Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-145

Az országgyűlés képviselőházának 1 Németország 1920-tól 1926-ig terjedő időben milyen óriási devastációt végzett. 6 millió kézifegyvert pusztítottak el, 107.000 gépfegyvert, 83.300 löveget és aknavetőt semmisítettek meg, 38,750.000 lövedéket, 332.500 tonna töltetlen tüzérségi lövedéket, 16,500.000 kézigránátot, 473,000.000 töltényt. 37.600 tonna lőport, 14.014 repülőgépet, 27.757 repülőmotort, 153 különböző hadihajót, közöttük 26 drednought-tot, 83 torpedónaszádot és azonkivül 315 tengeralattjárót süllyesztettek el. Hogy az aranymárkának mennyi milliárdját foglalja magában ez a kimutatás, arról azt hiszem, nem kell bővebben beszélnem. Arra sem akarok rátérni, hogy milyen különleges veszélyt rejt magában ez a lefegyverzés, hiszen egyenesen kényszeriti a védtelen fajt arra, hogy mindeme elpusztított védekezési eszközök helyébe a nemzeti zsenialitás magának sokkal hatékonyabb, sokkal többet érő sokkal gyilkosabb és újszerűbb harci eszközöket találjon ki. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Erről nem akarok beszélni, csupán egészen röviden rá akartam mutatni arra, hogy mint jelentkezik a gyakorlatban a »lefegyverzés« keresztülvitele, szemben az általános felfegyverkezéssel, ami — ha szembeállítjuk egymással a tényeket, erősebb kifejezéssel élve, — voltaképen nem más, mint a felfegyverkezetteknek minden korlát- és minden féknélküli, és nyugodtan mondhatjuk, gyáva garázdálkodása (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) a védtelen nyomorultakkal, tehetetlenekkel szemben. (Ugy van! Ugy van!) Azt hiszem, semmi sem állhat távolabb az ezeréves lovagias magyar nemzet gondolkozásától, mint épen ez az ideológia, ez a mentalitás. (Ugy van!) Ez a mentalitás az, ami már a nevetségességben robbant ki. Épen legutóbb, a szentgotthárdi eset alkalmával, amikor egy alig kétezer pengő értékű anyagnak szabályszerű elkobzásából nem átallották egyesek az állig felfegyverkezett hadseregekkel biztositott európai egyensúlyra és békére közvetlen háborús veszélyt összekovácsolni. (Strausz István: A rossz lelkiismeret!) Ilyen előzmények után igazán nincs más hátra, minthogy valamennyien helyesléssel irjuk alá gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársunknak azt a kijelentését, — és egy pillanatig sem kétlem, hogy ez nemcsak a trianoni határon innen, hanem azontúl is végre megértésre fog találni az elfogulatlan és a jobb belátásra most térő nemzeteknél — hogy ilyen körülmények között ennél a mostani úgynevezett általános és egyenlő lefegyverzésnél. az általunk is annyira hőn óhajtott békének gondolatát sokkal jobban szolgálná az általános és egyenlő felfegyverkezés gondolatának keresztülvitele is. (felkiáltások a jobboldalon? Ugy is van!) Mert nincs rosszabb, mint épen a mostani bizonytalan állapot, mint a mostani túlfűtött és ideges helyzet. És én azt hiszem, hogy csatlakozva gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk előbb emiitett végső konklúziójához mindannyiunknak egyértelműen kell követelnünk, hogy vagy tartsák be velünk szemben a trianoni szerződés alapján azt, hogy a mi lefegyverzésünket követni fogja mindenütt és pedig minden hátsó gondolat nélkül az általános lefegyverzés, vagy pedig engedjék meg feléledni azt az elvitázhatatlan jogunkat, hogy a legyőzött államok épugy akciószabadsággal rendelkezzenek, mert még ez a lehetőség is sokkal kevesebb veszedelmet rejt magában, mint a mai igazságtalan szituáció. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. ). ülése 1928 március 19-én, hétfőn. 75 Ha Európának az 1914. évben háborús célokra adott költségvetési adatait összehasonlítjuk — arany valutába átszámítva — a mostani állapottal, akkor Nitti szerint meg kell állapitanunk, hogy elértük már, sőt túl is haladtuk (Farkas Elemér: A 460 millió aranykoronát!) Hozzá kell még ehhez tennem, hogy mig 1914-ben olyan hatalmas nemzetek, mint Németország és Ausztria-Magyarország, továbbá Bulgária és Törökország is kénytelenek voltak a háborús terheket viselni, — ezidőszerint ezen államok nélkül roskadoznak a nagy entente államai az óriási terhek alatt. Ha azt nézzük, hogy az 1927-es költségvetések adatai szerint mennyit fordítanak az egyes európai államok nemzetvédelmi célokra, akkor a következő statisztikai kimutatás áll előttünk. Anglia a leszerelés gondolatával szöges ellentétben hadseregének fejlesztésére, a hadi tengerészetet nem számítva. Összköltségvetésének egyhuszadát adta; (Farkas Elemér: Pedig Anglia fegyverkezik a legkevésbé!) A versaillesi bilincsekben sínylődő Németország ugyancsak egyhuszadát, a kis Hollandia egy tizenhármadat. Dánia összköltségvetésének egy tizenegyedét, Svájc egytizedét, Belgium egykileneedét, Románia több mint egynyolcadát, Oroszország egyhetedét, Franciaország és Csehország körülbelül egyhatodát, Jugoszlávia majdnem egyötödét, Olaszország majdnem egynegyedét, Spanyolország egyharmadát, Lengyelország pedig összes kiadásainak több mint egyharmadát áldozta erre a célra. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy ezen államoknál általános védőkötelezettség révén a terheknek tulajdonképen sokkal kisebbeknek kellene lenniök, mint például a toborzott hadsereggel dolgozó államoknál. Egy ismert olasz katonai szakértő, Zugaro tanár szerint még ennél is többet költ aránylagosan a hadseregére Litvánia, amely nem kevesebbet, mint költségvetésének kétharmadrészét, 66%-át fordítja hadügyi célokra. Zugarónak a hadi költségvetésekről szóló kimutatásában Törökország 45%-kal szerepel, tehát Törökország költségvetésének majdnem felét háborús célra forditja; Japán, 33%-kai, Portugália 22%-kai, az Egyesült Államok is 15%-kai szerepel. Zugarö tanár Oroszaország hadügyi kiadásait 1928 esztendőre az előbbi év 14%-ával szemben 27%-kai tünteti fel, Angliának a hadseregre és tengerészeire fordított kiadásait pedig az angol összköltségvetés 15-5%-ára értékeli. Szerinte Anglia 2770 millió aranylírát, az Unió 2725 millió aranylirát, Franciaország 1521 millió aranylirát, Oroszország 1098 millió aranylirát. Japán 1002 millió aranylirát. Olaszország 732 millió aranylirát, Lengyelország 727 millió aranylirát, Spanyolország 621 millió aranylirát, Németország pedig 569 millió aranylirát fordit legközelebbi hadügyi céljaira. És itt igen érdekes kitérni Szovjet-Oroszország fegyverkezésére, amely ország adataim szerint körülbelül 100 hadosztállyal rendelkezik. Egy török lapforrásból eredő moszkvai jelentés szerint mig Oroszország 1924-ben csupán 330 millió rubelt fordított hadügyi célokra, addig 1927/28-ban már 700 millió rubelt áldozott. (Farkas Elemér: E mellett Litvinov elmegy Genfbe és javaslatot tesz teljes lefegyverkezésre! Ez komikum!) Flottakiadásai az 1920. évhez hasonlítva annak négyszeresére emelkedtek. A Krasnaja Szvezda. moszkvai katonai szaklap szerint ezt az amerikai flotta erős fegyverkezése teszi szükségessé és a kommunista párt legutóbbi pártkongresszusán Vorosilov hadügyi népbiztos is azt hozza fel, hogy az általános hadi fegyverkezésekre Szovjet-Oroszor11