Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-157
Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1928 április 20-án, pénteken. 153 ellensége is kénytelen elismerni, hogy a Magyar Szemle igazán előkelő tónusban van szerkesztve. De most jön a ministerelnök úrhoz címezve egy megrovás! kaland. Halljuk! Halljak! a szélsőbaloldalon. — Olvassa:) »Súlyosbítja az állapotot az., hogy a vállalat a szerkesztő-bizottság elnökéül gróf Bethlen Istvánt, Magyarország ministerel nőkét is képes volt megnyerni és a magyarságuk tekintetében feltétlenül elsőrangú, tiszteletreméltó közéleti jeleseinknek egész sora engedte meg, hogy a munkatársak közt nyilvánosan szerepeltessék. Sem gróf Bethlen Istvánról, sem ezekről a jó magyar emberekről fel nem lehet tételezni, hogy egyetértenének azzal az iránnyal, amely a Magyar Szemle második számában már leplezetlenül napvilágra került. Elsőrangú nemzeti érdek, de egyúttal az illető urak érdeke, hogy a Magyar Szemle iránya olyan legyen, amilyen irány ezek urak magyarságának és nemzeti érzésének megfelel.« _ (Propper Sándor: A Magyar Figyelőnek a karikatúrája!) Vannak azután külpolitikai dolgok is benne (olvassa); »Üsd agyon, de ne nagyon!« stb. stb. Egyszóval bel- és külpolitikai dolgok vannak itt. (Derültséf/ a szélsőbaloldalon.) Természetesen kezdi a kormányzó úron és végzi azután végig mindenkin. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Ezért kell a közbiztonsági alapot évről-évre növelni!) Polemizál a Pesti Naplóval. (Simon András: Sajtószabadság van!) A kormányzó úrról például azt irja (olvassa); »Ugy illik, hogy Magyarország kormányzójával kezdjem levelemet. Sajnos, hogy azok, akiknek illene, nem tudják, hogy mi illik. A legegyszerűbb, minden iskolázottság nélküli magyar ember érzi, hogy mi a magyar illendőség, hogy képtelen lenne jó szivből jött adjon Istenre, sértő fogadj Istennel válaszolni. Magyarország kormányzójának azok a tanácsadói, akik a Mi klós-napot köszönteni Budavárában fent járt egyetemi fiatalság üdvözlő beszédére adandó hivatalos választ megfogalmazták, nem lehettek magyar emberek.« Derültség balfelől. — Mozgás a jobboldalon.) »A iiiagyar nemzet fiatalságának hivatott képviselői .. . « Nem akarom a t. Ház jóizlését sérteni azzal, (Simon András: Még ezek után mondják, begy nincs sajtószabadság!) hogy ezeket a förmedvényszerü dolgokat tovább olvassam. (Peyer Károly: És ezt kormányzósértésért . nem csukják le!) Mondóim 1 , nem akarom a t. Ház jóizlését bántani azzal, hogy ezeket a valóban szellemi szegénységre mutató förmedvényeket itt felolvassam. De kérdem a t. Ház tagjait, kérdem a minister urat: méltóztatnak-e gondolni, hogy a jól megalapozott, nemzetközi organizációval, nemzetközi összeköttetésekkel bíró és egy egész nagy irodalommal rendelkező szociáldemokrata pártot ilyen eszközökkel tönkre lehet tenni? Méltóztatnak-e gondolni, hogy bennünket ki lehet a világból irtani egy Gálócsynak és ehhez hasonlóknak! (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalmi.) Hiszen ebbe már Bismarcknak is beletört a bicskája, ebbe már Bismarcknak is beletörtek á fogai. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Olyan törvényeket Önök nem tudnak hozni, nem hozhatnak, mint amilyeneket Bismarck hozott ellenünk, vagy amilyeneket Caprivi kiagyalt annak idején, vagy amilyeneket Bülow csinált. Olyan hajszát nem tudnak az urak inditani, mint amilyet Clemenceau inditott ellenünk. (Propper Sándor: Nem nagy a differencia! Jól kópiáiják!) Küszöbön a német KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIés a francia választások, de az azután következő angol választások is meg fogják mutatni, hogy a szociáldemokráciát ilyen eszközökkel megölni akarni, gyötörni hiába való fáradság. (Propper Sándor: A lengyel választások már megmutatták! — Rassay Károly: Majd a Mussolini rendszere elintézi! — Propper Sándor: Elkéstek vele régen! Megpróbálták; itt is fasizmus van! — Derültség és felkiáltások jobbfelől: Mi van? — Propper Sándor: Fasizmus! Kilenc éve fasiszta eszközökkel dolgoznak! — Derültség jobbfelől.) T. Képviselőház! Van még a, kormánynak egy erős ütőkártyája, amelyet ellenünk ki akar használni. A múltkor olvastam egy interjút, amelyben a ministerelnök nr kijelentette, hogy még nem tud választ adni arra nézve, hogy az Olaszországba kiküldött tanulmányi bizottság mit talált Olaszországban olyat, amit itt Magyarországon meg lehetne csinálni. Hát, a .ministerelnök nr nagyon diplomatikusan nem mondta meg, mit gondolt, de én sejtem. (Derültség jobbfelől.) Hiszen ami Olaszországban ellenünk szól, azt már hatványozott mértékben velünk szemben itt alkalmazták, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) e tekintetben a bizottság semmi ujat Olaszországban nem tanult, legfeljebb a ricinust. De kijelentem, hogy a ricinusnál is borzalmasabb szenvedéseken mentek át az emberek Zalaégerszegen és Hajmáskéren. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vivszont, ami a munkások mellett ott szól, azt itt még annyira sem alkalmazzák, még ha megvolna is hozzá a készség, azért, mert a Gyosz. és a Tébe. ellene vannak és azokat a szociálpolitikai dolgokat, amelyeket a ministerelnök nr megigért, nem tudja teljesíteni és azokat itt egyelőre még kávéskanálnyi adagokban sem kivan ják beadni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. —- Ellenmondások jobbfelől. — Propper Sándor: Ugy van! Megtiltja Weisz Fülöp meg a többi! Tiszta dolog!) Miután az idő előrehaladt még csak azt akarom kijelenteni, hogy mi teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy az urak mit gondolnak és mit akarnak velünk szemben csinálni. Az a látszólagos nyugalom, amely ma megvan a munkásmozgalom terén és amelyre az urak büszkén hivatkoznak és amelyre nézve kijelentik, hogy: »ezt mi idéztük elő«, nem az urak műve, nem a kormány műve, hanem a súlyos és nehéz gazdasági viszonyok műve, amiről már az angolok egyik szellemes közgazdásza Ricardo is megmondotta, hogy: másképen beszél a munkás akkor, ha ő utána szaladnak és másképen akkor, ha ő szalad mások után. Hála az önök gazdasági politikájának — az ország titkos választásnál mutatná ki legméltóbban a háláját — a gazdasági viszonyok évről-évre rosszabbak lesznek, olyan nyomottak, hogy az emberekben már kezd felülkerekedni azazérzés, hogy most már minden mindegy. Itt lesz az anarchia, amely nagyobb emóciókra, nagyobb alkotásokra úgyszólván képtelenné teszi a tömeget. De miinthogy nem lehet a srazidasáfiri életet hosszú ideig visszafojtani és azt a maga eredeti ritmusától eltéríteni, amint a gátló kö; rüknények megváltoznak, megváltozik a tempó is és legyenek meggyőződve az urak. hogy minden sasok, minden Gálócsyk és minden (intézkedésük ellenére rövidesen szembe fogiák maíruk'at találni olyan kemény, olyan hatalmas inunikásmozgaloni'mal. amellyel önöknek számolni oik kell. Ajánlom az uraknak, sokkal célszerűbb és bölcsebb az. amit az angol konzervatívok csinálnak, akik, ha azt látják, hogy valami iránt 22