Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

94 Az országgyűlés képviselőházának 156. ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. londoni követünk sok támadásnak volt kitéve különböző kisentente lapok részéről azért, mert ő egy alkalommal Oxfordban a Newmann Society-ben felolvasást tartott, amelyben Magyarország helyzetét ismertette. Ugy látszik, Nagy Emil t. képviselőtársamnak elkerülte a figyelmét ez a felolvasás és az ennek kapcsán előállott támadások. Ezenkívül is ismételten volt rá eset, hogy követünk a legkülönbözőbb körökben foglalkozott ezzel a kérdéssel. Én azt hiszem, hogy amikor erről van szó, meg kell világítanom egy kissé azt a differenciát, amely fennáU a hivatalos személyeknek külföldön kifejtett működése és ama propaganda tevékenység közt, amely társadalmi szervek részéről, vagy társadalmi utón fejthető ki. Itt igen élesen kell disztingválni a tekintetben, hogy mi az, amit egy követ, vagy általában egy hivatalos funkciót végző egyén tehet és mi az, ami magánúton tehető. Annak a követnek mindenkor azt a viszonyt kell mérlegelnie, amelyben az illető államhoz állunk, azt kell mérlegelnie, hogy mi annak a kormánynak az álláspontja, amelynél kormányunk érdekeit képviseli és mindenkor .tekintetbe kell vennie azt, hogy mi minden aktuális, vagy később aktuálissá váló ügynek lehet esetleg ártalmára azzal, ha valamely ügyben adott esetben túlságosan exponálódik. Én rendkívül sajnálom azt a támadást, amely londoni követünket^ érte. Sajnálom azért, mert hiszen végeredményben ez, is, mint minden ilyen támadás, csak az országnak van ártalmára. Különösen sajnálom a jelen esetben azért, mert tényleg a magyar állam szolgálatában állók egyik legkiválóbbját érte, egy olyan követünket, aki azokon a különböző helyeken, ahol eddigelé működött^ mindenkor igen szép pozícióval bírt, mindenkor igazán szépen szolgálta hazánk érdekeit és akinek, mint magyar embernek is, megvan az a megnyugvása, hogy igazán tett szolgálatot ennek az országnak. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy a vita folyamán felmerült konkrét kérdésre reflektáljak. Szóba került általában külföldi képviseletünknek költséges volta. Görgey István t. képviselőtársam már előadói referátumában ismertette a vonatkozó számokat. Én a magam részéről is ki akarnám emelni azt, hogy az egész külügyi budget 10 millió P-t tesz ki, összesen 860 millió P-t kitevő budgetünkkel szemben- Azért mondom a 860 milliót, mert hiszen az üzemeket nem vehetem tekintetbe, amikor a külügyi képviseletre vonatkozólag állitok fel arányszámot. Egyszóval az arány: 10 millió a 860 millióhoz. Ha azt nézem,, hogy más országokban mi a helyzet, akkor azt kell látnom, hogy bizony az országok túlnyomó részében az arány kedvezőtlenebb, mint nálunk, úgyhogy nem igen lehet azt a következtetést levonni, hogy e téren túlságosan költekeznénk. Én ugy látom, hogy mi a kisebb országok között körülbelül Belgiummal vagyunk egy helyzetben. (Malasits Géza: Egy kis különbség van a két ország között vagyonilag!) Azért emiitettem Belgiumot, mert egy kisebb országot óhajtottam felemlíteni. Ami pedig azt illeti, hogy vagyonilag különbség van köztünk, nem ugy értettem a dolgot, hogy Belgiumnak is 10 millió pengőbe kerül a külügyi képviselet, hanem ugy értettem és azt akartam kifejezni, hogy aránylag annyiba kerül. Hiszen itt csak arányszámokkal lehet helyesen dolgozni, úgyhogy csak az a helyes, ha azt mondom^ hogy nálunk 1—174%-ba^ kerül a külügyi szolgálat az összbudgethez képest, más országokban pedig ennél többe vagy kevesebbe. így értettem a dolgot akkor is, amikor azt mondtam, hogy Csehországban jóval többe kerül a külügyi szolgálat, mint nálunk; nem ugy, hogy Csehországban 10 millió pengőnél többe kerül, hanem hogy az arányszám nagyobb, mint nálunk, így azután az, hogy az illető ország vagyonos vagy kevésbé vagyonos, e tekintetben nem játszik szerepet. Ami általában a követek fizetését illeti, a követek fizetése nálunk, mint az indokolásból kitűnik, négy kategóriába van osztva. Ezeket a kategóriáikat mi az árviszonyokhoz képest állapítottuk meg. Olyan országokban, ahol aránylag nagyobb árak vannak, a követek fizetése nagyobb, olyan országokban, ahol az árviszonyok kedvezőbbek, kevesebb. A szomszédos államok valamennyien beleesnek abba a kategóriába, amelyben a fizetés 3000 pengőt tesz havonta. A fizetés nálunk mindenkor ugy értendő, hogy ezenkívül a követnek — családi pótléktól eltekintve — járandóságai nincsenek, mert nálunk sem az a helyzet nem áll fenn, hogy más tárca részéről lenne valamelyes megtérítés a külügyi tárca javára, sem pedig nincsenek olyan titkos alapjaink, amelyekből mi a követeket dotálni tudnók. Ami már most azt illeti, hogy a külügyi szolgálat az arisztokrácia foglalkozása lenne, (Malasits Géza: Az foglalkoztatja!) amint azt Rassay t. képviselőtársam az általános vitában emiitette, a helyzet az, hogy az összfogalmazói személyzetből cirka 7%i jut az arisztokrata családokból származó tisztviselőkre. A magam részéről megmondom egészen őszintén: sajnálom, hogy ez a százalék nem nagyobb, mert tényleg, az arisztokrata családokból származóknak vannak bizonyos kvalitásaik, amelyek őket alkalmassá teszik e szolgálat ellátására. (Ugy van! a jobboldalon ) És én azt hiszem, hogy sem Rassay t. képviselőtársam, sem Malasits t. képviselőtársam, aki előbb közbeszólt, nem kifogásolhatja, ha arisztokrata családból származók is igyekeznek munkát vállalni és igyekenek ennek az országnak hasznára válni.. (Ugy van! a jobboldalon.) Ami azt illeti, hogy a bécsi követségi estélyeken csupa mágnás jelent meg, (Esztergályos János: Álmágnások voltak!) arra vonatkozóan megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy a bécsi követségen az idei esztendőben két nagyobb estély volt, mindannyiszor néhány százan voltak meghiva, és pedig egyrészt a diplomáciai kar tagjai, másrészt általában az osztrák közéletben szereplő egyének igen nagy számban, a legkülönbözőbb foglalkozási ágakhoz tartozók, ugy a politikáiban résztvevők, mint a gazdasági élet exponensei. Lehetséges, hogy valamely újságban valaki, talán egy újságíró, aki jelen volt és felsorolt egyeseket, hogy kik voltak jelen, épen arisztokratákat sorolt fel, (Gaal Gaston: Holt biztos, hogy demokrata újságíró volt! — Derültség.) de ezt nem lehet a követség terhére róni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök icsenget): Csendet kérek! Walkó Lajos külügyminister: Ami már most azt illeti, hogy berlini követünk a jobboldallal összeköttetést tart fenn, én azt hiszem, minden követnek azon kell igyekeznie, hogy a legkülönbözőbb politikai ágakhoz tartozókkal tartson fenn összeköttetést, (Malasits Géza: Ebben egyetértünk!) és azt, hogy berlini megbízottunk a jobboldallal is összeköttetést tart fenn, azt hiszem, semmiképen sem lehet kifogás tárgyává tenni. Ami általában a külföldi sajtó állásfoglalását és azt a panaszt illeti, hogy a külföldi