Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-145

82 Az országgyűlés képviselőházának ból az egész civilizált emberiség közeledésén munkálkodni fog«. Ugyancsak ezzel kapcsolatosan foglalkozik azzal, mikép lehet tagokat szerezni, majd ezt mondja (olvassa): »A tanuló ifjúságot a helyi csoportok részére a tanítók nyerhetik meg. Az iparosifjuságot a tanonciskolák segítségével lehet szervezni, a többi ifjúságot pedig ifjúsági egyesületekben, gyakorlókban stb. Róma sem épült fel egy nap alatt és az eleinte habozó polgár később elsőrangú munkálkodóvá lehet.« A ligába való belépésre vonatkozó felhiváist Masaryk elnök bevezető sorai ajánlják a nagyközönség jóindulatába, hogy a Repülő Liga kiterjedt szervezkedéssel és célszerű propagandával szolgálja a köztársaság békéjének védelmét, gazdaságát és kultúráját. Mennyire indokolt és helyes volna tehát, ha ugy, ahogy azt a Magyar Aero-Szö vétség akciója kivánta, a mi vármegyénként tagozódott társadalmunk is megmozdulna és mindenegyes vármegyénk rajta volna, hogy a kormányt e tekintetben nagy áldozatkészséggel, legalább egy-egy repülőgép felajánlásával támogatná, ami tulajdonképen nem is oly nagy teher, hiszen mindössze 20—25.000 pengőbe kerül egy gép, ami fejenként három fillér megterhelést jelentene. Ez a győztes államok lakosságának teherviseléséhez képest igazán csekély összeg, hiszen a győztes államok lakossága fejenként 1—1-20 pengőt áldoz a polgári aviatikára és 5—8 pengőt a hadi aviatikára. Mielőtt erről a kérdésről befejezném előadni valóimat, rá akarok mutatni még arra, hogy a modern nemzetek sorában a praktikus és soha le nem maradó Anglia milyen különösen nagy súlyt helyez ezekre a kérdésekre. Beszereztem az angol légügyi ministernek »The approach towards a system of imperial air communications« című jelentését, — a képviselőházi könyvtárban is meg van és t. képviselőtársaimnak melegen ajánlom figyelmébe, — amely magában foglalja mindazokat a kérdéseket, amelyekkel az angol közvéleményt e tekintetben érdekli és foglalkoztatja 1926 novemberében az angol világbirodalom összes államai, »a XV-ik Imperial Conference«-re gyűltek össze, amelyen megalakítottak egy 22 tagból álló albizottságot a világbirodalom összes államai részvételével, az élére pedig Sir Samuel Hoare, angol képviselő és angol légügyi minister került. Ez a bizottság, az Imperial Air Communications Special Sub Committee most 1929-re késziti elő az ujabb légügyi értekezletet. Anglia e munkában rámutat arra, hogy miért tartja szükségesnek a légjárás gondolatával való foglalkozást honvédelmi, kereskedelmi és egyéb szempontokból. Igen érdekes ebből megtudnunk azt, hogy 1926-ban már háromszorosára emelekedett az a forgalom, amelyet Anglia 1920-ban felmutatott. Jellemző azonban az angolokra, hogy egy szóval sem emlékeznek meg a német repülőipar fejlettségéről, valamint a német tevékenységről ebben a jelentésben. Az oroszokról ugyan megemlékeznek, amennyiben bővebben foglalkoznak a Moszkva és Berlin közötti összeköttetéssel, valamint ugyancsak foglalkoznak a pekingi és szibériai orosz utvonalakkal, azonban hamarosan végez velük a büszke angol jelentés azzal, hogy technikailag és hadügyi szempontból egyszerűen nem minősiti számottevőnek az orosz törekvéseket. Kuriózumként említem meg ebből a jelentésből, hogy a praktikus angolok mi mindenre használják fel a légjárást. Felhasználják légi térképezésekre és felmérésekre, erdőtűz elleni védekezésre, gyapot 145. ülése 1928 március 19-én, hétfőn. és egyéb mezei termények védelmére, moszkitók irtására, búza- és fabetegségek felkutatására, egészségügyi szolgálatra, a halászat védelmére, halrajok megfigyelésére, a csempészet meggátlására és végül közigazgatási tisztviselők szállítására. Megjegyezhetem e tekintetben még, hogy az oroszok is több, mint ezer hektár területre repülőgépek segítségével bocsátottak rovarirtó gázokat és ezáltal igyekeztek megmenteni a termelésnek e területeket, s hogy az oroszok légjárási forgalmukkal az ottani állami szőrmekereskedelemnek is igen jelentős szolgálatot tettek. Mindezeket pedig azért tartottam szükségesnek elmondani, mert valahogy ugy érzem, hogy a mi nemzeti jövendőnk perspektívájának kialakulásánál feltétlenül kellő időben kőll gondoskodnunk a magyar faj, a magyar virtus, a magyar erő és a magyar zsenialitás megfelelő elhelyezéséről. Ehhez pedig szükség van arra, hogy a kialakuló közvélemény érdeklődését idejében felkeltsük, azt biztosítsuk és ha szerény eszközök is állnak rendelkezésünkre, de ezekkel a kérdésekkel jó eleve foglalkozzunk. (Ügy van! a jobboldalon.) Távol áll tőlem, hogy én álmodozzam s olyan keretekre építsek, mint amilyenekre a világuralmukat féltő vagy világuralomra törekvő nagy és gazdag államok építenek. De távol ettől az álmodozástól, mégis ugy érzem, hogy még akkor is, amikor szabad cselekvési képességünket korlátozták, amikor magyar fajunk nem munkálkodhatok e téren az emberiség kultúrájának az elősegitésén, mikor gúzsba van kötve, még akkor is ébren kell gondolnunk arra, hogy a szabad nemzetek fiainak zsenialitásával és verejtékes munkájával kikövezett haladás útját mindenkor olyannak tekintsük, mint amelyre nekünk is mielőbb rá kell lépnünk. Kövessünk el tehát mindent, hogy a haladás országutjáról minden mozgást, minden kultúrát, életet és az emberiség előhaladásá t gátló trianoni halálsorompókat elsodorhassuk, elsöpörhessük. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Engem lelkiismeretem késztetett felszólalásra.^ A módok, eszközök és idő tekintetében szükséges teendőket nyugodtan bizom az illetékes tényezőkre. Teszem ezt pedig annyival is inkább, mert a magam részéről teljes mértékben osztom Anatole Francénak azt az igen szellemes megállapítását, hogy a nemzeti jövendőn ugy kell dolgozni, ahogyan magas szövőszékeiken a takácsok szoktak — anélkül, hogy látnák... A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) ElnÖk:^ Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kócsán Károly! Kócsán Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Karafiáth Jenő t. képviselőtársam óriási számokban mozgósította előttünk a világ hadseregét. Felvonultatta itt másfél órán keresztül a statisztikát Japántól az EgyesültÁllamokig és Európa minden országának hadseregéről, hadseregének tökéletes felszereléséről. Ha ezt az óriási hadsereget a mi megnyomorított csonka Magyarországunk

1 határai köré képzeljük, akkor szinte félve és remegve nézünk a jövő elé, amely ma a világbéke — mondjuk igy — hazug jegyében folytatott politikából következik. Az egyik oldalon a világháború konzekvenciáját abban vonták le, hogy az irtózatos világháború következménye nem lehet más, mint egy világbéke. E világbékén mesterkednek a különböző nemzetek kiküldöttei. Olvasunk leszerelési konferenciákról, látunk legyőzött nemzeteket, amelyeknek hadse-