyáltalában nem használ semmit. Azokat pedig, akik ebben a társaságban benn vannak, és ezek pátronusait figyelmeztetni kivánom arra, hogy ricinus és cserfadorong nekünk is termett. Mi nem támadunk meg senkit, legkevésbé akarjuk az állam rendjét erőszakos eszközökkel megzavarni, azonban, ha megtámadnak minket, nekünk is van ricinusunk, még pedig calomel lel alátámasztva, s ez hatásosabb. (Derültség a szélsőbaloldalon,) Olyan könnyen nem fogják elvenni a munkásdorongokat, mint amilyen könnyen a fasisztáknak sikerült, mert az olasz munkásmozgalom nagyrésze a törvényesség alapján állott és szaladt a kádihoz panaszra. Mi tiszteljük a törvényeket, tiszteljük a kádit, de a magunk védelméről magunk gondoskodunk. T. Képviselőház! Van azután egy másik fajtája a munkásság elleni védekezésnek, amelynél bajosabbat el sem tudók képzelni. A belügyministerium támogatásával jelenik meg- egy irásmíí, az úgynevezett »Nemzeti Munkavédelem«. (Propper Sándor: Az öregagyalágyult mérnök csinálja!) Gálocsy közismert mérnök ur a szerkesztője ezeknek a förmedvényéknek, amelyeik közül (olvassa): »az Á-val jelzett hirek csak Neked és feözvetlen barátaidnak szólnak. A B-vel jelzetteket bizalmasan velünk együttérző emberek közt terjeszteni lehet, a C-vel jelzetteket pedig kívánatos mentül nagyobb körben terjeszteni, hogy esetleg sajtó utján is tudomást szegezzenek róla« — mondja a levélj Ebben a belügyministerileg támogatott irásműben, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) amely hemzseg a szocialistáik szidalmazásától, aiz van, hogy a munkásvezérek milliárdokat vágnak zsebre, autókat, testőröket tartanak, (Derültséf).) szeretőjük van stb., stb. Erről nem, akarok beszélni, hisz ezek a vádak közismertek, ellenben nézzük meg, hogy a kormánynak ezekben a kérdíéjsekben egyik legjámborabb tagjáról mit irnaik. Kleíbelsberg minister úrról van szó. Ez a közlemény olyan jelzésű, amely széles körben közlendő és igy szól (olvassa): »Klebelsberg a vidéki városok vezetőségét egyetemlegesen éís igen rövidesen elintézte.- Azt mondta róluk, hogy a vidéki városok azért olyan sivárak, mert a legtöbb vidéki közééig iés város képviselőtestületében szűk látókörű emberek ülnek. Mit mondjunk azoknak látóikörére, akik egy Klebelsberget a vallás- és közoktatásügyig székben megtűrnek.« (Derültség. — Peyer Károly: S ezt a belügyminister ur szubvencionálja! — Kabók Lajos: A közbiztonsági alapból!) T. Ház! De itt van egy másik hir, B. jelzésű szintén (olvassa): »Egységespárti körökben igen kedélyes hir kering arról, hogy miért ül még mindig a közoktatásügyi székiben 'Klebelsberg«. Nem akarom aj pikantériát folytatni, majd lesz még rá alkalom, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) de hogy a ministerelnök ur se szahaduljon szárazon, ő is kapott egy megrovás í kalandot. B. jelzésű, tehát terjeszthető. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Olvassa): »Magyar Szemle« címmel a múlt hónapban egy havi folyóirat jelent meg. Ez meri magát a magyarság egyetlen közéleti folyóliratáiniaik nevezni. Hogy a magyarsághoz mennyi köze lehet, azt mutatja elsősorban az, hogy a szerkesztője B VJ eb Szekfü Gyula, aki a minden magyarok legnagyobb tiszteletét biró Rákóczi Ferenc emlékének bemocskolásával kezdte pályáját.« Majd igy folytatja: »Abban a roppant ázsiai mocsárban rontó eszmék, elvek, pestises elméletek és gyilkos lelki ragályok rohadnak, amelyeknek lehellete megmérgez mindent, ami hozzájuk ér«. Ezt vonatkozásba hozza a. Magyar ' Szemlével, amelyről még a legnagyobb
