Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-156
'Az országgyűlés'képviselőházának 156. ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. 9§ sajtó nem foglalkozik kedvezően Magyarország ügyeivel, nekünk mindeniképen arra kell törekednünk, hogy ,a mi kérdéseink objektiv beállitásban 'tárgyaltassanak a külföldi sajtóban. Mi mindenképen arra is igyekszünk, hogy mindig objektívek legyenek azok a hírek, amelyeket mi küldünk külföldre. Azt látom, hogy ezen a téren van egy lassú átalakulás. Én látom már ennek eredményeit, de azt természetesen nem ; várhatom, hogy olyanok, akik velünk ellentétes politikai felfogást vallanak, vagy akik velünk ellentétes politikai nézetet valló tényezőkkel vannak összefüggésben, rólunk kedvezően nyilatkozzanak. Ami mármost azt a további kérdést illeti, hogy a finn képviselőház tagjai nem fogadták el azt a meghívást, amelyet mi hozzájuk intéztünk és nem jönnek Magyarországra, a tényállás a következő. A Magyar Külügyi Társaság meghivta a, finn parlamentet, hogy képviselői jöjjenek el Magyarországra és adják vissza azt a látogatást, amelyet a magyar képviselők tettek Finnországban. Ezt a meghívást a finn parlament elnöke elfogadta és értesüléseink szerint június havában körülbelül 20—25 finn képviselő fog Budapestre jönni. Megengedem, hogy talán ezen Budapestre jövő 20—25 képviselő között nem lesznek szocialista képviselők, ezt nem tudom, de lehetséges, hogy erre vonatkozólag volt a, t. képviselőtársamnak információja és ebből eredhetett talán az a tévedés, hogy a finn képviselők nem jönnek Magyarországra, hogy ők ai meghivást el nem fogadják. Ami mármost azt a kérdést illeti, hogy Romániába ezidőszerint nem lehet bevinni gyermekeket és hogy történt-e e téren a magyar külügyi kormányzat részéről valamelyes intézkedés, a dolog ugy áll, hogy tényleg január havában egy magyar nő kiskorú gyermekét Kolozsvárott hagyta és onnan eltávozott. Amikor a román hatóságok erről tudomást szereztek, bizonyos szigorító intézkedéseket tettek a gyermekek beutazására vonatkozólag. Mi a magunk részéről azonnal interveniáltunk ebben az ügyben, ez az intervenciónk azonban, amelyet időközben megismételtünk, nem járt eredménnyel. Hiszem azonban, hogy a kérdés rövidesen megoldásra fog jutni. (Felkiáltások a jobboldalon: Egy gyermek miatt! Igazán gyerekség 1 !) Ami a Törökországba ment munkások sorsát illeti, Törökországból tényleg kiutasitt attak magyar munkások és pedig olyan magyar munkások, akik ott kommunista propagandában vettek részt. (Felkiáltások a jobboldalon: Ahá! Ahá!\ Azt hiszem, aíbból, hogy onnan kiutasítottak kommunista propagandában résztvevő munkásokat, még nem ; lehet következtetést levonni sem a kintlevő magyar munkások helyzetére, sem pedig arra, hogy ők a török hatóságok részéről milyen elbánásban részesülnek. Ezek tényleg egyes esetek voltak, amelyekkel a mi követünk is bővebben foglalkozott és ezek^ a kommunista propagandát üző munkások időközben tényleg el is távoztak a török területről. Felmerült a vita folyamán az a kérdés, hogy Magyarországnak van-e titkos katonai konvenciója avagy nem 1 ? Én azt hiszem, ebben az irányban teljesen megnyugtató választ tudok a t. képviselőtársamnak adni, mert hiszen egyrészről, ha a mi szempontunkból nézem a dolgot, azt kell mondanom, nem bir komolysággal az, ha egy állam, amely abban a le-, szerelt állapotban van, mint Magyarország, katonai konvenciók kötésére igyekeznék, másrészről nem is tudom látni más ország részéről azt az érdeket, hogy katonai konvenciót kössön egy olyan országgal, amely abban a lefegyverzett állapotban van, mint Magyarország. Végül még egy felvilágosítást óhajtok adni Malasits t. képviselőtársamnak gróf Bethlen István ministerelnök úrra vonatkozólag*. A t. képviselő ur tegnapi felszólalásában azt mondotta, hogy a ministerelnök ur a húsvéti szünidő alatt hamis útlevéllel, állítólag % álnév alatt külföldre utazott. Megnyugtatom a t. képviselőtársamat, hogy a ministerelnök ur a saját nevére kiállitott passzussal utazott. Azért mondhatom ezt ilyen határozottan, mert az az útlevél egy esztendővel ezelőtt állíttatott ki a külügyministerium részéről, a ministerelnök ur azt használta korábbi utazásainál is, ezt a passzust használta most is, amint ez egyébként nemcsak a magyar hatóságnál állapitható meg, de miután ő Jugoszlávián keresztül utazott Velencébe, a jugoszláv határhatóságoknál is megállapitható. Ezek voltak azok a felvilágosítások, amelyeket szükségesnek tartottam megadni a vitában elhangzott egyes konkrétumokra vonatkozólag. Amennyiben további felvilágosításokra volna szükség, a magam részéről készséggel állok rendelkezésre. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnölk: Következik az 1. cím. 1. rovat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvhssa): X. fejezet. Külügyministerium, 1. cím. Központi igazgatás. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 1,082.540 P. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Pakots József! f Pakots József: T, Ház! (Halljuk! Halljuk!) Végtelen sajnálatomra nem volt alkalmam a külügyi tárca általános vitájában részt venni és igy most, a minister ur felszólalása után, arra kell kérnem az igen t. Képviselőházat, méltóztassék lehetővé tenni, hogy azokra a megjegyzésekre és megállapításokra, amelyeket a minister ur ebben a pillanatban tett, és. reflektálásképen az általános vita során elhangzott^ felszólalásokra, ezekbe belekapcsolódva, néhány megjegyzést tegyek. Elnök: A házszabályok értelmében a részletes tárgyalás során a tárgytól nem lehet eltérni. A központi igazgatás személyi járandóságairól van szó, méltóztassék tehát ebben a keretben maradni. Pakots József: Ebben a keretben maradok meg. Amikor a t. minister ur mostani felszólalásában megállapította, hogy a külügyministerium költségvetési tételei nem olyan túlzottak és nem olyan enormisak, s minthogy azt egyes képviselőtársaim megállapították, kénytelen vagyok ezzel szemben a következő kijelentést tenni. Mi, ellenzék, a legmesszebbmenő lojalitással és készséggel vennők tudomásul, ha akárminő nagy költségvetési tételek terhelnék is a külügyi budgetet, ha ennek ellenértékeképen külügyi szolgálatunk megfelelő működést fejtene ki. A következőket látjuk azonban akkor, amikor a központi igazgatás személyi járandóságai kifejezésre jutnak a költségvetésben, azt látjuk, hogy külügyministeriumunk személyi járandóságai és magának a külügyminister urnák személyi járandósága és fizetése lényegesen kevesebb, mint a külügyi szolgálatban lévő meghatalmazott ministerek, főkonzuli
