Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-153

Az országgyűlés képviselőházának 153. ülése 1928 március 30-án, pénteken. 445 •miféle gazdasági szakképzettséget nem volt alkalmuk szerezhetni. Épen ezért meggondolandónak tartom azt, hogy nemi volnla-e célszerű a pénzügyti hatóságolkaak szakképzett gazdáikat alkalmazni a mezőgazdaságra vonatkozó jövedelemi- ás! vagyona dók.ivíetés elkészítéséhez. Megkell jegyeznem, hogy a mezőgazdasági kannára k a pénzügyigazgatóságoík megkeresésére n földmávelíésügyi ministérium által kiadott hivatalos termés-statisztika alapul vételi'vel minden esztendőiben megállapít ják, hogy birtokkategóriánként és vármegyénként mennyi volt egy katasztrális hold tiszta jövedelme, a pénzügyi hatóságok azonban a mezőgazdasági kaimaráknak ezíeiket az igazán szakszerű és alapos számitások alapján eszközölt megállapításait sohasem szokták elfogadná, aimi kétségtelenül a mezőgazdasága kamarák tekintélyének rovására megy. Mátrpedig ennek elfogadására azért is szükség volria^ miért ha az illető pénzügyi tisztviselötől, aki szakképzettséggel nem rendelkeziík. pontos és helyes munkát várunk, ez csak ugy lehetséges, ha megfelelő szakértői véleményre támaszkcdhafcik. Ezért arra kérem a t. pénzügyminister urat, hogy a pénzügyi hatóságokat abban az irányban utasítsa, hogy a jövőben a mezőgazdasági kamaráknak ezeket a nagy szakértelemmel kidolgozott megállapításait minden esetben fogadják el. mert a mai rendszer mellett csak ezáltal látom a gazdaközönség' érdekeit kellőkép rnteigvédve és biztosítva. Sokkal helyesebbnek tartanám azonban épen ügy, mint Krüger Aladár igen t. képviíselőtarsaml is, azt, hia a jövedelem- és vagyonadó eltörlésével inkább az egyenesadók pótlékoltatnák meg bizonyos mértékben, igy a földadó is, miért hiszen igaz, hogy a kataszteri tiszta- jövedelem sem imindig eléggé arányos, de mégis feltétlenül helyesebb arányt mutat, miint a puszta becslési eljárás,. Természetesen ennek a pótlekolásnak nagyon erősen progresszívnek kellene lennie, ép ugy. mint ahogy az ma a jövedelemés vagyonadó is az. Azokat kell sújtania, akik mia is fizetik a jövedelem- és vagyonadót magasabb jövedelműik vagy vagyonuk után. alkik pedig ez alól mentesek, azoknak vagyonát és jövedelmét a jövőben is mentesíteni kell ez alól. Az adófizető közönség, különösen a gazdaközönség feltétlenül jobban megnyugodnék^ ebben az eljárásban, mert elkerülné az évről-évre megújuló zaklatásokat, alkudozásokat, amelyek nemcsak anyagilag súlyosak reá nézve, de ideje nagyrészét is lekötik. Ezzel szemben felhozhatná valaki azt, hogy az, ujabban fennálló rendelkezések értelmében a jövedelem- és vagyonadóköteles kisebb adóalanyok nem kötelesek minden évben vallomást adni, mert a múlt évi kivetés rögzítve van. Ezzel szemben azonban rá akarok mutatni arra, hogy a jövedelemadó mindig az előző évi termés alapján lesz kivetve, tehát az 1927. évre az előző 1926. évi jobb termés alapján állapittatott meg. Miután pedig a múlt évben köztudomásúlag nagyon rossz volt a termés, ennélfogva az adózók igen nagy része nem tarthatja magára nézve megfelelőnek a múlt évi adókivetés fentartását, kénytelen tehát ujabb vallomás beadásával adójának ujabb megállapítását kérni. A forgalmiadó kérdéséről nem akarok részletesen beszélni, mert hiszen t. képviselőtársaim ezt a kérdést a lehető legrészletesebben fejtették ki; de azért sem kívánok beszélni róla, mert hiszen a pénzügyminister ur — amit valamenynyien nagyon jól tudjuk — épen a közeli napokban készül az e téren felmerült nagyszámú panaszok gyökeres orvoslására. Csupán azt vagyok bátor kérni tőle erről a helyről is, hogy ezek orvoslásánál különösen a kisebb iparosoknak és az egészen kiskereskedőknek nehéz sorsát legyen kegyes figyelembevenni és azok helyzetén igyekezzék könnyíteni, A forgalmiadónak csak két fajtájáról akarok itt egészen röviden szólani. Az egyik az állatforgalmiadó, amelynél — ha már forgalmiadó van — feltétlenül helyesnek kell tartanom azt, hogy azok, akik üzletszerűen foglalkoznak állatok adás-vételével, fizessék ezt; nem tartom azonban helyesnek azt, hogy azok a gazdák, akik továbbtartásra, gazdasági célból vesznek állatot, szintén forgalmiadóval legyenek sújtva. Épen ezért célszerűnek tartanám azt a megoldást, ami a gazdák által a piacon árusitott terményeknél már most is megvan, hogy tudniillik termelői igazolvánnyal igazolják őstermelői minőségüket és ez esetben forgalmiadómentesek. Az állatforgalmiadó tekintetében is az volna a helyes, hogy azok a gazdák és földmivesek, akik hatósági bizonyítvánnyal igazolják akár vásáron, akár vásáron kívül, hogy továbbtartásra, gazdasági célból vásárolnak állatot, ez alól a forgalmiadó alól mentesítve legyenek. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Másik speciális fajtája a forgalmiadónak az, amelyet a részes cséplés után kell fizetni. Kevesen tudják, hogy a részes cséplőgéptulajdonosok az általuk részért végzett cséplés fejében nyert részkereset után forgalmiadó fizetésére kötelesek. Ez a részescséplés sem tekinthető már teljesen ipari foglalkozásnak, de még ha tágabb értelemben annak is volna tekinthető, azoknak a munkásoknak keresete, akik a gép mellett dolgoznak, semmi körülmények között sem vonható az ipari kereset fogalma alá, már pedig ezeknek a munkásoknak részkeresete szintén forgalmiadóval van sújtva. Ez teljesen ellenkezik a forgalmiadó lényegével, de teljesen ellenkezik a munkabér természetével is, mert hiszen ez teljesen ugyanolyan természetű, mint akár az aratásnál, akár más mezőgazdasági munkánál megkeresett munkabér. Ennek a forgalmiadónak fizetését az illető munkások nem is vállalják egyetlenegy esetben sem és már a szerződés megkötése alkalmával határozottan kikötik, hogy ezt a cséplőgéptulajdonos köteles viselni, aki ezáltal olyan terheket vállal magára, amelyek reánézve nagyon súlyosak, mert hiszen tudva levő, hogy a háború utáni időben a részescséplőgépek nagymértékben elszaporodtak, aminek következtében viszont a keresetük nagyon megcsappant, tehát a kereseti viszonyaik egyáltalán nem rózsásak. Nagyon helyes volna tehát, ha a részescséplőgépek mellett dolgozó munkások^ keresete utáni forgalmiadó kivetése megszűnnék, és ezáltal a részescséplőgépek tulajdonosai is megmenekülnének a jelenlegi dupla forgalmiadó fizetése alól. A közterhek között végül egészen röviden szólanom kell arról, hogy az összesek között legkevésbé szimpatikus: a közmunkaváltságról. A közmunkaváltság a legkisebb adózókat, a legkisebb embereket sújtja a legnagyobb mértékben. A közmunkaváltság voltaképen fejadó jellegével bir s ezért a legantiszociálisabb adó. Ezt fizeti tudniillik a napszámos a két kezének munkaereje után és fizetik azok a földbirtokosok és gazdák, akiknek fogatuk van, a fogatuk száma után. Ez pedig feltétlenül súlyosabb arra a kisemberre, akinek a kéthárom hold földjén csak egypár tehene van, mint a nagyobb gazdákra, akiknek földjük 59*