Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

Àz országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. négy év múlva nem lehet az embereket súlyos 100 pengőkkel megróni. Lehet, hogy egyesek elbírják ezt, vagy lehet, hogy vannak sokan az országban, akik az ilyen bírságokat elbírják, de a kisexiszteneiák nem bírják el. Ezek nem panaszkodnának testületileg, ha nem állanának fenn mindazok a sérelmek, amelyek közül egyet-kettőt szemelvényként megemlítettem. Arra kérem tehát a pénzügyminister urat, hogy amint méltóztatott mondani, hogy minden forgalmiadó panasszal forduljanak hozzá, s ő ezeket a panaszokat konkrété fogja megvizsgáltatni, méltóztassék ezeket a mészáros és hentesiparosokat is kihallgattatni, és így megállapítani az adatokat. Nézetem szerint azonban hozzá nem értő emberek átlagszámításai alapján nem lehet egy iparágat úgyszólván veszedelembe hozni vagy legalábbis annak azt a részét, amely kisexisztenciákból áll, megélhetésében megakadályozni. Elnök: A minister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. Ház! Egészen röviden válaszolok Hegymegi-Kiss Pál igen t. képviselőtársam beszédére. Ez a válasz tulajdonképen egy adott helyzetet tár fel, de amennyiben igen t. képviselőtársam fentartja, hogy tényleg ezidőszerint is niagyobb panaszok vannak, én hajlandó vagyok azokat megvizsgálni. Élőre jelzem, hogy itt tévedés lesz. Azt hiszem, nem egy újévi malacot vettek fel 90 kilósnak, hanem valószínűleg a 18 malac együtt volt 90 kiló. (Hegymegi-Kiss Pál: A 18 újévi malac mindegyike 5—6 kilogrammos volt, de mindegyiket külön-külön 90 kilósnalk minősítették! — Zaj és derültség.) 90 kilós újévi malacot tényleg én sem ismerek. (Derültség.) Lehetséges, hogy tévedés van, én mindenesetre megvizsgáltatom a panaszt és ott, ahol indokolt, el fogom rendelni az orvoslást. Elnök: Óhajt a képviselő ur viszonválasz jogával élni? Hegymegi-Kiss Pál: Miután a pénzügyminister ur méltóztatott megígérni, hogy a panaszt újból megvizsgáltatja, ezt a második válaszát tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminister urnák az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Most áttérünk a szóbeli interpellációkra. Az első interpelláló Farkas István képviselő ur. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a képviselő ur interpellációjának szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminister úrhoz a földmunkáskongresszus küldötteinek zaklatása tárgyában: Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a Földmunkások Országos Szövetségének 1928 február 12-én Szegeden megtartott és hatóságilag engedélyezett kongresszusán megjelent küldötteket polgári rendőrök igazoltatták, a küldöttek nevét és lakcímét feljegyezték? Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy Hatvanban, Békéscsabán, Cegléden, Nádudvaron és más helyeken a csendőrség a kongresszusról hazatért küldötteket beidézte, ellenük nyomozást indított és állandó megfélemlítés alatt tartja őket? Hajlandó-e a belügyminister ur szigorú vizsgálatot indítani a rendőrhatósági közegek ellen és a kongresszuson részt vett küldöttek ellen indított nyomozást azonnal beszüntetni? Budapest, 1928 március 13. Farkas István s. k.« ' : Enök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Farkas István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ebben az országban mindig a magyar földmunkásságnak volt legrosszabb a sorsa és legkevesebb a joga. A mindenkori kormányok a legkevesebb mozgási szabadságot a földmunkásságnak adták és lehetetenné tették, hogy saját erejükből ugy, mint más társadalmi rétegek, szervezkedésükkel bajaikon segítsenek. A kormányzás és a nagybirtokosérdek egyformán arra az álláspontra helyezkedett, hogy ennek a legelnyomottabb, de legmagyarabb néprétegnek mozgási szabadságát korlátozza. Nagyon nehezen jutottak el odáig a földmunkások, hogy a kormányzat jóváhagyta alapszabályaikat és igy Földmunkások Országos Szövetsége cím alatt egyesületet alakíthattak. Az egyesület alapszabályai szerint joguk van országos kongresszusokat tartani. Ilyen kongresszust tartottak 1928 február 18-án Szegeden. Ennek a kongresszusnak napirendjét szabályszerűen bejelentették az ottani rendőrhatóságnál, amely ezt tudomásul vette és azon nagy apparátussal képviseltette is magát. A földmivelésügyi ministerium Grabovszky Miklós ministeri tanácsos úrral külön képviseltette magát, aki fel is Szólalt két izben, mint a földmivelésügyi ministerium képviselője. Hangsúlyozta, hogy a földmivelésügyi minister ur örömmel látja, hogy a földmunkások összejöttek és a maguk ügyes-bajos dolgaikkal foglalkoznak. Ö azért jött, hogy az itt hallott dolgokat elvigye a ministeriumba. Amikor elbúcsúzott a kongresszustól, meg is ígérte, hogy az ott hallott sok panaszt, sérelmet, vágyat és kívánságot továbbítani fogja és el fogja mondani a minis térnek. Feltűnt már a kongresszuson, hogy amikor a küldöttek odaérkeztek, már az állomáson leigazoltatták a detektívek azokat, akiket mint idegeneket felismertek és feltűnt méginkább azután, mikor hazamentek, hogy otthon a rendőrség és csendőrség zakatni kezdte őket. Nem lehet a dolog másként, minthogy a rendőrség és a csendőrség valamely központi szervtől kapott utasítást, hogy ezeket aa embereket külön vizsgálja meg, de ez, a vizsgálat olyan zaklatással jár, amelyek egyenesen bántóak a földmunkások rétegére és egyenesen arculverése minden szabad gondolatnak, minden emberi érzésnek. Nem lehet máskép, hiszen csomó levél van nálam, amelyek mind panaszokról szólanak, amelyekben kesevvesen elmondják mi minden történt velük. Ezekből csak néhány dolgot fogok felolvasni, amelyek illusztrálják, hogy azok a mezőgazdasági munkások, akik elmentek erre a kongresszusra, mikor hazamentek, milyen zaklatásoknak lettek kitéve. Az egyik levél szerint Békéscsabán a csendőrség megindította a nyomozást, hogy a kiküldötteket ki küldte ki. A kongresszuson részt vett földmunkásokat beidézték, kihallgatták, jegyzőkönyvet vettek fel, miért mentek, ki adta az útiköltséget, mi volt a céljuk azzal, hogy odamentek és mi történt a kongresszuson. Nádudvarról ezt irják (olvassa): »A szegedi kongresszus után február 14-én lakásomon felkerestek a csendőrök. Akkor én nem voltam otthon s amikor 15-én hazamentem, bementem a csendőrségre. Kikérdeztek ottlétem és az útiköltségek felől. Legfőbb céljuk a Földmunkások Országos Szövetségéből való kiléptetésem volt és amikor kijelentettem, hogy nem lehet I engem eltántorítani a szövetségtől, erre azt