Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-153

Az országgyűlés képviselőházának 153. ülése 1928 március 30-án, pénteken. 455 kes beszédeikben szóvátettek. Mindezekkel azonban most foglalkozni nem kivánok. Csupán egy-két dologra kivánom még felhívni a figyelmet. (Halljuk! Halljuk!) Ismételten szóba került a közmunkaváltság 'kérdése. Kétségtelen, hogy ez alapjában véve egy régi rendszerhez tartozó adóztatás, (Egy hang a jobboldalon: Aránytalan!) amely tényleg nagy aránytalanságokra vezetett. (Ügy van! jobbfelől.) Egyes vármegyék máris mérsékelték a iközmunkaváltságott, de azt hiszem, a kereske delemügyi minister ur a közeljövőben ezt a kérdést általánosan meg fogja oldani az útadótörvénnyel kapcsolatban, amelyben egyenletes adóztatást léptetünk a mostani rendszer helyébe. Méltóztattak a községi adóztatással is foglalkozni. Ebből a szempontból teljesen jól^ értelmezi Kállay t. képviselőtársam az én álláspontomat, hogy tényleg azt tervezzük, hogy vagy a háza dó-bevételből vagy más adó bevételéből egy részt kiszakítva, alapot teremtsünk azért, hogy annak a 700 közséignek a helyzetén segítsünk, amelyek a legszegényebbek és amelyek a pótadót nem birják el. Azt hiszem, akiegyenlitésnez ez nagy lépés lesz addig is, amíg a községi háztartások ügye a maga teljességében megoldásra, nem kerül, amikor természetesen gondoskodnunk kell majd mélyreható intézkedésekről is. Ezzel tulaj dónk épen be is fejeztem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Ha végignézek akár gazdasági, akár pénzügyi életünkön, akkor látok ugyan nehézségeket, ezeket azonban csak átmenetieknek, időlegeseknek tekintem. Ne éljük magunkat bele abba a tudatba, hogy csak nagy konjunktúra lehetséges. Nekünk egyetlen feladatunk, hogy haladjunk lassan és óvatosan, mert az ut, amelyet még meg kell tennünk, hosszú «s göröngyös. Én hiszem, hogyha itt a:z Országgyűlésen belül is tárgyilagos, objektiv kritika fog elhangzani, ez csak javíthat a helyzeten. Csak köszönettel tartozom a saját pártomhoz tartozó összes képviselőknek is, akik megmondták a maguk meggyőződését és véleményét nyiltan, akárhányszor majdnem ellenzéki tenorban is. Igenis, ez a helyes álláspont. Csak egy nem helyes: gáncsolni csak azért, hogy gáncsoskodjunk. (Ügy van! jobbfelől.) Kritikával csak addig a határig éljünk, ameddig meg tudjuk mutatni a megoldások útját is. Ha Így fogunk tovább dolgozni, akkor íén bizonyos vagyok abban, hogy az eredmény nem fog elmaradni. Én nem fogok engedni meggyőződésemből, hogy igenis optimistáknak kell lennünk, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon^) mert különben elveszünk. Kérem a költségvetés elfogadását! (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni az 1928/28. évi állami költségvetést általánosságban az egyes tárcák részletes tárgyalása alapjául, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, alkik elfogadják, szíveskedjenek felállni! (Megtörténik.) Többség. A Ház a költségvetést általánosságban az egyes tárcák részletes tárgyalása alapjául elfogadta. Most pedig kérdeni a t. Házat, méltóztatnak-e az 1926/27. költségvetési év bevételi többlete terhére megállapított beruházásokra vonatkozó pénzügyministeri jelentést tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik tudomásul veszik, méltóztassanak fel állani! (Megtörténik ) Többség. A Ház a jelentést tudomásul veszi s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az idő előrehaladván, az együttes általános vita során beadott határozati javaslatok felett való .szavazásra most már nem térünk át

% hanem előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését — a húsvéti ünnepekre való tekintettél — folyó évi április hó 17-én, kedden délelőtt tiz órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki: az együttes általános vita során beadotthatározati javaslatok felett való szavazás; továbbá az 1928/29. évi^ állami költségvetés egyes tárcáinak tárgyalása. A tárcák sorrendjére nézve napirendi javaslatom elfogadása után fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az egyes tárcák költségvetésének tárgyalási sorrendjére nézve javaslom, hogy azok a sommázatban feltüntetett sorrendben tárgyalgassanak, azzal a szokásos eltéréssel,^ hogy r a pénzügyi tárca költségvetését utoljára tárgyalja a Ház. Az egyes tárcák költségvetésének tárgyalási sorrendje tehát a következő lenne: 1. a miniszterelnökségi tárca költségvetése és vele kapcsolatban a költségvetés I—

VIII. fejezete, 2. a külügyi tárca, 3. a bélügyi tárca. 4. a kereskedelemügyi tárca, 5. a földmivelésügyi tárca, 6. a népjóléti és munkaügyi tárca, 7. a vallás- és közoktatásügyi tárca, 8. az igazságügyi tárca, 9. a honvédelmi tárca s végül 10. a pénzügyi tárca költségvetése. Egyúttal indítvány ózom azt is, hogy a költségvetés X. füzetének, vagyis az állami üzemek költségvetésének XIX., XX. és XXI. fejezete a kereskedelemügyi, a XXII., XXIII. és XXIV. fejezete a földmivelésügyi, a XXV. és XXVI. fejezete pedig a pénzügyi tárca költségvetésével kapcsolatban tárgyaltassék. Ugy, amint az eddig is szokásban volt. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Helyeslés.) Ha igen, ugy azt határozatként mondom ki. Jelentem a t. Háznak, hogy a házszabályok 205. §-ának b) pontja, alapján Simon András képviselő ur kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Simon András: T. Ház! Értesülésemre jutott, hogy a délelőtt folyamán elmondott beszédemet, respektive annak egyik passzusát Rassay Károly t. képviselőtársam magára nézve ' sértőnek találta. Ez a körülmény, hogy ő beszédemet, illetve annak egyik passzusát magára nézve sértőnek tartotta, indít engem kizárólag arra, hogy egy férfias kötelezettséget teljesítsek Rassay Károly t. képviselőtársammal szemben, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) akit én mindig nagyrabecsültem, nagyra; becsülök most is és értékes embernek tartok. "(Sándor Pál: Szép!) Nem aizért mondom,