Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

42 Az országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. nem sok olyan tételt látunk, amelyek a kiskereskedelmet előbbre tudnák mozdítani. Egyetlenegy tételt láttam a költségvetésben, amely erre vonatkozik, — és ez egy 400.000 pengős tétel — amely az ipari és kereskedelmi alap dotálására vonatkozik. Az indokolás megmondja, hogy azt értette ez alatt a minister ur, hogy a háziipari tevékenységet akarja előmozdítani és a háziipari tevékenység folytán előálló termékeket akarja jobban értékesíteni, ezek számára akar piacot teremteni. A legteljesebb elismeréssel vagyok a minister urnák eme ténykedése iránt, mert tényleg fontos az, hogy legyen Magyarországnak egy nagy háziipara, mert hiszen erre van predesztinálva Magyarország, ahol a községek egymástól távol vannak és nincs meg a gyors érintkezés lehetősége. Kívánatos, hogy a gazdasszony otthon tudjon munkát végezni, amikor egyébként nincs elfoglalva s a háztartás gondja nem köti le, szintúgy a munkás, amikor este hazamegy, otthon tudjon dolgozni. Ez mindenesetre pluszbevételt jelent az egyéni háztartásokra, de pluszbevételt jelent az államra nézve is, mert a nemzeti meggazdagodást, a nemzeti vagyonosodást mozdítja elő. Igen nagy mértékben helyeslem tehát a minister urnák ebbeli intencióit, ebbeli ténykedéseit, azonban ezzel még nincs megoldva az ipar és a kereskedelem kérdése. Múlt évi költségvetési beszédemben már rámutattam arra, hogy az ipar és a kereskedelem 100%-ig megtette kötelességét ebben a hazában abban a súlyos időben, amikor meg kellett tennie kötelességét, de rámutattam arra is, hogy ezzel szemben a rendkívüli módon elszegényedett ipar és kereskedelem nagyrésze tönkrement, úgyhogy azok az iparosok és kereskedők, akik még ma önállóak, sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint az a munkás, aki gyárakban vagy iparosoknál dolgozik, mert annak a munkásnak a munkabére feltétlenül megvan, tudja, hogy mennyit keresett, be tudja osztani magának azt az összeget, ellenben az iparos és kereskedő a mai viszonyok mellett sohasem tudja, mi marad meg neki, mert a konkurrencia igen erős, igen kis árakkal kell számolnia, ha meg akar élni, ha munkát akar kapni; sohasem tudja ugy beállítani a rezsi és egyéb kiadásokat, hogy neki valami megmaradjon. Amikor tehát az ipar és a kereskedelem meghozta az áldozatot a nemzettel, az állammal szemben, akkor a nemzetnek, az államnak is gondoskodni kell arról, hogy felemelje a kisipart és kiskereskedelmet. A nemzetnek, az államnak segítségére kell jönnie és pártfogolnia kell ezt a kisipart és kiskereskedelmet. Ezt pedig ugy tudja megcsinálni, ha megfelelő olcsó hiteleket fog rendelkezésre bocsátani, hogy talpraállani és vállalkozni tudjon. Mert ma az a helyzet, hogyha tudna is vállalkozni, ha lenne is munka számára, nem tudja ezt a munkát elvállalni, mert nincs megfelelő pénzösszege, amellyel a nyersanyagot be tudja szerezni és amellyel a munkásokat fizetni tudja. Ez pedig feltétlenül kell, hogy megváltozzék. Annak a becsületes kisiparosnak kell hogy legyen annyi hitele, hogy ő a munkaalkalmat ki tudja használni, hogy ö foglalkoztatni tudja a munkásokat. Helyesen állapították meg itt, hogy a kisipar sokkal több munkást foglalkoztat, mint a gyáripar és sokkal helyesebb ha ezeket az üzemeket foglalkoztatjuk amelyek nevelnek is szakképzett . iprosokat, amelyek gondoskodnak az utánképzésről, az utánpótlásról és arról, hogy ennek a nemzetnek olyan emberei legyenek. akik meg tudják majd állani helyüket abban a nagy versenyben, amely még mindig hátra van és amelyet nekünk fel kell vennünk azokkal a 'külföldi államokkal, amelyeknél az ipar és kereskedelem sokkal fejlettebb. A pénzügyminister ur a beruházásoknál beállított ugyan egy 2 milliós^ kölesönt, amelyről azt mondja, hogy a Pénzintézeti Központ utján az Iparosok Országos Központi Szövetkezete és a Budapesti Kisipari Hitelintézet utján fogja az iparosok részére kiosztani, ha azonban megnézzük az iparosoknak és a kereskedőknek azt a nagy számát, amely rá van szorulva a hitelre és amely hitel nélkül nem tud egy lépést sem előbbre tenni, akkor ez csak egy csöpp a tengerben, ezzel egyáltalában nincs segitve az ő helyzetükön, ezzel semmivel sem tudtuk előbbrevinni az ő nyomorúságos helyzetüket, nem tudtuk őket talpraállitani, ezzel semmit sem fogunk tudni megoldani. A pénzügyminister ur mindig megértéssel volt az ipar és a kereskedelem iránt, ezt a múltból is tudjuk. A múlt évben, amikor az élelmiszerszükséglet egy kissé megcsappant és arról volt szó, hogy a vásárcsarnoki árusok részére egy nagyobb összeget bocsásson rendelkezésre, rendelkezésre is bocsátotta. Én azt kérem a pénzügyminister úrtól, hogy legyen megértéssel most is az ipar és a kereskedelem iránt és necsak kétmillió pengőt adjon erre a célra, hanem jóval nagyobb összeget. Ez az összeg nincs elveszve az állam számára. Olyan garanciát követel mind a két intézet, ugy az löksz.* mint a Budapesti Kisipari Hitelintézet, hogy ez az összeg majdnem 100%-ig visszatérül, mert 100%-ig biztositva van. Ugyanis garanciát kérnek, vagy két megfelelő vagyonú kezest, vagy pedig ingatlant. Ha nem tudják ezt megadni, akkor nem is^ áll velük szóba és nekünk sajnos, épen ez a sérelmünk, mert hozzánk nagyon sokan fordulnak, akiknek nincs két kezesük. Mi volt ugyanis a helyzet! Ha kezest keritették, akkor a kezes is kért az összegből s annak a kezesnek is át kellett adni egy összeget, ha pedig ingatlana volt, akkor nem kellett neki elmenni a Kisipari Hitelintézethez és az Iokszhoz kálváriát járni, akkor elment egy másik bankhoz, az is szivesen adott neki. Meg lehet oldani azonban a kérdést kezesek és ingatlanok nélkül is, mert a hitelbiztositék teljes módot nyújt a fedezetre. Tessék arra kötelezni őket s akkor meglesz 100%-ban az a fedezet, amelyet kivan a pénzügyminister ur s amelyet kivannak ezek az intézetek és akkor nagyobb összeggel lehet segiteni ezeket az iparosokat és kereskedőket. Nagyon kérem a pénzügyminister urat, foglalkozzék ezzel a kérdéssel, mert ha ezeket a kisiparosokat és kiskereskedőket nem fogjuk megsegíteni, akkor sajnos, ezek munkásokká fognak válni és el fogjuk őket proie tár ositani. Bizonyos, hogy ezek azoknak a 'munkanélkülieknek számát fogják szaporítani, akik ma úgyis elég nagy számban és arányban vannak meg. Hála Istennek, az előző évekhez képest tényleg látjuk azt, hogy a munkanélküliség csökkent, hogy munkaalkalmat tudtunk teremteni, el tudtuk látni legalább egy kis munkával az embereket, ha azonban ezeket is rá fogjuk szabadítani ezekre a kis munkaalkalmakra,, munkavállalási lehetőségekre, akkor igazán nagyon fel^fogjuk duzzasztani a munkanélküliek számát és ez az országra nézve óriási veszedelmet fog jelenteni. Én ezért is kérem a pénzügyminister urat, foglalkozzék ezzel a kérdéssel behatóan és találjon módot arra, hogy legalább tízmillió pengőt adjon erre a