Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

56. ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. 114 Az országgyűlés képviselőházának 1, saság!) Ez részvénytársaság', minister ur, teljesen igaz, de az egyesület a minister ur alá tartozik. (Scitovszky Béla belügyminister: Nem az egyesület vonja le!) Ez részvénytársaság, amely azonban mégsem részvénytársaság, (Jánossy Gábor: Autonómia!) mert ez egy fővárosi üzem. (Scitovszky Béla belügyminister: Fővárosi részvénytársaság!) # Csak forma szerint részvénytársaság. (Scitovszky Béla belügyminister: Lényegileg is az!) Nem lehet tehát azt a kényelmes álláspontot elfoglalni, hogy ha akarom részvénytársaság, ha akarom fővárosi üzem. (Vargha Gábor: Az alapszabályok intézkednek! — Jánossy Gábor: A fővárosi közgyűlés elé tartozik ez a kérdés!) Bocsánatot kérek, a minister ur annak ellenére, hogy részvénytársaság, mégis módot talált arra, hogy ott vizsgálatot tartson, az üzletmenetet felülvizsgálja, s a többi üzemek kérdéseivel egyetemben ennek az üzemnek ügyét is felülvizsgálja. Nem kivánok semmit sem, még azt sem kívánom a minister úrtól, hogy méltóztassék egy rendeletben kimondani azt, hogy ott nem szabad levonni a tagsági díjakat, mert el fog jönni az az idő, hogy a levonás, a kényszer ellenére is lesznek majd emberek, akik végre feleszmélnek arra, hogy nekik nem miiszáj ezt fizetni és fizetik majd azt, amit önként akarnak fizetni. (Jánossy Gábor: Ugy van! Ma is igy van!) Mi nem is fogunk soha ilyen erőszakos intézkedést kérni és a legélesebben ellenezzük mindenütt és minden alkalommal azt, hogy hivatalból vonják le a tagsági díjakat, azért, mert ezt nem tartjuk összeegyeztethetőnek az egész szakszervezeti elmélettel. Hiszen a szakszervezetek az önként biztosítás alapjára és az önkéntes tagságra vannak helyezve és attól a munkástól nem várhatok semmiféle becsületes szolidarizmust és becsületes eljárást harc esetén, akit erővel kell benn tartani abban a szervezetben. Ez a mi állásfoglalásunk és ebben mindenkinek egyet kell érteni velünk, aki a szervezkedés fogalmát, a szakszervezeti mozgalmat komolyan veszi. Hogy csak levonják a tagsági díjakat, hogy abból egyesek vagy az egyesület magának biztosított jövedelmet szerezzen; az nem célja ennek az egész szervezkedésnek, hanem célja az, hogy a munkásság gazdasági helyzetét megjavítsa. Hogy tudja azt megjavítani, ha akkor, mikor esetleg döntésre kerül a sor valamely kérdésben, ezek a munkások azt fogják mondani: igen, tagsági díjat fizettem, mert muszáj volt fizetnem, de egyebet nem vagyok hajlandó tenni és nem vagyok hajlandó sem beszüntetni a munkát, sem elmenni ide vagy oda, mert engem ez nem érdekel; azért fizettem, hogy hagyjanak békén és az előléptetésnél ebből ne legyen hátrányom. Ha a munkaszabadságról van szó, akkor talána túloldalon e tekintetben sokkal több kifogásolnivalót leliet találni, mint nálunk. Majd a pénzügyi tárca költségvetésénél fel fogok említeni konkrét eseteket^ hogy a dohánygyárakban miként értelmezik a munka szabadságát és hogy a dohánygyárakban az igazgatóság által már felvett munkásnőket milyen eszközökkel és milyen módszerekkel akadályozzák meg abban, hogy munkahelyüket tényleg elfoglalják. Arravonatkozólag is az adatok tömegét tudnám felsorolni, bogy az államvasút! gépgyárban, a diósgyőri vasgyárban és egyéb üzemekben ebhez hasonló cselek tömegével fordulnak elő. de nagyon nehéz volna ilyen esetet — legalább komoly esetet — felhozni azokra a szakszervezetekre vonatkozólag, amelyek a mi kötelékünkbe tartoznak. Nem mondom, elvétve előfordulnak apróbb, jelentéktelenebb esetek. Végeredményben ezek egyszerű munkásemberek, akik talán nem ismerik a törvényeket és szokásokat ugy, amint kell, ezeket azonban mindig ebből a szempontból kell elbírálni. Hiszen administer ur rendőrei iskolát végeznek, fizetést kapnak, mégis nagyon sokszor követnek el olyan cselekedetet, amelyért fegyelmit kell kapniok, sőt állásukból is ki kell őket mozdítani. Ezel csak azt akarom mondani, hogy nem lehet egyes, itt-ott előforduló, szórványosan és jelentéktelen esetekből az összességre valamely következtetésit levonnii, mert hiszem, a minister ur is kikérné azt, ha én például általános következtetést vonnák le az összességre nézve abból az esetből, ami megtörtént egyszer, mikor eu.v rendőr egy ügyészt pofozott meg az utcán. Pár egészen kiriivó esetet kivánok szóvatenni és ez vonatkozik arra a felfogásra, ameiv az eszperantó nyelvet tanuló^ munkásokkal szemben nyilvánul meg. Ez a kérdés nem szocialista kérdés, (Malasits Géza: Japánban és Dél-Kínában kötelező!) mert az eszperantó nyelv tanulása olyasvalami, amihez miindenkineK joga van. (Jánossy Gábor: Egyéni dolog! Gusztus dolga!) Vannak felfogások, amelyek azt mondják, hogy ez lesz valamikor egy olyan nemzetközi kisegítő nyelv, amely lehetővé teszi a nemzetek közötti könnyebb érintkezést. Emlékszem rá, hogy elhalt képviselőtársunk, Giesswein Sándor ennek igen nagy propagálója volt és Magyarországon, de külföldön is a polgári társadalomban igen sok kiváló tényező akad, aki ezt a nyelvet kultiválja, terjeszti, eszperantó-egyesületeknek vezetője, stb. Nézzük meg, hogy Magyarországon, hogyan kezelik ezt a kérdési amely nem politikai kérdés, hanem egy nyelvet tanulnak azok a munkások. >alkik ennek a nyelvnek tanulására öszszeállanak és egyesületet alakítanak, ahol tanfolyamokat rendeznek, stb. Tudora, hogy a minister ur ezzel kacsolatban. mit fog mondanijelentései alapján, azt fogja, mondani, hoyy voltak esetek, amdkor az eszperantó nyelvet arra használták fel, hogy bolsevista előadásokat tartsanak. Tudom viszont azt is, hogy az. Ön államrendőrségének egyik kani lánya nagyon ügyesen oldotta meg ezt a kérdést; nur-vtanittatta az. egyik detoktiviét az eszperantó nyelvre és elküldte, hogy ellenőrizze ezeket az előadásokat. Meg van erre az ellenőrzésre a, lehetőség. Miért kell tehát ezt at tó] függővé tenni, ^hogy milyen nyelven beszélnek. Hátha németül beszélnek, akkor is be fogják tiltani. mert németül beszél neki Ez egy nyelv s nem hinném, hogy a minister ur helyeselné azt a felfogást, amelyet az orosházi járás főszolgabírón a konzekvensen képvisel. Elhiszem, hogy Orosházán az eszperantó nyelv kissé > (legen ül hangzik, mert olt más felfogást képviselnek. r;z azonban nem n> Let irányadó. 1928 áp rolls 1-én, tehát egészen friss az eset, az ottani munkások bejelentették, hogv az ö tí'akomlósi helyi csoportjuk meg akar alakulni. Tehát meg akartak alakulni: még nem is akarták azt a főbenjáró Mim; elkövetni, ia'ïfiife a miinister ur valószínűleg hivatkozni óhait. esik el akaíriák követni ezt a bűncselekményt, hogy megalakuljanak. Erre a megalakulást már nem veszi tudomásul a főszolgabíró és azt mondja (olvasm): »Az eszperantó csoport megalakulásait Tótkomlósom nem tartom a, közérdekkel összeegyeztethetőnek, mert e nemzet-