Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

148 Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1928 április 20-án, pénteken. nak szintén időközileg választott, az 1927-es képviselőválasztói névjegyzék alapján, tehát az általános, titkos választójog alapjául szolgáló névjegyzékkel bejutott törvényhatósági bizottsági tagok. Hódmezővásárhelyen nem fellebezték meg, illetve panasszal nem támadták meg az 1914-es névjegyzék alapján bejutottak mandátumát, tehát ők bent ülnek a közgyűlésben. Debrecenben megtámadták ezt, a közigazgatási biróság megsemmisítő Ítéletet hozott s ott uj választás történt. Miért mindez a vegyes eljárás és ez az összevisszaság? Ha a t. bel ügy minister ur csakugyan olyan erősfáju, keménykötésű és nyiltfejü férfiúnak hiszi magát, akkor miért nem nyúlt kardinális intézkedéssel már évekkel, vagy csak hónapokkal ezelőtt is ennek a kérdésnek elintézéséhez? Miért nem akart választatni több' törvényhatósági joggal felruházott, vagy szabad királyi városban az arra az évre érvényes képviselőválasztói névjegyzék alapján? Mert azt csak ne mondja nekem a t. belügyminister ur, hogy ha . Szegedre vonatkozólag bizalmaiS utasítás küldött volna le, hogy: a t közigazgatási biróság nem rendelkező, de mégis iránytmutató, tehát tiszteletben tartandó Ítélete, döntése alapján válasszatok, az 1927-es névjegyzékkel, uj városatyákat, akkor ezt Szegeden nem cselekedték volna meg. Miért tartózkodott ettől a t. belügyminister ur? Hát nem akar vagy nem mer a t. belügyminister ur azon képviselőválasztói névjegyzék alapján, amely arra az esztendőre, amikor a törvényhatósági időközi tagválasztások is elkövetkeznek, érvényes, választatni? Mit fél a t. belügyminister ur, a polgári túlsúlyt vagy az egységespárti uralmat? Vagy összetéveszti a t. belügyminister ur ezt a kettőt és azt hiszi, hogy az egyet jelent? és polgári túlsúly nem lehet egységespárti uralom nélkül? Téved, mert a polgári túlsúly tekintetében mi a tapasztalatunk? Az 1927-es, tehát a kópviselőválasztói névjegyzék alapján mi az eredmény például Hódmezővásárhelyen és mi Debrecenben? De előbb menjünk meszszébb. 1926 telén, előzőleg, nem az 1926-os, az akkori évre érvényes névjegyzék alkalmazásával, hanem a belügyminister v ur elődje által forszírozott 1914-es elavult névjegyzék alkalmazásával, 33 bizottsági tagsági hely Vásárhelyen egyetemlegesen, kivétel nélkül mind a polgári ellenzék birtokába jutott. Az egységespárt lemaradt, egy mandátumot sem kapott; a szocialisták természetesen szintén nem kaptak, mert az 1914-es névjegyzékbe szavazóik zöme fel sem volt véve. S mi történt 1927. decemberben szintén Hódmezővásárhelyen? Az uj névjegyzékkel s a képviselőválasztói névjegyzékkel ^szavaztunk. 16 mandátum üresedett meg s ebből 12-őt a szocialistákkal és az egységespárttal szemben a függetlenségi 48-as párt, tehát a polgári ellenzék kapott. (Gáspárdy Elemér: Minek már az a 48!) Miért ne legyen 48 t. képviselőtársam? Nekünk a 48 nemcsak jelszónak, nemcsak cégérnek kell. Amíg a 48-ban gyökerező kivánalmak, követelmények és nagy programmpontok megvalósítva nincsenek, amig a közszabadságok terén nem előrehaladást, hanem visszamenést tapasztalunk, addig a 48 nekünk nemcsak azért kell, mert a 48 a nemzeti függetlenség igéit hirdette ki, hanem azért is kell, mert a polgári jogok, a szabadságjogok olyan teljességét foglalta magában, amelyek ma is követelést képeznek, mert azoknak csak nagyon, de nagyon kicsi hányadát valósította meg ezidőszerinfr az egységespárt és a mai kormányrendszer. (Egy hang a jobboldalon: Nagy-Magyarország kell ahhoz!) Ezért kell a 48! Azért kell a függetlenségi politika, mert az nemcsak Ausztriától való függetlenitését jelenti ennek az országnak, hanem jelenti a lelkiismeret függetlenségét is. Jelenti azt, hogy Kossuth Lajos, amikor a jobbágyságot felszabadította, egyúttal nemcsak nemzeti, nemcsak a külállamokkal való politikai tekintetben akart szabad Magyarországot, hanem a lelkekre rakott minden bilincs alól is fel akarta szabadítani a nép millióit. (Malasits Géza: Csináltak volna' előbb 48-at, még ma is Nagy-Magyarország lenne!) 1927-ben Hódmezővásárhelyen — ez tény — a polgári számla javára könyvelendő el az, hogy a szociáldemokratákkal és. az egységespárttal szemben tizenkét mandátumot kapott a függetlenségi és 48-as párt. (Zaj és közbeszólások a jobboldalon. — Reisinger Ferenc: Azt csak tiszta emberek vághatják oda, hogy nem vagyok hazafi! — Nagy zaj.) Elnök: Reisinger Ferenc képviselő urat kcnytelem vagyok rendreutasítani. (Reisinger Ferenc: Ezt a hang*ot kikérem magáimnak minden elnöki figyelmeztetés - daicára. Tessék tiszteletben tartani az én hazafiságomat! Hogy azt kétségbevonják, az ellen tiltakozom! Én vagyok olyan hjafcau, mint az ur!) Reisinger képviselő urat ismét rendreutasitom. (Gáspárdy Elemér: Én csak azt mondtam, hogy nemzetköziek! — Reisinger Ferenc közbeszól.) Figyelmezt etem a képviselő urat, hogy mivel már kétszer rendreutasitottam, kénytelen leszek a Háznak javaslatot tenni, ha továíbb is folytatja a közbeszólásokat! (Krisztián Imre: Nem lehet ököllel elintézni a dolgot! — Za[j a jobboldalon.) Csendet kérek a jobboldalon is, képviselő urak! (Krisztián Imre: Nem lehet ököllel elintézni a hazafiságot! — Malasits Géza: Nem italmérési jog ez!) Csendet kérek, képviselő uraik! Kun Béla: Kérem a t. elnök urat, hogy ez a szóivita az én beszédeim időtartamába ne számítson bele. (Derültség.) Mondom, 1927 őszén — ez tény és jellemző eredmény — Hódmezővásárhelyen a polgári ellenzék 12 mandátumot kapott 16-ból. Mert hiszen azt, hogy polgári ellenzék van ebben az országban Hódmezővásárhelyen és az ország más vidékein is, letagadni és hibáztatni nem lehet. Hiszen maga a. t. ministerelnök ur már többször elismerte, hogy kritikára, az ellenzék részéről jövő kritikára is szükség van, nemcsak olyan kritikára, — ezt én teszem hozzá — amelyei egységespárti t. képviselőtársaim hangoztatnak itt a Képviselőházban vagy a Házon Élvül, de amelynek végiéin azután bizalmat szavaznak a kormánynak. Szükség van olyan kritikáira is, amely ellenzéki állásponton levén, levonja a konzekvenciákat és a kormány irá|nt bizalmatlansággal viseltetik, mert ennek a kritikának hangoztatásával és az ennek a kritikának révén felhozott érvek sorozatával mindenesetre csak a nemzeti közügy javára teszünk jelentős lépéseket. És mi történt Debrecenben? Ott is 1927 őszén az érvényben lévő képviselőválasztói névjegyzék alapján 21 mandátum közül 15-öt szerzett meg a polgári ellenzék, amely — tudom, közvetlenül értesültem róla — HegymegiKiss Pál t. képviselőtársam vezetése mellett a szociáldemokratákkal, tegységespárttal és fajvédőkkel egészen szembefordulva szervezkedett és vett részt a választáson és amely listára a kisemberek nagy tömegei szavaztak. Mondom, 21 mandátumból 15-öt kapott a polgári ellenzék, hármat kapott az egységespárt és hármat a szociáldemokrata párt.