Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

'Az országgyűlés képviselőházának 156 ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. 119 ersaásr a demokrácia jelszavaitól. A demokräcia alapgondolata az emberi egyenlőség, azonban esn csak elmélet, amelyet az élet valóra váltani sohasem tudott és soha sem tud. A demokrácia jelszavai o mellett a leghatározatianabbak. A leghatározatlanabbak pedig azért, mert ennek a szisztémának alapgondolatai a politikai élet forgatagából tulajdonkénen telj! sen ki kellene hogy essenek. Nagyon .ió cégér pártok számára, de sohasem mondja meg azt, hogy mi van a boltban. Az én felfogásom szerint azt a demokráciát, amely az emiberii gyarlóság és kiválasztás kegyetlen törvényének érvényesülése mellett egyál ta lábaim megval ósulhat. sem megesi nátni, seni pedig megakadályozni nem lehet. A demokratizálódás az emberi haladásnak és fejlődésnek elkerülhetetlen következménye, amely esetleg megakadhat, esetleg visszaeséseket is mutathat, de feltétlenül jön és be fog következni. Ez a demokratizálódás azonban nem jelenti a radikális demokrata pártolk győzelmét, sőt amint a múlt tapasztalatai. Anglia példája is mulatja azokat a demokratikus alapelveket, amelyeiket egyes pártok programmjukba felvetted és cégérül használtak;, rendszerint más. kevésbé radikális pártok, sőt még konzervatívok is. sajátítják ki, A demokráciának ezen kivül az a tulajdonsága — hiszen benne van magában a fogalomban is és annak tartalmában is—.hogy feltétlenül el kell hajolnia. És pedig el kell hajolnia vagy szociális vagy liberális irányban. A menynyiben a demokrácia a maga alapelveit és irányát az egyéni öncélúság elismerésével akarja megvalósítani, liberális demokrácia 'étesiilhet, amennyiben azonban a társadalmat és az államot szociális tartalommal akarja kitölteni, ebben az esetben a szociális demokrácia felé fogunk haladni. Az én meggyőződésem az, hogy az európai államok fejlődésének ez a vonala, ez fog a jövendőben érvényesülni. Sokan attól tartanak, hogy ez a Marx-féle teória és jóslat megvalósulásához vezet. Én pedig épen az ellenkezőt állítom. Azt vitatom és azt állítom, — aminek egyébként világirodalma van, nem a magam produktuma —• hegy a tőkés termelési rend nem saját összeomlásának feltételeit fogja magából kitermelni, hanem épen a gazdasági és szociális forradalmak ellenszerét. A szociális tartalommal megtöltött állam és a szociális kötelességeknek tudatára ébredt vagy szoritott kapitalizmus lesz az, amely a szociális vagy gazdasági forradalmaknak feltétlenül elejét veszi és a Marx-féle jóslat, a« összeomlás és felbomlás ezen a ponton megbukik. A szociáldemokrata pártok pedig, amikor programmjuknak már nem lesz a békés fejlődés utján megvalósítani való pontja, vagy kénytelenek lesznek letenni a fegyvert, vagy kénytelenek lesznek, mintán nem marad más programra, mint a forradalom és a kommunizmus, ezt nyíltan bevallani és ezzel feljogosítani a polgári felfogás és a kapitalisztikus termelési rend alánján álló államot és társadalmat arra. hogy őket minden eszközzel elsöpörje, (Ugy van! Ugy van! — Zaj-) ßn, tisztelt képviselőtársam, mielőtt valamit elmondok, azt rendszerint meg szektám gondolni és azt hiszem, nekem talán van annyi szociológiai és a szociológiából vett elméleti ismeretem is, hogy fel vehetem önökkel a harcot, mert hiszen abban, amit önök hirdetnek, nincs egyetlen eredeti gondolat seniles ott látszik meg igazán, arait Rothenstein tisztelt képviselőtársam mondott: kópia és egyszerűen kópia, hiszen még a nyugati szociális irányok alapeszméit sem ismerik. (Ugy van! a középen. — Zaj a szélsőbal-oldalon. — Krisztián Imre: Nagyon helyes megáll api tás! — Graeffl Jenő: Nem szeretik hallgatni!) T. Táz! Elismerem tehát azt, hogy demokratikus iránytan kell haladni és fogunk is demokratikus irányban haladni, mert hiszen mi ezt az irányt letörni nem tudjuk, nem is akarjuk. Magyarország helyzete olyan, hogy i nyugatról beözönlő eszmeáramlatoknak mm tud gátat vetni, tehát feltétlenül bizonyos, hogy a demokratizálódás felé haladunk és minden intézményünkben, minden alkotásunkban ezt a szempontot feltétlenül hangsúlyoznunk és el•í'ogadnunk kell. A gyors iram jogosultságát azonban nem isnverem el. Ma, mikor asz egész világ átalakulásra s rohamos újításokra, uj alakulások megteremtésére van felhangolva, és mikor ezt a hangulatot még fűtik is a radikális irányok, r

akkor az én felfogásom szerint jogosult — és egyedül jogosult — irányzat a józan konzervativizmus. (Ugy van! jobbf.éfot.) amely nem a haladásnak és fejlődésnek ellensége, mert a konzervatív politika és életfelfogás csak a radikális irányokkal áll szemben és nem a haladással. Különösen jogosult ez a felfogás ma és különösen jogosult Magyarországon. (Ugy van! jobbfelől.) 'Hiszen az egész világ tele van bizonytalansággal. Nemcsak mi, legyőzött nyomorultak, hanem a győző államok is olyanok, mint a viharvert hajó, amelyről a szél lesodorta a tájékozódás eszközeit, a műszereket. Akármerre indul, csillagot látni, ködös az ég csak a bizonytalanságba juthat. Mit tud tenni a hajós? Ugy gondolom, hogy lavirozásnak hívják azt a müveletek amellyel egyik hullámról a másikra mozog, (Ugy van! a. jobboJxhv Ion ) mert meg nem állhat, mert elvégre a tenger mélyéből feltörő szelek, hullámverések hajtják, mozgatják. De nem szabad irányt vennie, mert nem tudja, merre megy. (Ugy van a jobboldalon.) A mi nyomorult bárkánk is ott hánykódott egy ellenséges világ tengerén; nagy bölcsesség és politikai művészet kellett ahhoz, hogy a hullámokon maradjon. De azt hiszem, amit gróf A.pponyi Albert is megmondott húsvéti- cikkében, hogy: talán a szürkület előtti derengés ideje elérkezett, talán egy-egy csillag már kigyulladt, talán most már gondolkozhatunk afelett is, hogy milyen irányban induljunk el. Addig azonban, mig határozott irányt venni nem lehet, amíg határozottan tájékozódni nem lehet, maradok a magam konzervatív politikájának elvi alapján. (Helyeslés jobbfelől.) Tudom, hogy ránk, konzervativekre nem sok dicsőség vár. A konzervatív politika nem külön eszme-áramlat, nem öncélú politikai irány. Nekünk le kell számolnunk azzal, hogy ellenállásra, a haladás rohanó szekerének feltartóztatására, mérséklésére van szükségünk addig, mig a szekér lefelé halad, esetleg bele kell nyúlnunk a rohanó szekér küllőjébe, esetleg meg kell kockáztatnunk azt is, hogy a szekér eltipor bennünket, de amikor felfelé vezet az ut, akkor következik a konzervatív polit'ka aktiv szerepe: húznunk kell minden erőnkkel felfelé a haladás szekerét (Helyeslés és taps a jobboldalon.) és egy bizonyos pillanatban, amikor tudjuk, hogy az ut már biztos és egyenes, félre kell államunk. A mi dicsőségünket nem fogják zengeni, de a magunk korában és a magunk idejében kötelességünket feltétlenül megtesszük, kivesszük részünket a munkából is, de kivesszük részünket minden destruktív 17*