Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1928 április 20-án

} pénteken. H7 nisterium szállítja lepebb. Hiszen küzködik, vergődik a gazda, az iparos, a kereskedő, adótól túl van terhelve, kővel és tövissel van vetve a feje alja. Amennyire tehát lehet, könnyiteni kell a pótadón, a siralmas helyzeten. Ha pedig

1 a rendőrség fentartási költségeinek csak egy bizonyos hányadát is a városi, illetve megyei törvényhatóságok nyakába sózzák, akkor a pótadó emelkedik és a már is szinte elviselhetetlen terhek tömege csak nehezedik az adófizetőkön, ezt kerülni kell és épen azért kérem a városok polgármestereivel egyetértőleg és egyértelműen a t. beliigyminister urat, vonja vissza erre vonatkozó tervezetének még a szándékát is. Ott. van a t. pénzügy minister ur jelentése szerint a kilenc hónap óta mutatkozó nagy felesleg a bevételekből, az adókkal agyonsanyargatott polgárság adófizetési szolgáltatásából, ami körülbelül 90 millió pengőben jelentkezett, papirkoronában kifejezve pedig egybillió koronánál, vagyis ezerszer milliárd koronánál is több, fedezze tehát ebből a rendőrség és csendőrség kiadási tételeit. (Ugy van! a baloldalon.) Kapcsolatosan a rendőrséggel, ami ellen tiltakozom és ami vonatkozik különben a csendőrségre is, az, hogy a közrend szigorú fentartásán kivül egyik karhatalmi erőt se használja fel a jövőben a kormány pártpolitikai célok szolgálatára. A tavaly lefolytatott és azóta történt időközi képviselőválasztások legyenek a múltnak rossz emlékei, amelyek után pontot teszünk, de a jövőben ne legyen megfertőzve általuk a magyar közélet levegője. Szabad polgár szabad hazában a szabadságjogok, a polgárjogok teljes birtokában: érjünk el már idáig t. belügyminister xir, hiszen nagy többségük van itt a Képviselőházban és sokszor azt sem tudják, mit csináljanak vele és bogyha kilép közülök egyik vagy másik régi párttag, ugy vannak a dologgal, mint mikor a- telistele garabolyból kigurul egy-egy alma, de azt észre sem veszik, sőt még ha észre is veszik, letagadják, hogy egy nagyon értékes alma gurult ki, mert maradt a garabolyban még elég, különböző fajtájú, különböző színárnyalatú, különböző nagyságú, különböző súlyú alma. mind különböző almafákról, de ezeknek a képviselőválasztásokon egy kertészük volt, aki azt mondotta, gyertek mind együvé s ez a kertész volt a t. belügyi államtitkár ur, akinek volt a művelethez sok csendőre, sok rendőre, sok szolgabirája. Volt a mi volt, mult, ami múlt, de ne vegyék ezt a jövőben igénybe, sem ő, sem az egész kormányzati rendszier párturalm.i célokra

; hogy a csendőrség, valamint a rendőrség és a közigazgatási hatóságok egyetemlegesen és egyedenként a fő és kevésbé fő dignitáriusok, megmaradhassanak a tekintély ama fokán, amely Őket a törvény szerint joggal megilleti. Ezek után áttérek a törvényhatósági reform kérdésére. Még tavaly az akkori költségvetés tárgyalásakor, 1927 májusában, a t. beliigyminister ur azt mondotta itt a Képviselőházban: ha a nyári szünet előtt nem is, de őszíszel — tehát még 1927-ben — »feltétlenül« be fogja nyújtani a közigazgatás reformjára vonatkozó törvényjavaslatokat, úgyhogy azokból — mondotta a 1. beliigyminister ur — egyetkettőt ősszel le is tudunk tárgyalni- hogy isry a következő év elején, vagyis 1928-ban a törvényhatóságok átalakítása meg is történhetik. Azóta eljött a tavalyi négyhónapos nyári szünet, lehullottak a sárgult falevelek is, de a t. beliigyminister urnák »feltétlénük-t hangoztató igerete dacára a közigazgatási reformjavaslat ma sincs a Ház asztalán. Ugy látszik, sárgult falevélként hullott le az a tavalyi őszi avarba, avagy csenevész, csírázásra képtelen mag gyanánt pergett le a földre, úgyhogy a téli hótakaró sem tudta még felmelengetni, a tavaszi zsendül és sem tudta uj életre kelteni annyria, hogy a tavalyi ministeri Ígéret tényként, megvalósítás gyanánt legyen a nemzetnek kezében. Csodálom, hogy amikor a t. ministerelnök ur csak a minap hivatkozott arra, hogy az ő kormánya, tehát rendszere is és az az ut, amelyen halad a t. ministerelnök ur, a nemzet szivéhez közel áll, amit azonban én tagadok, legfeljebb optikai csalódásnak, avagy jámbor bebeszélésnek tartok, erről azonban ezúttal bővebben nem kívánok vitázni, — de hát tegyük fel, hogy a t. ministerelnök urnák van igaza — nos, hát annál is inkább csodálom, ha ő szerinte a mai kormányrendszer és a nemzet szive között kapcsolat van, ha a mai kormányzati rendszer és a nemzet a ministerelnök urnák szerintem téves beállítása szerint egyet jelentenek, akkor miért fél a nemzettől, miért nincsen a nemzeti közvélemény előtt még ma sem a törvényhatósági reform? Miért nem biztatta, miért nem sarkalta a t. ministerelnök ur saját belügyministerét arra, hogy nyújtsa már be ezt a javaslatot, és szűnjék meg a vármegyékben, a községekben, több törvényhatósági joggal felruházott városban az ex-lex, amelynek megszüntetését a t. beliigyminister ur már tavalyi beszédében a »legsürgősebbnek« jelezte*? Mi hát az oka annak, kérdezhetem, hogy ebben a kérdésben most is teljes bizonytalanság uralkodik, s mint sürü köd üli meg ez a bizonytalanság az anketezések dacára is a nemzeti közélet láthatárát? Védeni akarja a t. belügyminister ur az autonómiát, a múlt tisztes tradícióit ? Helyes, ezt aláírom; elismerem, hogy évszázadokon át a törvényhatóságok, a városok, de főképen a vármegyék olyan nagy, sőt örökbecsű szolgálatokat tettek a nemzeti ügynek s a haza és az alkotmány védelmezésébeii sokszor olyan megvivhatatlan bástyáknak bizonyultak, amit elfeledni hálátlanság volna (Berki Gyula: Ugy van!) és amely történelmi szereptől és hivatástól megfosztani őket a ránk váró jövőnek eshetőségeivel szemben, könnyelműség és bűn volna. Ha a t. belügyminister ur is igy gondolkozik, akkor útiért késlekedik egy olyan reformnak a benyújtásával, amely ezeket a szempontokat figyelembe veszi? Haladni akar az idővel a t. belügyminister ur? A javaslat nem akar a korszel lein elől elzárkózni? Helyes, aláírom ezt is. Haladni lehet a korszellemmel a múlt tisztes tradícióinak megbecsülése mellett is. (Berki Gyula: Ugy van!) De ha ez igy van, akkor a t. belügymin isi er úrtól kérdezem, miért tartja fenn a mostani, voltaképen tarthatatlan állapotokat, amikor az egyik törvényhatóság 1910 óta, tehát 18 esztendő óta, nem választott uj törvényhatósági bizottsági tagokat, és amikor névleg virilisek, de voltaképen vagyonbukott és szegényházban menedéket talált álvirilisek is ülnek benn virilisek gyanánt több vármegyei és városi törvényhatóságban? Egyes városok nton alakították újra törvényhatósági bizottságukat időközii eg sem, mint Szeged és Kecskemét. A másik rész_ Sopron, Hódmezővásárhely, Debrecen — újjáalakították, de példának okáért Hódmezővásárhelyen is vannak 1910 óta meglevő törvényhatósági bizottsági tagok. Vannak 1926 őszén a belügyminister ur által forszírozott, elavult 1914-es névjegyzék alapján választott törvényhatósági bizottsági tagok, és van-