Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

Az országgyűlés képviselőházának 156. azt kell kérnem, hogy addig is méltóztassék a minister urnák ( valami egyöntetűséget bele­vinni az egész kérdésbe. Én teljes elismeréssel látom, hogy a minis • ter ur azokra az interpellációkra, adott vála­szában, amelyeket itt szóvátettünk, ha az indo­kolás nem helytálló, azt itt meg is mondja és igyekszik ennek lefelé is — legalább feltétel­zeni — érvényt szerezni. Ezzel szakit elődjének gyakorlatával, aki, bármilyen helytelen indo­kolással került ide egy végzete, egy gyülésbe­tiltás, minden esetben fedezte ezeket a hely­telen intézkedéseket és ezzel az állásfoglalá­sával arra késztette önkéntelenül is ezeket a tisztviselőket, hogy tovább folytassák törvény­telen és a rendeleteikkel ellenkező intézkedé­seiket- Ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy a minister ur szava valami túlságosan visszhangra találna kint a közigazgatásban. Mint az adatokból méltóztatnak majd látni, változatlanul áll az a felfogás, amely ' egyik­másik helyen eddig is megnyilvánult. Én első­sorban is felhivom a minister ur figyelmét arra, hogy a vasutasokkal szemben egészen különleges álláspontot foglal e\ az államren­dőrség. Vasutasoknak gyűlést tartani nem lehet, legalább azoknak nem, akik szociálde­mokraták. A más politikai felfogást valló va­sutasoknak lehet gyűlést tartani. Annak elle­nére helyezkedik az államrendőrség erre az álláspontra, hogy az 1914 : XVII. teikk 28. §-a világosan kimondja, hogy az alkalmazott tör­vényadta politikai jogait saját meggyőződése szerint szabadon gyakorolhatja. Ez törvényben van leszögezve, az 1914 : XVII. tcikk 28. §-ában. Kérdem én, hogyha ez törvény, akkor miért nem tartja azt be az. államrendőrség és miért hoz olyan végzést, amelyben kimondja, hogy szociáldemokrata vasutasok neun tart­hatnak gyűlést. Ha politikai_ véleményét mip­denki szabadon nyilváníthatja és más pártál­lásuaknak meg van engedve, hogy gyűlést tarthassanak, mindenesetre érdemes volna ezt tudni. Hiszen bizonyára a minister urnák is van tudomása arról, hogy ez a kérdés máshol is szóba került, ahol a kormány ottani képvi­selője ezt letagadta és kétségbevonta. Méltóz­tassék tehát kinyilatkoztatni, lehet-e a vasutas munkásoknak gyűlést tartani, lehet-e a va­sutas munkásoknak szociáldemokratáknak lenniök. Az, hogy a vasút ezért üldözi, elbo­csátja, áthelyezi őket, az külön lapra tartozik, azt majd a kereskedelemügyi minister úrtól kérdezzük meg. Nem is kívánok e tekintetben a minister úrtól semmiféle választ vagy fel­világositást. Itt az állampolgári jogok gyakor­lásáról van szó. Arról van sz4 hogy a vasúti munkás, ha leveti munkaruháját, ha kimegy a műhelyből, elmehet-e egy neki tetsző gyű­lésre, mert semmiféle kényszer nincs, hogy muszáj elmennie. Ez a kényszer csak ott áll fenn, ahol más pártállásuak tartanak gyűlést, (Uffy van! a szélsőbaloldalon.) mert ott a cso­portvezetőknek kiadják az utasitást a név­jegyzékkel, ezek megjelennek a gyűlésen és ellenőrzik, hogy ott vannak-é azok, akik az ő kezük alatt dolgoznak. Aki nem jelent meg a gyűlésen, annak másnap igazolnia kell, hogy miért nem volt ott. Itt nemi áll fenn ellenőrzési kényszer. Az nem jön el, akinek politikai felfogásával ez nem egyezik. De ha valaki el akar menni,, ha valakinek tetszik ez a politikai felfogás, annak miért 'néni méltóztatnak lehetőséget adni arra, hogy ezt kinyilatkoztassa s miért méltóztatnak ezt külföldön letagadni, idehaza pedig a gya­korlatban fentartani? ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. 113 Ezek olyan kérdések, amelyek minden­esetre tisztázásra várnak, s amelyeknek kinyi­latkoztatása igen kívánatos. Nagyon sok szó esett itt a munkavédelem­ről, a munkaszabadságról ós szakszervezeti ter­rorról, meg egyéb dolgokról. Hajlandó vagyok ezzel a kérdéssel foglalkozni és mindazokkal a vádakkal szembeszállani, amelyeket ezzel kap­csolatosan felemiitettek. Soha azonban konkrét vádat nem hallottunk, csak nagy általánosság­ban dobják ide ezt a kérdést azért, mert a konkrét eseteket kivizsgálva, egészen másképen fest az eset, mint ahogy általánosságban tet­szetősnek tűnik fel. Mindig beszélnek a szocialista szakszerve­zetek terrorjáról, stb.-ről. A minister ur bizo­nyára tudja« hogy semmiféle kötelezettség nincs, hogy muszáj belépni, még kevésbé van kötelezettség akár az alapszabályban, akár másutt arra nézve, hogy muszáj tagsági díjat fizetni, ha az illető nem akar űzetni. (Scitov­szky Béla belügy minister: Na!) Egyetlen egye­sület alapszabályában sincs ilyen kötelezett­ség. A munkás akkor lép be, amikor ezt jónak és helyesnek tartja s ha tagsági díjait nem fizeti, a tagok sorából töröltetik s ezzel ki­lépett. Más egyesületek alapszabályaiban benne van oly értelmű rendelkezés, hogy a ki­lépést be kell jelenteni és a kilépés után is arra az évre a tagsági díjat még ki kell űzetni vagy más hasonló rendelkezések vannak benne. Egyetlenegy munkásegyesület alapszabályai­ban sem méltóztatnak találni ilyen rendelke­zést; sehol sem kötik a kilépést ahhoz, hogy azt Írásban kell bejelenteni; sehol sem köve­telik, hogy a kilépés után. arra az évre a hát­ralékos tagsági díjakat ki kell fizetni. Ez ön­kéntes valami, amit addig vállal az illető, amig az érdekeivel, felfogásával összeegyeztethető, de abbahagyja abban a percben, amikor ez neki' nem tetszik. Felhivom a minister ur figyelmét arra, hogy ez a gyakorlat tényleg fennáll két helyen s hogy itt helytálló mindaz, amit velünk szem-­ben hangoztatnak. Ez a gyakorlat azonban a keresztényszocialista szervezeteknél tapasztal­ható, ahol hivatalból vonják le a tagsági díja­két. Ha a minister ur bővebb információt óhajt, akkor méltóztassék a Budapesti Közúti Vaspályához vagy röviden Bcszkárhoz for­dulni, ahol az igazgatóság már hónapok óta harcot folytat, hogy levonják-e nemcsak egy szakszervezet tagsági díjait, hanem egy poli­tikai, társadalmi egyesületnek, az Ébredő Ma­gyarok Egyesületének tagsági díjait is. Hát a minister ur és a minister ur közegei nem látják ezeket az eseteket? Miért találnak kifogásolni valót ott, ahol a legkorrektebbül, a legszabályszerübben intézik a dolgokat s ahol erre vonatkozóan semmiféle kényszert nem al­kalmaznak? Ott viszont, ahol az ellenőrök és mások hivatalból kényszeritik az alkalmazot­takat a belépésre, s véglegesítés az előmenetel, az ellenőrré való kineveztetés attól van füg­gővé téve, hogy az illető mely egyesületnek tagja s ahol az igazgatóságnak módjában van erről pontos információt szerezni, mert hiszen ott van előtte a névsor, hogy kiktől vonják le ezeket a tagsági díjakat vagy kiktől nem, miért nem méltóztatott szükségét érezni annak, hogy intézkedjék, hogy ez a törvénytelen állapot megszűnjék! Miért kell ezt ott az igazgatóság­ban a pártok harcává tenni? Miért kell az Éb­redő Magyarok Egyesületének és a Keresztény­szocialista Villamosalkalmazottak Egyesületé­nek tagsági díjait a fizetésből levonni? (Sci­tovszky Béla bclügyminister: Az részvénytár-

Next

/
Thumbnails
Contents