Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-157
14Ö Az országgyűlés hépviselöházánah 157. ülése 1928 április 20-án, pénteken. nem lehetséges, ahol előre ki van mondva, hogy egy olyan kompakt többség áll a kormány háta mögött, hogy a kisebbség erőlködése,, a pártkeretek fentartása folytán, meggyőzés utján soha, de soha nem juthat odáig, hogy egy más kormány és egy más kormányzat következhessek. Ott nincs parlamentarizmus, ott egy alkotmányos látszatba bujtatott abszolutizmus van, a pártnak abszolutizmusa, (Sándor Pál: Láttuk a valorizációnál!) amelyet lehet tapsokkal ünnepelni, s amelyet megszoktuk, hogy akárhányszor többen szólalnak fel a kormány javaslata ellen, mint mellette onnan, arról a pártról is, amikor azonban szavazásra kerül a sor, akkor szervilis módon, olyan módon, amely a feltétlen engedelmességet, a pártfegyelem fentartását a meggyőződésnek fölébe helyezi, megszavazzák a kérdést. Elnök: Ezért a kijelentésért a képviselő urat rendreutasítom. Gál Jenő: T. Képviselőház! A főváros aktualitása olyan sajátszerű, hogy ebből sok következtetést lehet levonni a kormány jövendő törekvéseire és az önkormányzat értékére. Nem tudom, hogy a mélyen tisztelt képviselőházi többség ismeri-e azt a javaslatot, amellyel ennek a kérdésnek aktualitása homloktérbe nyomult. (Krisztián Imre: A képviselő ur felteszi, hogy csak önmaga ismeri!) Ez részletkérdés és aki a főváros ügyeivel nem foglalkozik, ezt nem is köteles ismerni. Amit mondtam, abban nem volt semmi tiszteletlenség és ezért nem szolgáltam rá, a képviselő urnák erre a megjegyzésére. Én is akárhányszor nem ismerem a földmivelésügyi tárcához tartozó szubtilis finomságú megkülönböztetéseket és nem bántana meg tisztelt képviselőtársam, ha kitanítana ezekre. Itt arról volt szó, hogy a főváros tanácsa javaslatot terjesztett elő a városházáin, amelyben szószerint ez áll: ajánljuk a fővárosnak, hogy vegyen részt a fizetési zavarokba jutott Egyesült Fővárosi Takarékpénztár szanálásában, mert biztatásunk van arra, hogy akkor a kormány jóváhagyja a Fővárosi Takarékpénztár felállítását. (Frühwirth Mátyás: Minden aggodalom megszűnt az igazgatósági tagságokkal!) Meg méltóztatnak látni mindjárt, hogy mit jelent ez a közbeszólás és meg méltóztatnak látni, hogy nemcsak, hogy nem szűnt meg az aggodalom, hanem még növekedett és hogy eszeágában sincs senkinek az igazgatósági tagság. Ne ^méltóztassék a tisztelt képviselő urnák csekély kis mozdonyát mellékvágányra terelni, maradjunk csak a kérdés lényegénél, ítéljünk igazságosan és induljunk ki abból, szabad-e, lehet-e egészséges önkormányzatnak előre hirdetni, hogy a kormány csak igy és csak ekkor fogja a jóváhagyást megadni. Igaz, a mélyen tisztelt belügyminister ur egy alkalommal kijelentette már a t. Házban, hogy előtte nem volt ez a javaslat, hogy ő nem tett ilyen kijelentést, ennek dacára hirdették nyílt ülésen hivatalos személyek, hogy d.e igenis, ez ugy van, másképen nincs lehetőség a jóváhagyásra és az obstrukció abbahagyása kizárólag azért történt meg, mert ezzel az erőszakkal szemben, ezzel a látszatossággal szemben nem volt az a hatalom, amely megküzdhetne. (Scitovszky Béla belügyminister: Képviselő ur, igy van ez.?!) Hogy igy van, mindjárt bebizonyítom. Igy van ez» tessék meghallgatni és mindjárt dönteni. Ugyebár, nagyon helyénvaló a kérdés, hogy igy van-e, mert ha igy van„ akkor igazam van. Most méltóztassék öt percig türelemmel lenni és mindjárt meg méltóztatik látni, hogy igy van. Amikor összeültek pártközi értekezletre a pártok vezető emberei, amikor könyörögtek ellenzéki oldalról, hogy megcsináljuk a Községi Takarékpénztárt, de függetlenül az Egyesült Fővárositól, felhangzott: nem lehet, nem bírjuk, nem kaipunk jóváhagyást, a kormány másképen ezt nem szankcionálja. T. Képviselőház és mélyen t. belügyminister, ezt 25 ember hallotta, 25 ember tudja. Mindig az volt a válasz: máskép nincs hatalmunkban, nem tudjuk függetleniteni, és akkor a tanács előterjesztése változatlanul megmaradt ugy, hogy csak az Egyesült Fővárosival kapcsolatban lehet a Községi Takarékpénztárt megoldani. Ezért obstruáltnnk, ezért szegültünk ellene ennek a javaslatnak. (Petrovácz Gyula: Két igazgatósági tagságért volt az egész. — Pakots József: Ezt nekünk ne mondja! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj. — Sándor Pál: Azért történt, mert lepaktáltak a szocialistákkal! — Pakots József közbeszól.) Pakots képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Jánossy Gábor: Most a képviselőházban vagyunk, nem a főváros közgyűlésén! — Pakots József ismételten közbeszól.) Pakots József képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni! (Petrovácz Gyula közbeszól.) Petrovácz képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Pakots József: Vegyék tudomásul, hogy személyi okok forognak szőnyegen! — Petrovácz Gyuia: Igen frivol vége volt! — Pakots József: Politikai rosszhiszeműség! — Folytonos zaj.) Csendet kérek! Kénytelen leszek a csendet állandóan zavaró képviselő urakat rendreutasitani. Gál Jenő: Engedelmet kérek, jó lesz egy pillanatra megállani, hogy tisztán lássuk a. kérdést. Akkor volna valamelyes látszatigazság abban, amit Petrovácz t. képviselőtársam mond, ha az önök eredeti óhajtása keresztülment volna, amikor nem volt megaz a tilalomfa, amelyet felállított az ellenzék, hogy az igazgatósági tagok sorából ki kell zárni minden bizottsági tagot. (Petrovácz Gyula: Ez kezdettől megvolt!) Nem volt meg! (Pakots József: Nem volt meg!) Ne méltóztassék azt mondani; ez sohasem volt meg. Ebből keletkezett a nagy zűrzavar. (Scitovszky Béla belügyminister: A fő az, hogy megvan! — Petrovácz Gyula: Április l-én az Uj Nemzedék-ben nyilatkoztam erről!) Nagyon egyszerű a módja: jöjjön ide a t. képviselő ur és írjunk alá mindketten egy fellebbezést ezen a címen és kérjük meg itt a belügyminister urat, hogy semmitse meg ezt, (Pakots József: A legnagyobb Örömmel!) mert mi nem akarjuk. Én itt pártom nevében meghirdetem és kihirdetem azt, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy a mi részünkről 'bármiféle igazgatósági tagság kikötése történt volna, (Felkiáltások a baloldalon: Ez ellen tiltakozunk!) hanem az történt, hogy amikor a keresztény párt ragaszkodott ennek az igazgatósági tagságnak kijelöléséhez, akkor a polgárok érdekeinek megvédése céljából ellenőrzésül kívántunk oda férfiakat, de nem olyanokat, akik a törvényhatósági bizottság 1 tagjai. (Petrovácz Gyula: Mi sem akartunk egyetlen egyet sem!) Nem akarok neveket emlegetni, azonban jelöltek a mi részünkről nem voltak. (Pakots József: Önöknél már voltak jelöltek.) És honnan, nem az ellenzéki oldalról jött-e az, hogy nem kaphatnak fizetést? Ezt az altruista gondolatot tehát mi vittük bele, ezt nem lehet letagadni. (Zaj a baloldalon. — Bródy Ernő: Igazgatósági tag se kaphasson javadalmazást!) Előttem azonban nem ez a kérdés lényege.