Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

Az országgyűlés képviselőházának 1 ban az egyesen mégis segítettünk, mert annak megélhetését, annak életstandardját feljebb emeltük. (Halljuk! Halljuk!) Amikor a költségvetésnek többi tételeit nézzük, akkor látjuk azt, hogy a pénzügyi tárca is bizonyos emelkedést mutat. Emelkedést mutat a kiadások tekintetében, de emelkedést mutat a bevételek tekintetében is. Ha mi azokat a kis zöld könyveket elővettük és láttuk azt, hogy az előirányzathoz képest mennyivel több adó folyt be, ha azt applikáljuk erre a mostani helyzetre, akkor meg kell látnunk azt, hogy még sokkal több adó fog befolyni, mint amennyi elő van irányozva és ez helyes és szükséges is, mert lesznek olyan kérdések, amelyek a költségvetésbe egyelőre beállitva nincsenek s amelyeket még meg kell oldani. Ha nézzük, melyek azok a tételek, amelyek nagyobb gyarapodást mutatnak, amelyek nagyobb számokkal vannak most beállitva, akkor meg kell állapitanunk azt, hogy az egyenesadóknál nincs olyan nagy gyarapodás. Az egyenesadók összege összesen 11 millió pengővel van nagyobbra beállitva, 171 millió pengőre összesen és ebből azt az örvendetes tényt kell megállapítanunk, hogy az állam nem akarja az adóprést tovább szorítani. Honnan kerül ki ez a 11 millió pengő pluszl A házbóradóból természetesen. A házbérnek fokozatos emelkedésével szintén növekedik a tisztviselőknek fizetése is, emelték múlt év novemberében, ezek is keresetiadót fizetnek, tehát enynyivel több folyik be, tehát nem kell a többi adózó polgároknak jövedelmi vagyonadó, vagy keresetig adóját felemelni. Én itt felhívom a figyelmét a pénzügyi kormányzatnak, hogy a legközelebbi adókivetésnél ne is törekedjék erre, mert már elmentünk a teljesítőképesség legvégső határáig és ezekből több adót behozni nem lehet. Ha a forgalmiadót nézzük, akkor örvendetesen kell megállapitanom azt, hogy a múlt évihez képest csak 5*8 millióval többet irányoz elő a pénzügyminister. Ez pedig a rendes és természetes fejlődés folyamata, mert látjuk, hogyha a magángazdasági életünk még nem is erősödött meg annyira, ha magángazdasági életünkről nem is lehet elmondani azt, hogy már teljesen rendben van a szénánk, mégis valamennyire javult, a magángazdasági életünk mégis kissé fellendült és ennek következtében a fogyasztás is kell, hogy emelkedjék. Ez az 5*8 millió tehát a természetes fogyasztás emelkedéséből áll elő, nem pedig abból, hogy akár az adókulcsot akartuk volna feljebb srófolni, ugy, ahogy az utóbbi években tényleg láttuk, hogy leszállítottuk ugyan az adókulcsot, de az adóalapot felemeltük, sem pedig ugy, hogy a minister ur azt gondolja, hogy mostmár az adózók sokkal nagyobb rétegét lehet bevonni a forgalmiadókba is. Á forgalmiadón kívül foglalkozni kívánok a fázisrendszerrel is, amelyet én már a múlt esztendőben is a pénzügyminister ur figyelmébe ajánlottam akkor, amikor a husiparosoknak, a henteseknek és mészárosoknak adójával foglalkozott. A pénzügyminister ur eleinte elzárkózott a fázisrendszertől, mert azt mondotta, hogy neki szomorú tapasztalatai voltak a fázisrendszer terén. Később azonban mégis belátta, hogy ez az egyedül helyes megoldási mód, és behozta — legalább a husneműeknél — a fázisrendszeft. Amint ezt közvetlen tapasztalatból tudom, nekünk lett igazunk, akik a fázisrendszert forszíroztuk, mert nem hogy kevesebb jövedelme lett volna az államnak a fázisrendszer behozatala folytán, hanem még több KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. :. ülése 1928 március 14-én, szerdán. 41 jövedelme volt ebből kifolyólag és ezt kevesebb munkával tudta elérni, mert egy csomó tisztviselőt, aki ennek kivetésével és ellenőrzésével volt megbizva, ez a fázisrendszer felszabadított. Ezek az emberek akkor fizetik le az adót, amikor az élő álatot megvásárolják, amikor az állatvásárpénztárnál lefizetik az élő állat árát. Ebből a tapasztalatból kiindulva, kérjük a minister urat arra, hogy a fázisrendszert terjessze ki több cikkre is, mert ez a fázisrendszer fetétlenül előnyös, feltétlenül jó, és kevesebb zaklatással jár az adózó polgárokra nézve. Nekünk pedig, ha már le kell nyelnünk ezt a forgalmiadó-rendszert, s ezt a fogyasztásiadó-rendszert, mert hiszen enélkül nem tudjuk fentartani az államháztartási egyensúlyt, és ez; nemcsak nálunk van meg, hanem a világ minden országában, akkor legalább arra kell törekednünk, hogy azokat a felesleges zaklatásokat, amelyeket ki lehet küszöbölni, küszöböljük ki és rendes mederbe vigyük a forgalmiadó kérdését is. Az előttem szóló mélyen t. Kray barátom is proponálta azt, hogy a fázisrendszert automatikusan léptesse életbe a minister ur, mégpedig ugy, hogy egyes cikkeket még vegyen ki és így automatikusan előáll az a helyzet^ hogy lesznek egyes adózók, akik nem fogják ezt fizetni. De kérjük azt a másikat is, amit szintén Kray barátom mondott, hogy a kisiparosok, ha segéd nélkül vagy legfeljebb egy segéddel dolgoznak, akkor mentesittessenek a forgalmiadó alól. Lehet, hogy ez talán egy kis mínuszt fog jelenteni az államháztartásban, azonban ez nem lesz olyan nagy összeg, amely az államháztartás egyensúlyát megbolygatná. Előbbutóbb mégis csak le kell épiteni ezt az adónemet, tehát hozzá lehet fogni ehhez a leépítéshez és mi nem akarunk olyan nagy áldozatot az államtól, amelyet nem tudna meghozni. Ezt a kérdést lehetséges megoldani, épen ezért kérjük a minister urat, hogy komolyan foglalkozzék ezzel a kérdéssel és minél rövidebb idő alatt jöjjön a megoldási móddal. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! A pénzügyi tárcánál látunk még e^y igen örvendetes tényt, és ez az, hogy^ az okirati illetékek és az átruházási illetékek emelkedőben vannak. Ezekre tényleg nem lehet azt mondani, hogy ezek antiszociális adónemek lennének és ez azt jelenti, hogy ma gazdasági életünk mégis megmozdult, gazdasági életünkben a vérkeringés megindult, mert az okirati és átruházási illetékek csak akkor és ugy állanak elő, ha a gazdasági életben mozgás van, ha ügyleteket kötnek, az emberek foglalkoznak az ő hivatásukkal, tevékenységükkel. Épen ezért örvendetes, hogy az átruházási illetékeknél körülbelül 30 milliós plusszal számolhatunk, amely már jelentékeny tényező ebben a költségvetésben s jelentékenyen előbbre tudja vinni ennek az államnak háztartását. Itt már reménysugár mutatkozik a jövőre nézve, hogy nekünk bizni es hinni lehet abban, hogy egy jobb jövőt készítünk elő, hogy ez a nemzet rálépett a* egészséges fejlődés útjára és élőbbre fog tudni menni ezen az utón. Foglalkozni kívánok még a kereskedelmi tárcára vonatkozó költségelőirányzattal is, mert különösen érdekel bennünket fővárosiakat, hiszen itt a fővárosban igen sok kisiparos, kiskereskedő van, akik a főváros lakosságának nagy részét, igen erős államfentartő elemet képeznek, amely mindig megbízható támasza volt ennek az országnak. A kereskedelmi költségvetésben, sajnos, 6