Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-144
52 Az országgyűlés 'képviselőházának elégedésre teljesitik kötelességüket, akik az illető kerületben a lakosság bizalmát birják, akik ott rendet tartanak, s akik ott vigyáznak arra, hogy a rendőrség a maga kötelessége teljesítésében bizonyos népszerűségre is tegyen szert, máshova helyeznek át. Minden államrendőrségnek arra kell törekednie, hogy ne féljen tőle működésében a lakosság, hanem a maga védelmezőjét, a maga jogainak oltalmazóját lássa benne. Ha tehát a tisztviselői kar kiérdemli ezt az elismerést, akkor joggal vetjük fel a kérdést: mi vezeti a mélyen t. belügyministeir urat arra az elhatározásra, hogy oly mélyreható és nagymérvű személyi változásokat tervezzen, mint amilyenek most közszájon forognak 1 (Homonnay Tivadar: A szolgálat érdekében!) Azt hallom itt a t. képviselőtársam részéről, hogy a szolgálat érdekében. A szolgálat érdekében lehet egyes tisztviselőket áthelyezni, sőt a szolgálat érdekében lehet előléptetni is, lehetnek a szolgálat érdekében kölcsönös áthelyezések is, de ezeknek sporadikus jelenségeknek kell lenni, mert ha az állam rendjére vigyázó állami rendőrséget, különösen a főváros közbiztonságára vigyázó állami rendőrséget olyannak ismeri fel a belügyminister ur, hogy a tisztviselők nagyrészét nem kivánja a helyén meghagyni, akkor két eset lehetséges: vagy ez a tisztikar nem érdemli meg a minister ur elismerését, vagy pedig a minister urnák vannak olyan szándékai és olyan célzata, amely nem egyeztethető össze azzal a szolgálati rendszerrel, és azzal a szolgálati kötelességtudással, amely most nyilvánvalóan dicséretes módon mutatkozik meg az államrendőrség részéről. Azok, akik a jogszolgáltatás területén működnek, látták, hogy például igen bonyolult büntetőügyekben, amelyekben az állam a maga integritásával volt érdekelve, milyen korultekintő, pontos és mélyreható munkásságot fejtettek ki egyes rendőrtisztviselők és különösen a bűnügyi rendőrség feje. Most olvassuk, hogy épen ezeket akarják kicserélni, épen ezeket akarják áthelyezni. Én azt gondolom, méltóztatnak velem objektive egyetérteni abban, hogy az állam közrendjéhez nem tartozik az, hogy politikai szempontokból biráltassanak meg az állam rendjére vigyázó köztisztviselők. (Scitovszky Béla belügy minister: Nagyon helyes!) Nem is szabad annak a látszatának lenni* (Scitovszky Béla belügyminister: Rosszul látnak!) hogy a személyi változások politikai jus placeti alapján történnek. (Scitovszky Béla belügyminister: Ott látják ugyli) Bizonyára ismeri a mélyen t. belügyminister ur azt a könyvet, amelyet a berlini államrendőrség helyettes főnöke adott ki és amelyben a budapesti magyar királyi államrendőrség egy kongresszuson való részvétel alapján mint a legkitűnőbb nyomozó hatóság, mint a legkitűnőbb rendőrség van a külföldön is elismerve. (Egy hang a baloldalon: Ugy is van!) Ez tehát azt jelenti, hogy jó helyen vannak azok a tisztviselők, akik ott a maguk kötelességét és hivatásukat teljesitik. (Scitovszky Béla belügyminister: De nem mindig voltak ott, mindig más volt ott, nem egy!) Mindig más? Engedelmet kérek, épen ezt a distinkciót legyen szabad a mélyen t. minister urnák figyelmébe ajánlanom. Azt állitják, hogy valahonnan a vidékről és nem tudom honnan, . fognak ide, a budapest centrumba tisztviselőket hozni. (Scitovszky Bella belügyminister: Ki állitja? A képviselő ur állitja! —Malasits Géza: A kemény ököl hazájából!) Én csak regisztrálom ezt. Egy iyen híradással szemben meg kellett 144. ülése 1928 március 14-çn, szerdán. volna jelenni valamelyes cáfolatnak. (Scitovszky Béla belügyminister: Megjelent kettő is!) Megjelent egy magyarázat, amely magyarázat engem még nagyobb aggodalomba ejtett. Megjelent egy magyarázat a főkapitányság részéről kiadott kommünikében, amely azonban egyáltalában nem volt megnyugtató. Mondhatom a belügyminister urnák, ha ön ma bement volna a főkapitányság épületébe, látta volna a köztisztviselők arcán azt az ijedelmet, hogy nem tudja egyik sem, mikor kerül az egyik Kőbányára, a másik nem tudom hova, minden ok nélkül. Hiszen ha meg fog nyugtatni a mélyen t. minister ur... (Scitovszky Béla belügyminister: Feltételezi rólam a képviselő ur?) Hogy megnyugtat, ezt el is várom, nemcsak feltételezem. (Scitovszky Béla belügyminister: Nem azt, hanem, hogy ilyeneket csinálok! Nem tudom, milyen agyban született meg ez, mert ilyen tervek nincsenek.) Erre helyezem a súlyt a mélyen t. minister ur részéről, akit személyében nagyrabecsülni van szerencsém. Engedelmet kérek azonban, amikor mégis azt látom, hogy magában a tisztviselői karban is megvan a nyugtalanság, ahol pedig a legnagyobb nyugodtságra van szükség, ahol arra van szükség, hogy érezze a maga biztonságát hivatali hatáskörében és érezze azt a nyugalmat, amelyet biztosítani kell neki, hogy kötelességét kellően teljesíthesse, akkor inkább azt mondanám, — ha már itt tartunk, mélyen t. minister ur — hogyha a budapesti államrendőrség a maga személyzeti létszámával ilyen kiváló, akkor engedje, hogy ott gradualiter menjenek előbbre azok az érdemes köztisztviselők, azok az érdemes rendőrhatósági tisztviselők, akik ezt megérdemlik.. De én azt tudom, hogy például a rendőrségen nagyon sajátszerű rendszer van a jutalmazások kérdésében. Bizonyára a minister ur is tudja, hogy például most tg esztendőkor milyen zúgolódás volt a tisztviselői karban, hogy ötletszerűen jutalmakat osztottak ki. Én elyi ellensége vagyok ezeknek a külön jutalmazásoknak, (Scitovszky Béla belügyminister: Én is!) mert én azon az alapon állok, hogy a köztisztviselőt rendszeresen ugy kell honorálni, hogy ne legyen ráutalva és ne várjon efajta jutalmazásokat. (Ugy van! Ugy van! half elől) De tessék csak jelentést kérni az egyes kerületekből, hogy hány favorizált ember volt ott. s megméltóztatik látni, hogy igy egy deklasszifikált rendőrtisztviselői osztály támadt azon vélt igazságtalanságok alapján, amelyeket ezek az anyagi juttatások idéztek elő. Továbbá bizonyára méltóztatik tudni a mélyen t. minister urnák, hogy doktori diplomával bíró díjnokok esztendőket töltenek díjnoki szolgálatban. (Barthos Andor: Máshol is igy van!) Méltóztatik bizonyára tudomásul birni arról, hogy a detektív testületben doktori diplomával hányan szolgalmak s hogy hány esztendeig kell várniok arra, míg ilyen előléptetéshez hozzájutnak. Most méltóztassék ehhez hozzágondolni, hogy családos embereknek, akik az egyes kerületekben vagy a centrumban' való szolgálattal meg vannak bizva. attól kell félni ök, hogy egész életiberendezésüket meg kell változtatniok, hogy iskolába járó gyermekeik nevelését meg kell változtatni ok, egész élet standardjukat meg kell változtatniuk azért, mert valamelyes, nem tudom,, hogy milyen, — majd a minister ur lesz szives felvilágosítást adni — de kétségtelen, hogy fokozottabb és nagyobb személyi változtatásról van szó, mint amilyen az államgépezet rendjében rendszerint elő szokott fordulni.
