Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

118 Az országgyűlés képviselőházának 156 ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. T. Ház! Amint régi tragédiánk volt az, hogy a magyar probléma a Monarchia keretében kizárólag belpolitikai probléma volt, épen ugy tragédiához vezethetne az is, hogyha belpolitikai életünkben, célkitűzéseinkben kizárólag a külpolitika sikereitől várnánk megoldást, és belpolitikai problémáinkba, azoknak a legapróbb részletéig behatolni nem próbálnánk. Mert bárhogyan alakul is a nemzetközi helyzet, az bizonyos, hogy jövőnk attól is függ, hogyan tudnnk ezen a csonka országon megélni, minő erőt tudunk mutatni, hogyan tudjuk erőinket megszervezni és azokat érvényre juttatni. Sőt egyenesen belpolitikai irányunktól és belpolitikai berendezkedéseinktől függhet a külpolitika sikere és a reánk vonatkozó nemzetközi megitélés és igazságaink diadala is. Én azt hiszem, hogy amióta a magyar ezen a. földön sátort vert, meg egyetlen generáció sem élt, amelyre annyi felelősség és annyi feladat hárult volna, mint a mai generációra. (Jánossy. Gábor: Bár átérezné ezt a mai generáció!) Én ugy érzem, hogy a magyar belpolitikai helyzet sem volt soha annyira nehéz, mint ma. A háború, az összeomlás és a forradalmak után egyetlen kérdés meredt felénk: lenni

% vagy nem lenni. Megindult alattunk a föld és reánk akart szakadni az ég. Belpolitikánknak csak egyetlen célja lehetett: biztosítani a rendet mindenáron és felvenni az élet funkcióit. Sikerült, t. Ház. Ehhez a sikerhez nem kell kommentár; majd a történelem fogja megállapítani azoknak érdemét, akiknek sikerült ezt az országot a káoszból, a romokból, a piszokból é® a szennyből kiásni. Hol vagyunk ma? A céltól, ugy lehet, még nagyon messze, de a kiinduló ponttól is messze és elérkeztünk t odáig, hogy a lét és nemlét problémáján túl más belpolitikai kérdésekkel, más célkitűzésekkel is foglalkozunk. Phi azt hiszem, hogy a napi politika feladatai mellett most már foglalkoznunk kell belpolitikánk irányelveinek lefektetésével is, foglalkoznunk kell a jövő irányzatnak megállapítása val és a mult tanulságai, a jelen feladatai és a jövő céljai alapján meg kell kísérelnünk a jövőbelátást. A prófétáskodás a politikusra nem sok értékkel bir. Nem is erre célzok, csak a providenciára, amelyre pedig feltétlenül szükség van. Amiket elmondó vagyok, ezek az egyéni nézetek, egyéni megállapitások a gyakorlati politikusra nézve talán nem sok érteikkel birnak. Egyik-másik kérdésben azonban mindenesetre elvi alapot fíxirozok. A mi szerencsétlen helyzetünk megköveteli azt, hogy belpolitikánk irányának, irányelveinek lefektetésénél .és meghatározásánál is orientációt keressünk és ez az orientáció az én meggyőződésem szerint csak Nyugat felé történhetik. A nomád magyar akkor alakult nemzeté, amikor a nyugati kultúrának részese és harcosa lett. A politikai bölcsesség idejekorán felismerte azt az. igazságot, hogy ezen a földön, a népvándorlás véres országútján államot állapítani és fentartani csaik a nyugati eszmeáramlatok befogadásával és ezeknek megfelelő berendezkedéssel lehet. Az a nép, amely Ibezárta a népek áramlásának útját. Keletről jót nem várhat soha. Nekünk bele kell helyezkednünk a fejlődésnek és a haladásnak abba a vonalába, és abba az irányába, amelyet a Nyugat követ és amelyen a feltartóztathatatlan eszmeájramlatokl a világot előbbre viszik és ellene kell állnunk minden erőnkkel azoknak az irányzatoknak, amelyek ezt az irányt, ezt a vonalat meg akarják törni, vagy el akarják hajlítani. T. Ház! A Nyugat fejlődésének és haladásának irányát jelző eszmeáramlatok a nacionalizmus mellett — amely talán sohasem volt olyan hatalmas, mint ma — a liberalizmus, a demokrácia és a szocializmus. A politikai élet mindig tele volt jelszavakkal, amelyek pártoknak Programm ját és irányát akarják megjelölni, azonban a szó eredeti értelmét ritkán fedik, azt elhomályosítják, sőt azzal egyenes ellentétben is állanak. így vagyunk a liberalizmussal és a demokráciával is, annál is inkább, mert ezek sem az elméletben, sem a gyakorlatban soha lezárt rendszert és befejezett gondolatfolyamatot nem jelentenek. A liberalizmus tulajdonképen etikai elv, amely az emberszeretetből és a szabadságból fakad. Bölcsője a reneszánsz és nagyon öreg volt már, amikor a XIX. század legelején Spanyolországban ebbe a szóba öltözött és politikai irányelvvé vált. Amikor pedig a gazdasági élet alapelvévé és irányává vált, megteremtette azt a gazdasági szisztémát, t amely az egyéni kezdeményezés feltétlen érvényesülésének, a verseny szabadságának akarta alapjait lerakni. T. Ház! A lib eriizmusnak, mint etikai elvnek, semmi köize nincs a napi politikához. Ez, miután örök igazságokból fakadt, örök érvényű és általános érvényű is. Mint gazdasági elv pedig soha a maga tehetségében megvalósulni nem tudott. Mihelyt a liberális gazdasági rendszer a verseny feltétlen szabadsága és a gazdasági erők szabad érvényesüléséhez vezetett, amit az önzés a kihasználásig terjesztett, ennek a szisztémának kinövéseit az államhatalomnak erőteljesebb beavatkozással kellett ellensúlyozni. (Jánossy Gábor: A gyengét az erőstől megvédeni!) Azt az elvet. hog'y az államháztartás a gazdasági életben csak mint megfigyelő és irányi tó avatkozzék bele, feltétlenül fel. kellett váltania a, gonviselő állam elvének. A legnehezebb imádatok egyike a gyakorlati politikusra, nézve, hoarv •meddig' terjedhet a,z eírvéni szabadság, és hol kell kezdődnie az állami beavatkozásnak. (Jánossy Gábor: A salus rei publicae-nél!) Egeszem ezt az elvet sem. irom alá. mert albban az esetben elmehetnénk Machiavelli alapelveihez. (Jánossy Gábor: Odáig már nem meíívünk!) A liberális gazdasági rendszer, amely az erők feltétlen érvényesülését koncedálta. illetőleg szankcionálta, épen olyialn lehetetlen szisztéma,, mint amilyen lehetetlen ^rendszerr az állami omnirjotenoiának odáig való terjesztése, hogy minden társadalmi és minden gazdasági feladatot »alz állani ' vállalion^ miaigára. mert aibban az esetben ^odáig érhetnénk.'' hogy az egyéni kezdeményezés télies lecsökevénvesiitése mellett a társadalomból kivesznék minden önisesrélvezésre való törekvés és ez a szisztéma utat építene nem <stJ liberális trazdasasri rendszer kialakulásához, hanem a Marx-féle ideához. A liberalizmusnak nagyon hosszú és nagy on súlyos bunla.istro.mat állította Össze a közélet, különösen ujabban. Ezt a bűnla.iströmot nem lirom alá. ennek a rendszernek la kultúra, a, haladás, az emberi szahiadság nagyon sokat köszönhet. Azt hiszem azonban, hogy az orthodox liberalizmus a maga orthodox téleleivel és felfogásával a verseny korlátlan szabadsága val a történelemé s helyére kell lépnie a gondviselő államnak. A fejlődés iránya még a liberálisnak elismert államokban is egészen más felé mutat. T. Ház! Urbi et orbii. visszhangzik az egész