Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-145

Az országgyűlés képviselőházának 14 regét annyira redukálták, hogy ezzel a létszám­mal önvédelemre is képtelenek, ugyanakor pe­dig a számsorok óriási tömegét halljuk arról, hogy a győztes nemzeteknek mennyi katona, puska, milyen kaliberű ós milyen nagy tömegű ágyú áll rendelkezésére, hogy fejlesztik ki a légi haderőt olyan nagymérvűvé, hogy ezekkel a nemzetekkel a hadsereg felszerelésében és felállításában nemzetünknek nem lehet felven­nie a versenyt még akkor sem, ha ez az ország ismét tejjel-mézzel folyó Kánaán volna, nem pedig ma, amikor nem a hadsereg felszerelé­sére, nagyobbitására, hanem — sajnos — a mindennapi kenyér megszerzésére szükséges eszközöket sem tudja az állam, a kormányzat és a nép előteremteni. Én azonban ennek dacára sem esem két­ségbe, mert azzal a Góliáttal szemben, akit itt bemutatott Karafiáith képviselőtársaim, teljesen fegyvertelenül áll, mint Dávid az igazság pa­rittyájával, ez a csonka Magyarország. A mi igazságunk a legnagyobb fegyverünk és erőnk és bizom az isteni gondviselésben, hogy ez a nagy igazságtalanság, amely velünk történt, reparálódni fog az események folyamán. Ne­künk azonban minden percben és minden pilla­natban, ha nem puskával, de lélekkel és a jövő nemzedéknek ez irányban való nevelésével ké­szen kell lennünk, hogy adott pillanatban ab­ból a győzelemből^ amely után áhitozunk, ré­szünket kellő mértékben kivegyük, hogy annak az álomnak, amely ott él minden magyar gyer­mek és magyar férfi lelkében, Nagy-Magyar­országnak megvalósítására minden pillanat­ban készen legyünk. Nekünk tehát arra kell koncentrálni erőnket, hogy a sártekének ezen a kis részecskéjén, ahová be vagyunk keritve ós ahová le vagyunk nyomoritva, ne csak tűr­hető állapotokat teremtsünk, hanem a jobblét­nek alapját vessük meg. T. Ház! Ez a költségvetési vita alkalmat nyújt arra, hogy a képviselők és különböző pártok ez alkalommal felfedjék, a Ház aszta­lára, vagy a ministerek bársonyszéke elé tehes­sék mindazokat a kivánságokat, óhajtásokat, vágyakat és parancsoló kötelességeket, melye­ket az ország érdekében ennek a kormányzat­nak végre kell hajtania. Hiszen valamennyien — üljünk ennek a Háznak bármely oldalán — azt szándékozzuk és azt célozzuk felszólalá­sunkkal és parlamenti munkánkkal, hogy ezt a kormányzatot, amely célul tűzte ki, hogy a nemzetet sirjából felemelje, megerősítsük, hogy ezt a munkáját minél hamarabb és minél töké­letesebben elvégezhesse. Épen azért, h a az ok a kivánságok, amelyeket mi előterjesztünk, nem is változtatják meg a költségvetés egyes téte­leit, szerintem nem képeznek hiábavaló mun­ikát, mert az itt elhangzott kivánságokat a kor­mányzatnak a jövő törvényhozási munkában és a különböző kormányzati ténykedésekben figyelembe kell vennie. Akár törvényt szer­keszt, akár rendeleteket ad ki, akár meglévő törvényeket hajt végre, tekintettel kell lennie arra, hogy a Házban milyen vélemények hang­zanak el és milyen kivánságok merülnek fel. Ennek a költségvetési vitának tehát meglehet az a jótékony hatása, hogy annak a kormány­zatnak, amely jót akar az ország érdekében, anyagot ad és megkönnyíti a munkáját, hogy ezt a jószándékát valóra is válthassa. Ha azt tekintem, hogy annak a kormány­zati rendszernek, amely ^most a hatalmat ke­zében tartja, a munkája és az ország közérdeke mennyiben fedi egymást, akkor ennek a kor­mányzatnak egyik serpenyőjébe tehetem a jó oldalát, a másik oldalon pedig elmondhatom KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. . ülése 1928 március 19~én, hétfőn. 83 azt a kritikát és azokat a kifogásokat, amelye­ket a mai kormányzat munkájával szemben kötelességszerüleg meg kell mondanom. Hogy a kormányzat munkája és a magyar közvéle­mény valahogy találkozott és fedte egymást, erre a feleletet maga az élet és annak igen sok eseménye adta meg. Hiszen a mai nap fo­lyamán Berki Gyula, igen t. képviselőtársunk az ellenzéki padokból állapította meg, hogy gróf Bethlen István kormányzata és kormány­zati ténykedései hosszú évek során kivezették ezt az országot albból a nagy zűrzavarból és káoszból, amelyben volt, és hogy ez a magyar közvélemény előtt olyan érdemeket szerzett számára, 'hogy könnyű szerrel sikerült neki ezt a nag-y többséget megteremtenie. Ez az egyik oldala a mérlegnek. A másik, amit itt több alkalommal tettek kifogás tárgyává, az, hogy olyan rendszeres berendezkedés folyik ebben az országban, amelynek következménye­kép itt senki meg nem mozdulhat, senki a szá­ját ki nem nyithatja, senki nem panaszkodha­tok, senki meg nem szólalhat, szóval ez a kor­mányzat egy nagy némaságot és csendet pa­rancsol ebben az országban. Amig tehát az egyik oldalon a kormányzat az ő munkájával tényleg megteremtette ezt a nagy közvéle­ményt a maga számára, addig a másik oldalon azt kell tapasztalnunk ebben az országban, hogy itt ugy egyesek, mint társadalmi osztá­lyok, gazdasági szerveik, szóval az egész ország ma már abban a felfogásiban van és abban a hitben él, hogy őrajta egyéni, társadalmi és gazdasági helyzetéű senki más nem segíthet, mint a kormány. Itt ma már majdnem min­denki két tenyerét a kormány felé nyújtja és onnan várja a segítséget. Ennek következmé­nyeként fejlődött ki azután minden társadalmi osztállyal szemben az a függőségi viszony, hogy itt mindenki a kormánypárt felé orien­tálódik s a kormánnyal szemben bizonyosmérvü függésbe kerül tőle, valaimi jót élvez vagy ka­pott, vagy pedig vár, remél. Láthatjuk azokból a memorandumokból, amelyekkel a ministe­riumokat ós a Kéipviselőháizat folytonosan ostromolják, hogy itt minden körüle,t és tár­sadalmi osztály vár valamit a kormánytól. A tisztviselői k £11% ít közalkalmazottak tömegei természetesen fizetésemelést vár a kormánytól, a független társadalmi osztályok pedig, az iparosok és a kereskedők várnak olcsó hitelt, kölcsönt, állami támogatást, ^ vámok elengedé­sét, vasúti tarifák leszállítását stb. A földmi­ves rétegnek nagy tömege azt várja, hogy az állam a földmivelésügyi kormányzaton ke­resztül számtalan vonatkozásban nyúljon a hóna alá, segítse és támogassa. Mindezek a szálak — majd bátor leszek rámutatni, hogy ezek miben nyilvánulnak meg — kifejlesztik ezt a kapcsolatot, amely ma már — hogy ugy mondjam — valóságos államszocializmussá fejlődik ki, amennyiben itt mindenki az állam­nak vagy a munkaijaiból, vagy az intézményei­ből, segítségéből, vagy pedig a támogatásából akar élni. A kormányzatnak ez a stabilitása, amely számszerűleg nagy, működésében majdnem és egészen bizonyosan kiniozdithatatlan, nem­csak hogy kifogást nem érdemel,' hanem ^ ez egyúttal az országnak is igen nagy előnyére vált ebben a zűrzavaros időben. Mert azt lát­juk, hogy megerősítette az ország iránti bizal­mat. Ha benn nem is olyan mértékben, mint ahogyan azt egyesek állítják, de a külfölddel szemben igen. A külfölddel szemben ugyanis ennek a csonka országnak hitelélete olyan nagy fokú és olyan értékes, hogy — amint látjuk és 12 ^^^^^_^^_^^

Next

/
Thumbnails
Contents