Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-156
106 Az országgyűlés képviselőházának 156, ellenőrző szellemmel, hanem jó megértéssel, jó szándékkal intézné a hozzákerülő ügyeket, és ha az egyesülési és gyülekezési jogot ugy kezelné, hogy ezt mindenki részére egyenlőén biztosítaná. Mert ne tessék elfelejteni, hogy nem maradnak titokban, hanem köztudottakká lesznek azok a dolgok, hogy példáiul amikor mi március 15-én bejelentettük, hogy tüntető felvonulásban megyünk a Kossuth-szoborhoz, ezt nekünk betiltották, de ugyanakkor a keresztényszocialista pártnak ezt ia, tüntető felvonulását megengedték. Kétféle mértékkel mérnek itt. (Gáspárdy Elemér: Rendezzenek hazafias felvonulást!) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, itt szépen hangzik azt mondani, hogy hazafias vagy nem hazafias. De a hazafiasságot nem lehet megmérni, nem lehet senkinek sern a lelkébe látni! A hazafiasságot nagyon sokszor felhasználják becstelen dolgokra is, nagyon sok ilyen eset is történt. A hazafiasságot ne tessék eltagadni másoktól sem! A hazaíiasság* nem lehet privilégium! (Kabók Lajos: Csak az hazafi, aki Rómát szereti 1 ? — Gáspárdy Elemér: Semmi esetre sem lehet valaki hazafi nemzetköziség mellett!) Bocsánatot kérek, önöknek jobban parancsol a nemzetközisálg, mint nekünk. (Kabók Lajos: A római pápa nem parancsol önöknek?) Önöknek jobban parancsol a nemzetköziség s önök a nemzetközi kapitalizmusnak, a nemzetközi érintkezésnek sokkal több rendelkezését hajtották vé^re, mi azonban a magunkét hajtjuk vágre. (Zaj.) Ez tehát nem szempont, ez tehát nem olyan érv, amit ez ellen fel lehetne hozni. Önök állapították meg, hogy aki más véleményen van, az már nem jó hazafi. Micsoda disztinkció ez? Hol élünk, kérem, az erdőben? Mert ez csak azt jelenti, hogy aki nem hozzánk tartozik, aki velünk nem egy követ fuj, az nem hazafi, azt ki kell tagadni. Kérem, tagadják ki, de akkor hazafiatlanok lesznek! Én tehát azt kérem a kormánytól, hogy szüntesse meg azokat az állapotokat, amelyek itt vannak. Ne legyen az,, hogyha valamely munkás valamely vidéki városban előfizetője a Népszavának vagy megláttak nála, egy példányt, azért folytonosan üldözik. A csendőr elmegy hozzá vagy behivatják a csendőrségre, vagy a szolgabíróhoz és az megmondja néki: minek kell magának ezt a lapot olvasni? A csendőr megmondja, hogy figyelmeztetem magát, hagyja abba,, mert baja lesz. Miit csináljon? Természetesen abba kell hagynia, mert különben baja lesz. De természetes dolog az is, hogy ez az ember, aki üldözésnek van kitéve, érzi azt a nagy igazságtalanságot, amely vele történik. Ezt az igazságtalanságot kell megszüntetni, ezt az eljárást kell lehetetlenné tenni és a közigazgatást végre ki kellene emelni^ ebből az egyoldalú szellemből, ebből az eljárási máidból, amely ma, van s amelyet eddig folytatott, mert ezzel üldözik, elvadítják a magyar nélpet. Nem kell mást mondanom, mint azt, hogyha a vidéken valamely földmunkás meg mer mozdulni és mer nagyobb napszámbért karmi, ha ott a hullámzó piacon, ahol a földmunkások állanak, arról mernek beszélni, hogy bizony ez az egy pengő napszám nagyon kevés, hogy bizony jó volna, ha többet kapnánk, és ezt besúgják, akkor a csendőr már odamegy és zavarja őket. És az illető már gyanús ember lesz, azt már figyelemmel kísérik, arra már ráfogják, hogy kommunista éls az az ember azután az Üldözésnek egész sorát kénytelen elszenvedni, csak azért, mert fel mert jajülése 1928 április 19-én, csütörtökön. dúlni, mert meg merte mondani, hogy kevés az a fizetés, az a napszámbér, amit kap. Kérem a minister urat, szívlelje meg azt a néhány szempontot, amelyet én itt elmondtam, és ha jót akar, — aminthogy ezt nem kétlem,— az ország érdekében, akkor hasson oda, hogy a magyar közigazgatás emberségesebb, jobb, tökéletesebb legyen, hogy ne érvényesüljön benne az a pártosság, amely eddig volt. Ne lássanak minden jajszóban bolsevizmust, ne lássanak minden feljajdulásban forradalmat, ne lássanak minden elégedetlenségben elszakadást a társadalomtól, hanem értsék meg ezt, keressék meg az okát és szeretettel, jóindulattal kezeljék. Ne csinálják azt, hogy mikor bérharcba megy a munkásság, a rendőrség a tőke szolgálatába áll, hanem inkább segítsék elő azt, hogy azok a szeg'ény emberek több keresethez jussanak, mert ennek elősegítését az ország egyetemes érdeke követeli, minthogy ily módon • fogyasztóképesekké teszik a nincstelen, szegény, kevés keresettel biró munkásokat. Mivel ezek a. szempontok a költségvetésben nem érvényesülnek, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. ) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Minden előterjesztést, minden aktát, minden könyvet kétféle érzelemmel vehetek fel tanulmányozásra további intézkedés céljából: szeretettel, szimpátiával, együttérzéssel, rokonérzéssel, vagy már eleve antipáti ával és azzal a meggyőződéssel, hogy ami abban benne van, az igaz, jó és hasznos nem lehet. Előttem szóló igen t. képviselőtársam azzal vette kezébe ezt a költségvetést, hogy az elfogadható, helyes, indokolt nem lehet és indokolta ezt azzal, hogy a magyar közigazgatás feladatául elsősorban azt tekinti, hogy az ellenzéket, iegfőképen pedig a szociáldemokrata pártot szemmel tartsa, azt mint egy detektív kisérje és ebben merül ki minden tevékenysége. A magyar közigazgatás szerveinek az a feladatuk, hogy a fennálló államrendet védjék, az a feladatuk, hogy a közbiztonságot ós a közrendet biztosítsák. Erre tettek esküt. A magyar közigazgatás akkor nem felelne meg • magasztos hivatásának, ha ezt egy pillanatra is szem elől tévesztené. (Kabók Lajos: De nem olyan módon! — Malasifs Géza: Ne álljon be pénzszpritónak a közigazgatás, mert ezt teszi!) Nagy világnézletí különbség van köztünk, mint ez az előttem szóló képviselő ur beszédjéből kitűnt. Egyben azonban — bocsánatot kérek, ha kompromittálom ezzel esetleg — elfogadom és feltétlenül aláírom azt, amit fejtegetett: ami a közigazgatás szerveinek egészséges közszellemét illeti. Igenis, egészséges közszellem kell, ez feltétlenül szükséges és épen azért támogatjuk a belügyminister urat, mert ezt az egészséges közszellemet biztosítja. (Gáspárdy Elemér: És hazafias közszellemet!) Igen, ezt az egészséges és hazafias közszellemet. A közéleti tisztaságnak vagyunk hívei, ezért harcolunk, ezért küzdünk és megméltóztatnak látni beszédem további során, hogy arra helyezem a fősúlyt, ami ennek előfeltétele. A közéleti tisztaságnak, az egészséges közszellemnek és annak, hogy a néppel, a nép ügyes-bajos dolgával szeretettel bánjon a köztisztviselő, előfeltétele az, hogy anyagilag függetlenittessék. (Ugy van! a jobboldalon.) Előttem szóló t. képviselőtársam felszólalásának még egy részletére fogok kitétmi — a nemzeti munkavédelem kérdésére — beszédem későbbi folyamán. A továbbiakban is, amiket /
