Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-153
450' Az országgyűlés képviselőházának : van kiteye % ott állandóan hullámzások vannak. Van fejlődés, van azonban némelykor megállás is; de amint nem szabad elbiznunk magunkat a, fejlődés idején, épugy nem szabad kétségbeesnünk, ha egy kis visszaesés mutatkozik. Gondoljunk vissza az öt év előtti állapotokra, mérjük ahhoz a helyzetet és akkor egészen más következtetésekre fogunk jutni. Hiszen ha ma talán nincs az a magas konjunktúra, amely a múlt évben jelentkezett, de amely nem tudom, hogy holnap nem fog-e megint jelentkezni, ez még nem jogosít fel arra a pesszimisztikus hangra, amely itt a képviselőházi vita folyamán kifejezésre jutott. A gazdasági életben két erős tényező van: a bizalom kérdése és a pszichológiai kedvező hatások kérdése. Nekem szemrehányást tesznek azért, mert optimista vagyok. Én soha nem mulasztottam el, hogy feltárjam a bajokat, pedig talán sokkal jobban látom a nehézségeket, mint mások. Az én optimizmusom azonban nem az, amely egyszeriben egy Eldorádót akar idevarázsolni; az én optimizmusom az, hogy a nemzet felfelé megy, és nem szabad senkivel szemben azt a hiedelmet támasztanunk, hogy megállottunk. Nekünk tisztában kell lennünk azzal, hogy nagy nehézségeink vannak és még sok küzdelmünk van hátra. Végeredményben örüljünk, hogy ide jutottunk és tartsuk szem előtt azt a feladatunkat, hogy a hitet fokozzuk mindenkiben, és értessük meg mindenkivel, hogy tovább kell fáradozni és önfeláldozással dolgozni azért, hogy szebb jövendőt teremtsünk a magunk részére. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha azután a közterhek szempontjából nézem a kérdést, még pedig nemcsak nálunk, hanem általában végignézek egész Európán, tényleg ellentétet látok a közterhek magassága és a gazdasági élet helyzete között. Ez az ellentét azonban nem ma született meg. A normális fejlődés az, hogy minden közteherviselésnek megfelelően egyensúlyozott gazdasági helyzeten kell alapulnia. Sajnos, ma máskép alakult a probléma. Olyan eseményeken ment át a legtöbb európai állam és majdnem az egész világ, amelyek megzavarták azt a gazdasági egyensúlyt, amelyhez alkalmazkodott a háború előtti közteherviselés. A változott helyzet nagyobb áldozatokra késztette kivétel nélkül mindenütt a népeket épen azért, hogy lehetővé váljon a helyes gazdasági egyensúly megteremtése. Átmeneti időszakot élt kivétel nélkül minden állam és ebből származnak a nehézségek, amelyek természetesen erősebbeú jelentkeznek nálunk, ahol teljesen dezorganizáltak egy gazdasági egységet, amelynél ideálisabbat elképzelni sein lehetett. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezért én egészen más kötelességet látok ezekben a problémákban: nem a jajgatást, hanem a bajoknak felismerését, és azt, hogy megpróbáljuk azok kiküszöbölésén közös erővel dolgozni. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Végeredményben ma majdnem az egész világon a gazdasági helyzetben egy kis visszaesés mutatkozik, amely számtalan tény következménye. A napokban kaptam egy kiadványt a Dresdener Banktól: »Die Wirtschaf liehen Kräfte der Welt« címen. Ezt a könyvet minden gazdaságpolitikusnak figyelmébe ajánlom. De elsősorban figyelmébe ajánlom az európai gazdaságpolitikusoknak, mert ennél a kötetnél érdekeseb adatszerű bizonyítása annak, hogy mi történt itt, nem létezik. Ma látja és kell, hogy tisztán lássa Európa, hogyan változott meg kárára a helyzet, hogyan nyomult előtérbe a 53. ütése 1Ù28 március 30-án, pénteken. többi földrész a mi számlánk terhére. (Mozgás a baloldalon.) Nem akarom a t. képviselőtársaimat nagyon sok adattal untatni, (Halljuk! Halljuk!) de egy-kettőt, amelyek tipikusak, mégis idézni fogok. Veszem először a mezőgazdaságot. Európa búzatermelése, ha az 1913-as évi termést 100-zal veszem egyenlőnek, ma a 95-ös indexen áll, Amerikáé a 141-es indexen. Mi ennek a következménye? Az, hogy minden agrár-államnak most nehéz küzdelme van terményeinek elhelyezéséért, Amerika 1913-ban 60,000.000 métermázsa, most pedig 130,000.000 métermázsa búzát helyez el a világpiacon. Majdnem ugyanez a helyzet a rozsnál is, ami feltűnő, mert hiszen a világpiacon a rozstermelésben azelőtt Amerika nem nagy szerepet játszott. De nézzük a cukrot. Az európai termelés ma körülbelül eléri a háború előtti nívót, az aimerikai termelés az 1913-as 100-as index-szel szemben a 200-on van. Ázsia^ Afrika, amelyek azelőtt alig jötteik számba, legalább 45—50%-kal tudták termelésüket emelni. Most az ipar köréből idézek egy pár adatot. A széntermelésben Európa Í913-ban 49%-kal vett részt a világtermelésben, ma 38%-kai, Amerika termelése ellenben 43%-ról 51% -ra emelkedett. Vasércben, amely a gazdasági élet szempontjából ugyebár egyik alapelem, hasonló a változás, Európa 61%-ról 50%-ra esett le a világtermelésben, Amerika 36%-ról 49%-ra emelkedett. De ezeknél az adatoknál mindig idézem a többi földrészeket is. hogy levonhassam a következtetéseket. Ázsia indexe az 1913-assal szemben 120-ra, emelkedett, Afrikáé 105-ön vati és Ausztráliáé 350-en. A vasércnek megfelelően alakul az acéltermelés és a nyersvas termelés, amelyeknél ugyanezeket az arányszámokat látjuk. Mit jelent ez? Ez alapjában véve azt jelenti, hogy ezekben a cikkeikben a világgazdaság ellátása szempontjából Európa háttérbe szorult és a többi földrészek kerültek előtérbe. Az ólomtermelésnek Európában az 1913-assal szemben az indexszáma 99, tehát majdnem megfelel az akkori állapotnak, Amerikában 171-re emelkedett az indexszám, a többi földrészeken 150-ről 250-re. Az, ónnál Európa indexszáma 99, Amerika indexszáma 187 és 300-tól 500-ig- megy az indexszám a többi földrészeken. De itt van az aluminium, amely ma mind nagyobb jelentőséget nyer a gazdasági életben. Ennél emelkedést látunk Európában is, mert ma az indexszám 212, tehát megduplázódott; ugyanakkor azonban Amerikában 349-re emelkedett. De veszek most olyan terményeket, amelyeket azelőtt majdnem kizárólag Európa termelt. A kátrányfestékeknél a termelés Európában 154.000 tonna volt; ez leesett 76.000 tonnára; Amerikában ezzel szemben 3000-ről 20.000-re emelkedett. Ha a pamuttermelést nézzük, azt látjuk, hogy mig Európában, az orsók és a szövőszékek száma alig fejlődött, addig a többi földrészekem óriási az emelkedés, Európában 99 millió orsó volt, most van 102 millió; Amerikában 34 millióról 42 millióra emelkedett az orsók száma, Ázsiában pedig 9 millióról 18 millióra. A szövőszékeknél ugyancsak hasonló fejlődést látunk. Most még csak egy világgazdasági adatot: a gépiparban, amelyben tulajdonképen Európában volt eddig a súlypont, az európai termelés most csak 87-es indexet mutat a háborúelőtti állapottal szemben; Amerikában az index 126, Ázsiában 304, Ausztráliában 133. A termelés értéke fejenkint Európában 76
