Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-153

452 Az országgyűlés képviselőházának . szem, hogy ezt csak örömmel üdvözölhetjük, mert termelésünk sok problémája vár még megoldásra. Elsősorban mindig a termelési kérdések megoldására gondolok, mert akárhogy is nézzem a beruházásokat, azok közvetve vagy közvetlenül, de mindenképen a termelés érdekeit szolgálják. A| földmivelésügyi minister ur, amint őt ismerem, nem fog késlekedni egy hatalmas programmal jönni. Csak egy tételt említek. A napokban a tejszövetkezeték fejlesztésének gondolatát vetette fel, amit nagyon helyeslek. (Helyeslés.) Ezt feltétlenül meg kell oldani. Lesz ott azonban még más probléma is. Tovább kell folytatni azt a többtermelési akciót, amelyet a m ült évben megkezdett ^és én voltam az — igazat fog adni ministerial" sam, — aki azt mondtam, hogy ezt az akciót éveken át kell folytatni, ha a kérdést helyesen akarjuk megoldani. Ö nagy eredményt ért el, amikor 5000 vagonnal tudta a műtrágyafogyasztást növelni. Itt van a kereskedelemügyi minister ur. Neki is hatalmas Programm ja van. (Rothenstein Mór: Ott már nem igen látjuk a programmot! — Derültség. — Zaj.) Igen t. képviselőtársam, nem tudom, mennyire mélyedt bele ezeknek a programmoknak megítélésébe, de kétlem hogy tudna gyorsan válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen problémákat old is meg a kereskedelmi minister ur! Ott van a vasutak, az utak kérdése, (Rothenstein Mór: A kérdések ott vannak! — Derültség.) amely igenis szintén megoldásra vár. A közlekedés és a kultúra terén eszközölt beruházások szintén munkaalkalmakat teremtenek és helytelen az a megítélése a kérdéseknek, amely épen a népszövetségi kölcsön felhasználásával kapcsolatosan, itt ismételten, olyan értelemben hangzott el, hogy olyan beruházásokra kell azt fordítani, amelyek megfelelő kamatozást is nyújtanak. Nem szeretném, ha a mi gazdasági életünk még ott lenne, hogy ilyen naor Kamatokat kelljen fizetnie. (Helyeslés a baloldalon.) Nem is ebben látom a kérdés jelentőségét. Abban látom, hogy mi a népszövetségi kölcsönt nem improduktív módon használtuk fel; mert improduktiv lett volna a felhasználása akkor, ha deficit fedezésére forditottuk volna. Hol kaptuk volna meg annak ellenértékéti És ha ma talán nem is kapjuk meg azt a 10^—12%-ot» amibe került, mégis csak örömmel lehet elkönyvelnünk gazdasági életünk javára azt a 6—7%-öt is, vagy még kevesebbet is, amit tényleg kapunk azáltal, hogy nem deficitre forditottuk a kölcsönt. A beruházások mindig kétféle természetűek. Az egyik, amely közvetlenül magába a termelésbe kapcsolódik bele, — és amikor ilyen nehéz helyzetben van a termelés, r ezt minden erővel elő kell mozdítani, — a másik, amely közvetve kapcsolódik bele, de mert munkaalkalmakat teremt, szintén a termelés érdekeit is szolgálja. Én azt hiszem, hogyha kifogásoltak is itt-ott egyes tételeket, — amelyekről lehet vitatkozni, — én nyugodt lélekkel állithatom, hogy az a beruházási politika, amelyei a kormány folytatott és folytatni kivan, ezeket a célokat szem előtt tartja. Hozzá kell tennem azonban egy megjegyzést. A gazdasági élettől is több iniciativát és kérdések megoldását kell várnunk. (Helyeslés a baloldalon.) Mert végeredményben nagyon kedvező, hogy éveken át ilyen hasznos beruházásokat tudtunk eszközölni és hogy — miként a költségvetési vitában mondottam, — háromöt évre biztosítottnak látok még bizonyos ke153. ülése 1Ù28 március 30-án, pénteken'. retek között jelentékeny beruházásokat, de a gazdasági életnek tisztán erre támaszkodnia nem lehet. (Ugy van!) A gazdasági életnek ezt az időszakot arra kell felhasználnia, hogy átorganizálódjék és levonja sok irányban a következtetéseket, mert én elhiszem, hogy ma nehéz helyzetben van a gazdasági élet, de valljuk meg őszintén, nem alkalmazkodott még minden tekintetben a helyzethez. Én csak elismeréssel adózom Gaal Gaston t. képviselőtársamnak, hogy ő nagyon leszállította az igényeit, de azt hiszem, mindenkinek le kell szállítania, mert azt lehet mondani, hogy majdnem csak a tisztviselőosztály volt az a társadalmi osztály, amely leszállította igényeit. A munkásosztály is küzd az életfeltételekkel. Azzal tisztában kell lennünk, hogy a gazdasági életen belül is csak csökkentett rezsiköltségekkel lehet üzemeket vezetni. Ez vonatkozik mindenkire; nem lehet senkinek ugy élnie, mint azelőtt élt és ha meg akarja alapozni gazdasági jövőjét, akkor takarékosnak kell lennie minden irányban. (Reischl Richárd: A hármas és négyes állásokat meg kell szüntetni! — Zaj.) Igen t. képviselőtársam egyszer meg fogom vizsgálni az ön üzemét Hévizén, kíváncsi vagyok, hogy ön mennyi alkalmazottal küzd. Méltóztassék az államtitkároknak fizetését venni, ezzel micsoda kis részletkérdést oldana meg! Az egész nem tesz ki százezer pengőt! (Reischl Richárd: Nem azt mondtam! Azt mondtam, hogy sokan három, négy állást töltenek beb) Három, négy állást? Az más, akkor rosszul értettem. Nem akarok mást mondani, csak azt, hogy takarékosság nélkül kérdéseket megoldani nem lehet; ez a gazdasági élet átorganizálásához elengedhetetlen; csak ezen az alapon lehet a munkát elvégezni. Látom, hogy a nehézségek tényleg megvannak, nekünk ezekkel a nehézségekkel még hosszú időn át számolnunk kell, de nem látok olyan bajokat, — és ezt alá kell húznom — amelyek a mi gazdasági életünknek beteges állapotát jelentenék. Ilyent ne hangoztassunk; érdekeink ellen cselekszünk, ha ezt tesszük. Gazdasági életünk egészséges; vannak kisebb bajai az adott helyzetből kifolyólag, de ezeket jóakarattal következetesen meg fogjuk szüntetni. (Rothenstein Mór: Épen a jóakarat hiányzik! — Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bud János pénzügyminister: T. képviselőtársam a jóakaratot nem vonhatja kétségbe. Én azonban nem szeretném, ha ismételten az önök pénzügyi és gazdasági politikája érvényesülne, mert akkor más helyzet volna itt. (Szabó Sándor: Csak megszokásból mondta, nem komolyan! — Rothenstein Mór: De komolyan mondtam! — Szabó Sándor: Nem komolyan mondta! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő uraH ne méltóztassék állandóan közbeszólni, különben kénytelen leszek névszerint megnevezni a közbeszólókat Bud János pénzügy minister: T. Ház! A gazdasági élet szempontjából kiemelem a hitelproblémáknak jelentőségét, összes erőfeszítéseinknek ezen kérdések megoldására kell irányulniok. Szerintem gazdasági életünket alapjában véve nem is annyira a közterhek nyomják, mint inkább a hitellel kapcsolatos magas kamatok. Ha valaki, akinek adóssága van, kalkulációt csinálna, hogy mit fizet a magas kamatok révén és mit fizet közteherképen, azt hiszem rájönne, hogy az előbbi nagyobb tétel, mint az utóbbi. Természetesen a hitelkérdések végered-