Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

108 Az országgyűlés képviselőházának 156. '. ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. tenni, erre pedig

1 — ismerve azt, hogy a főszolgabírónak milyen óriási nagy hatásköre és munkaköre van — alig hiszem, hogy ideje lenne. . Kérdem tehát, vájjon nem kellene-e azzal a gondolattal foglalkozni, hogy a járási számvevői intézmény visszaállittassék, mivel a központi ellenőrzés körülményesebb, nehézkesebb és költségesebb? Vissza kell térnem itt még egy pillanatra a közséíri háztartás kérdésére és meg kell ismételnem azt a kérésemet, amelyet legutóbbi^ köitség'vetési beszédemben oly erősen hangsúlyoztam, hogy a községi háztartások jelenlegi renuszerét sürgősen revízió alá kell venni. A községek részére meghagyott kereseti adó jövedelmének községenként való különbözősége nem nyújt egységes alapot, emellett a pótadózasi jog 30%-ban való maximált végső határa, amelyet lényegesen megcsonkít a vármegyei hozzájárulás igénylése, előbb-utóbb a községi kozig-azg^tás megbénulásához^ esetleg a községe-K pénzügyi kriziséhez fog vezetni. Szükségesnek tartom az igen t. belügy minister ur szíves figyelmébe ajánlani a,z e téren való megindokolt reviziót és ezt most ismételten megsürgetem. Hasonlókép többizben kimerítő aiidokoUissial voltam bátor a t. Ház elé hozni a vármegyei tisztviselők igazán nagyon szomorú helyzetét. (Ugy vom! Ugy van! a jobboldalon.) Nagy megértéssel fogadta annakidején a t. Ház előterjesztésemet és azzal tisztelt meg, hogy az én határozati javaslatomat házhatarozattá emelte. Szólt pedig ez a liázbatározat akkép. hogy felkéri a Ház a belügy minister urat, hogy la, tisztviselői létszám viszony rendezése tárgyaiban kibocsátott 1925. évi 7000. számú rendelet-3. fejezetét vegye mielőbb revizió. alá. Ezen határozati javaslait alkalmával teljes mértékben, szivem szerint előterjesztettem indokaimat, előferiesztetteiai olyképeii, hogy a vármegyei életnek majdnem minden részletére kiterjeszkedtem és a tisztviselői kar majdnem, minden kategóriájának sérelmére rámutattam. Ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok. Méltóztassék megengedni, hogy az akkor tett előterjesztésemet teljes egészében fentarisam. Annál,inkább megelégszem most ennyavel. mert tudomásom van róla. bogy a belügyministeriiumban már hovatovább tető alá kerül az az óriási nagy munka, amely a ms^nt egészében m közigazgatási reform címet vi sen ós amelynek keretébe tartozik a törvényhatósági bizottság-ok újjáalakítása és a vármegyei tisztviselők illetményének rendezése is. Megelégszem ennyivel annyival inkább, inert tudóim, meg vagyok győződve, hogy az utána in következő t. képviselőtársiaim ebben a kérdésben szintén hangsúlyozottan çs erélyesen segítségemre fosrnak sietni. Itt kellene meg-sürgetnem annak a szintén az én javaslatomra hozott házhatáro'zatnak végrehajtását is, amely azt mondja ki, hogy a vármegyei tisztviselők kedvezményes nyugdíjévéi hasonló megítélésben részesíthetők, mint az 1927. évi 3000. számú rendelet szerint a hadiévek. Mondom, ezt szintén meg kellene sürgetnem, mert egy éve már, hogy meghozatott ez a határozat. Miután azonban tudom, hogy az előbb emiitett törvényjavaslatban ez is helyet foglal, elégnek tartom, ha erre ismételten csak rámutatok. Egy erőteljesen hangsúlyozott kérelmet terjesztek még e témakörnek végső határán a belügyminister úrhoz, és az általam nagyrabecsült ministerelnök úrhoz, is, azt, hogy méltányolja a vármegyei tisztviselők lovagias türelmét, nagyon silány és szinte megalázó anyagi helyzetükben megingathatatlan bizalmukat a kormány iránt és a türelmetlenségre és meggondolatlanságra lázító íüllánksziszegést tegye ártalmatlanná azzal, hogy a reformjavaslatot terjessze a Ház elé sürgősen úgyhogy az még a nyári szünet előtt okvetlenül letárgyalható legyen. (Élénk helyeslés jobb felől.) Beszédemnek ezzel a részével végezve, vagyok bátor részletesebben, mint ahogy azt az előadó ur jelezte, válaszolni azokra a kifogásokra, amelyek az előttem szólt Fai-kas István t. képviselő ur szájából hangzottak el, s ez vonatkozik a nemzeti munkavédelemre. A nemzeti munkavédelem a belügyminister ur legfőbb felügyelete és irányítása alatt áll és amiként az 1921. évben kibocsátott szervezeti rendeletből kitűnik, ez a közüzemek működésének, valamint a létfentartás szempontjából nélkülözhetetlen közérdekű munkálatok zavartalan ellátásának biztosítása, illetőleg- azok veszélyeztetése esetén a szükséges teendők elvégzésére, nem különben a munkások ellen irá,nyuló támadások elhárítása céljából állíttatott fel (Rothenstein Mór: Ez az ürügy!) A magyar nemzeti munkavédelem általános, miniden palit tikától és pártbefolyástól ment és társadalmi szervezet, amelynek semmi más célja nincsen, (Malasits Géza: Mint a munkásokat letörni!) mint az, hogy az összlakosság létérdekét a veszélyeztető zavarok idején a végpusztulástól megóvja. (Igaz! Ugy van! Helyeslés jobb felöl. — Jánossy Gábor: Államérdek!) Az elfogulatlan kritikus tehát kénytelen megállapítani, hogy a nemzeti munkavédelem hivatása kiválóan hazafias és kiválóan keresztény és emberbaráti. Ez az intézmény nem magyar r talajból sarjadt ki. Az egész világon szükségessé vált ennek a szervezetnek életre hivása, mert kisarjadt abból az európaszerte érezhető közszükségletből, amely a világnézeti harc kiegyeztethetetlenségéből és ©ngesztelhetetlenségéből álott elő. (Rothenstein Mór: A kópia rossz! — Malasits Géza: Rosszul másolták le! Nálunk bérleszoritó tendenciája van!) Rá fogok mutatni példával, hogy miképen felelt meg ez az intézmény az emiitettem célnak a praktikus életben. A tőke és a munka nagyon gyakran — joggal vagy jogtalanul, azt most ne vitassuk — szemben állíttatnak egymással és köztük olyan szenvedélytől lobogó 'párviadal keletkezik, amely nemcsak egyeseknek, hanem nagy üzemeknek és közületeknek, sőt magának az állami életnek vérehullását sem kiméli. Majdnem valamennyi európai állani érezte szükségét annak, hogy a munkabeszüntetés veszélyeinek ellensúlyozására, intézményeket létesítsen. És ha a közüzemek és köizmunkiáHatok megszakítás nélkül való üzembentartásának biztosítása^ államérdek, mint ahogy egyik t. képviselőtársam előbb említeni méltóztatott, akkor államérdek a. nemzeti munkavédelem intézményének fentartása és megerősítése is, (Ugy van! a jobboldalon.) mert ez semmi más, mint preventív gondoskodás annak alátámasztására és műköidése folytonosságainak biztosítására. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Melyik könyvből olvasta ezt?) Amint az előbb bátor voltam említeni, a nemzeti munkavédelem, intézményének felállítása' nem magyar találmány, mert hiszen valamennyi európai állam hasonló intézménye, igy tehát a magyar is, a német Technische Nothilfe mintájára szerveztetett. Azokkal szemben, akik a nemzeti munkavédelem intéz-