Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

Az országgyűlés képviselőházának 14.4. ülése 1928 március 14-én, szerdán. 51 nyíltan ne csinálhatnának, nem akarnak elkövetni semmi államellenes cselekményt. Meg kelleni© végre szüntetni azt az állapotot, hogy a földmunkások joga nagyobb mértékben meg legyen szorítva, s ők szűkebb térre legyenek szeri tva. mint a városi munkások. Ezt tehát meg kellene csinálni. S önöknek, akik azt mondják, hogy a földműves népességet képviselik és hivatkoznak arra, hogy a vidéket képviselik, kellene annyira a vidék népével együttérezniök, hogy azt ne tegyék alacsony ab brendüvé a városi munkásságnál, amelynek esetleg megengedik a mozgást, de nem engedik meg a falusi munkásnak azt, hogy a maga ügyeivel foglalkozhassék. Én a választ nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminister: T. Képviselőház! Egészen röviden kivan ok a t. képviselő ur felszólalására egypár reflexiót tenni. Nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő ur egykét esetből általánosított. Én kijelentettem volt, hogy a zaklatásokat nem helyeslem, sőt megköszöntem a t. képviselő urnák, hogy előhozta a dolgot, és kijelentettem, hogy az ügy érdeke ellen való, hogy ezek az esetek megtörténtek, és súlyt helyezek arra, hogy ebben az ügyben olyan dolog ne történjék, ami megfigyelésünk eredményes voltát gátolhatná vagy akármilyen vonatkozásban csökkenthetné. A t. képviselő ur utalt Franciaországra. Én legutóbb olvastam egy lapban, hogy ott a kommunistákkal hogyan jártak el. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ezek nem voltak kommunisták!) Én nem tudom, hogy a lapok számadatainak mennyiben lehet hitelt adni, de azon lap szerint ott 13.000 embert utasítottak ki. Történjék meg Magyarországon, hogy csak egyetlenegyet utasítsanak ki: felbődül a fél ország. Franciaországban pedig, amely köztársaság, 13.000 embert — kommunistát — utasítottak ki. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezek nem voltak kommunisták!) Nem tudom, hogy ezek kommunisták-e, vagy nem, de azt tudom, hogy a mi megfigyelésünk épen azt célozza, hogy ne legyenek közöttünk kommunisták. Ez a képviselő urak érdekében is és minden magyar állampolgár érdekében történik s ettől nem tekinthetek el. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt a megfigyelést fentartom és fenn fogom tartani (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és folytatni fogom a legnagyobb szigorúsággal és eréllyel. Ettől tehát el nem tekinthetek, ez kötelességem, hiszen azért vagyok itt. Én csak a következőkre kérem a t. képviselő urat. A képviselő ur azt mondotta, hogy a csendőrség és a rendőrség veri és üti az embereket. Ha a képviselő ur csak egyetlenegy esetet tudna, elhozná ide. Tessék nekem elhozni! De az ellen tiltakozom, hogy ezt a nehéz viszonyok és körülmények között hivatását és kötelességet teljesítő két szervünket a t. képviselő ur ezzel a sértéssel illesse. Én ezt a leghatározottabban visszautasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert ha a képviselő urak csak valamit is tudnak arról, hogy egy hozzájuk tartozó egyénnek a hajszála meggörbült, idejönnének azzal. Ha tehát valakit megvernek, hozzák az esetet ide és én biztosithatom a képviselő urakat, hogy teljes elégtételt fogok szolgáltatni. Az ellen azonban a leghatározottabban tiltakozom, hogy így iparkodjanak ezt a két igen kiváló és kitűnő szervezetünket destruálni és azt a látszatot kelteni, mintha ez nálunk szokás volna vagy ez volna a gyakorlat. Ez ellen a magam reputációja érdekében is tiltakozom, mert én is tiltakozom az ellen, hogy a képviselő ur ilyen beállításban tüntesse fel az országnak ezt a két legérdemesebb szervét, amelyen épül az ország rendje és biztonsága. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltózta tik-e a belügyminister urnák Farkas István képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? Akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. (Malasits Géza: Éljen az olcsó napszám! Mert állambiztonságról beszélnek és olcsó napszámra gondolnak! — Zaj.) Malasits képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Következik Gál Jenő képviselő urnák a belügyminister úrhoz a budapesti államrendőrségi létszámban történő személyi változások tárgyában intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Perlaki Győző jegyző (olvassa): »Tudomása van-e a belügyminister urnák arról, hogy a budapesti államrendőrség személyzeti létszámában mélyreható változások vannak folyamatban? Milyen politikai, közigazgatási szempontok vezetik a belügyi kormányaatot a változások elrendelésében?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó^ Gál Jenő: T. Képviselőház! Napok óta az Összes napilapok foglalkoznak azokkal a mélyreható változásokkal. , amelyek a híradások szerint a budapesti államrendőrség szervezetében a belügyi kormányzat által tervbe vannak véve. A mai napon már napvilágot látott egy napiparancs, amelyet a főkapitány ur bocsátott ki, amelyben már egyes vezetőállásban lévő tisztviselők elhelyeztetnek, áthelyeztetnek, és egyesek bizonyos pozíciókba állíttatnak ugy, hoey ezek az áthelyezések meglepetésszerűen hatnak. Ha valaki, én vagyok az, aki ismerem és méltányolni tudom a rendőrségnek, — különösen a budapesti államrendőrségnek — kiváló magas fokon álló szolgálatait. Én tudom, hogy az államrendőrség rendszeresítése óta bizonyos megszakításokkal, amelyekről az állam kormányzata nem tehet, olyan rendőrség volt, amely a közrendet dicséretesen védte. Ma is olyan rendőrséggel van felruházva a magyar belügyi kormányzat, hogy ezzel az ország közrendjét, közbiztonságát dicséretes módon védheti. Én nagyon jól tudom, — mert közvetlenül észlelem, — hogy különösen a buj dapesti magyar kir. államrendőrség fogalmazó tagjai és legénységi állománya, valamint a detekitivtestület éjjel-nappal oly kötelességtudó szolgálatot végez és Budapest közbiztonságát oly dicséretes módon védelmezi, hogy ez panaszra — egyes visszaéléseket kivéve, amelyek bármely testületben előfordulnak — okot nem szolgáltat. Mármost mégis azzal a jelenséggel állunk szemben, hogy tartja magát az a hir, hogy ezt a kiváló testületet, ezt a kötelességtudó tisztikart olyan meglepetések fogják érni, hogy az uj főkapitány ur kinevezésével kapcsolatban egész személyzeti rétegek cseréltetnek ki. (Scitovszky Béla belügyminister: Hennán tudja? Mesterségesen terjesztik!) Tartja magát az a hir, s nevekkel ellátottan közhirré tétetett az, hogy egyes kerületi kapitányságok vezetésével megbizott rendőrfőtanácsosokat, akik közmegV