Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-153

444 Az országgyűlés képviselőházának 153. ülése.1928 március 30-án, pénteken. teszi — egy évben csak egyszer arat, tehát épen a naptári év első két negyedében nincs abban a helyzetben, hogy fizetni tudjon, különösen, ha a megelőző esztendő olyan katasztrofális rossz termést adott, mint a múlt év. Nem mondható tehát helyes és igazságos dolognak, hogy amikor saját hibáján kivül nem képes megfizetni adóját, még büntetve is legyen késedelmi kamat szedésével. Épen ezért a legnagyobb mértékben helytelenitenem kell azt az eljárást, amelyet a pénzügyi hatóságok épen most, a tavalyi katasztrofális rossz termés után egyes vármeeius elején zálogoltak is. Ezáltal az adópolgároknál, akik az évnegyed közepéig, február 15-ig az első negyedre szóló adójukat hiány nélkül nem fizették be. nemcsak a késedelmi kamatot számították fel, hanem március elején zálogoltak is. Ezáltal az adózó fizető polgároknak a terheit még nagyobb mértékben növelik, eredményt pedig nem érhetnek el, mert hiszen a gazdaközönség, amely nem rendelkezik a múlt év feleslegei felett — amely egyáltalában nem volt — legfeljebb azok felett az adósságok felett, amelyeket a rossz termés következtében az ősz folyamán fel kellett vennie, csak ugy képes fizetni, ha ezeket az adósságokat ujabb kölesönök félvételével szaporítja. Ez az eljárás egyáltalában nem i szolgáltatja az állam érdekeit, mert a közérdek semmiképen sem kívánhatna meg, hogy valaki pénzzé tegye legszükségesebb holmiját, amelyre a mezőgazdasági termeléshez feltétlenül szüksége van, vagy amugyis nagymérvű adósságait még jobban szaporítsa. Ez az eljárás csak arra alkalmas, hogy méltó és jogos elkeseredést keltsen. A magam részéről is abban a véleményben vagyok, hogy helyes volna az adóéveknek a kezdetét a költségvetési év kezdetével egyesíteni, vagyis január 1-éről július 1-ére áthelyezni. Mert hiszen épen mivel az adózó polgárság legnagyobb része mezőgazdasággal foglalkozik, sokkal inkább megokolt lenne az adóévnek július elsején való kezdete, mint volt annak idején a költségvetési év kezdetének e terminusra való áthelyezése. Ez esetben ugyanis az első évnegyed közepe augusztus tizenötödikére esik, amikor pedig már normális termés esetében a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság fizetni képes. Ebben az esetben azután a késedelmi kamatok és zálogolások kérdése is el lenne intézve, legalább is az első negyedévre. Azonban ez esetben is feltétlenül kimondandónak tartanám azt, hogy az első negyed végéig az adó késedelmi kamat nélkül legyen fizethető, a további évnegyedben pedig a késedelmi kamat mérvét leszállitandónak tartanám, legalább is a felére, hat százalékra. Azok között az adók között, amelyek az adózó polgárságot, de különösen a mezőgazdasági közönséget sújtják, egyike azoknak, — amely különösen a gazdaközönség helyzetét teljesen bizonytalanná teszi, — a jövedelmi és vagyonadó. A törvény rendelkezései szerint minden esztendőben adóbevallást kell adni az adózóknak jövedelmükről és vagyonukról. Ennek a bevallásnak az elkészítése, amínt már többen hangsúlyozták ebben a Házban, még a tanult, magasabb képzettséggel biró adózók részéről is nagy munkát és gondot igényel, a kevesebb tanultsággal biró egyszerűbb ember pedig egyáltalában nem képes azt elkészíteni. De hiszen hiába is készítik el azt az adózók, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a leglelkiismeretesebben kiállított adóvallomásoknak sincsen kellő eredményük, a pénzügyi hatóságok azokat egyáltalában nem veszik tekintetbe, azoktól teljesen függetlenül, becslés alapján állapítják meg az adófizető polgárok jövedelmét, illetőleg vagyonának értékét. A pénzügyi hatóságok által évről-évre követett eljárás egyáltalán nem segíti elő az adómorál kifejlődését, mert hiszen azt kell látnia az adófizető polgárságnak, hogy az jár rosszul, aki helyesen és lelkiismeretesen vallja be jövedelmét, mert a pénzügy igazgatós ág minden egyes esetben jóval magasabb összegben állapítja meg azt a bevallottnál, tehát arra kell rájönnie annak is, aki évek során át lelkiismeretes vallomást tett, hogy ez nem volt helyes eljárás, arra kell rájönnie, hogy a saját érdekeit ugy szolgálja helyesen, ha kevesebb összeget vall be, mert akkor annak emelése által a pénzügyi hatóság az igazságot talán el fogja találni. A bevallás után következik a kifizetés, amelyet fizetési meghagyás alakjában szoktak kibocsátani. Ezt azután joga van megfellebbezni az adózónak. A fizetési meghagyásban azonban egyáltalán nem, vagy csak nagyon röviden szokta a pénzügyi hatóság megindokolni az abban foglalt számadatoknak kiszámítását. Itt mutatkozik azután a jövedelmi- és vagyonadó kivetési eljárásnak inquizitórius jellege, mert hiszen a pénzügyi hatóság, illetőleg a kincstári előadó egyáltalában nem köteles az adófelszólamlási bizottsági tárgyaláson bizonyitani azt, hogy milyen ;ilapon lettek az általa felállított számadatok kiszámitva, egyáltalában nem köteles védeni az I. fokú kivetés álláspontjának, helyességét; ezzel szemben azonban az adózó fél köteles bizonyítani azt, hogy nem volt annyi jövedelme, vagy nincs vagyonának olyan értéke, mint aminőt a pénzügyi hatóság arról feltételez. Ez a bizonyitás pedig nagyon nehéz. Ezt a bizonyítást meg kell kezdeni még a tárgyalás előtt, mert hiszen azt megelőzőleg felhívást bocsátanak ki az adózókhoz, amelyben fel lesznek szólitva, hogy Írásbeli bizonyítékaikat nyújtsák be, ellenkező esetben nem vétetik fellebbezésük tárgyalás alá. De bizonyitani nem is lehet azért sem, mert hiszen az adózók nagyrészének nincsenek kellő bizonyitékai. Nagyobb gazdák talán rendelkeznek könyvekkel, vagy feljegyzésekkel, bár pénzügyi hatóságok ezekre sem szoktak valami nagyon sokat adni. a kisemberek, a kisgazdák, épen a legkisebb adózók azonban semmiféle írásbeli feljegyzéssel, írásbeli bizonyítékkal nem rendelkezvén, védekezni képtelenek. De ők legtöbb esetben a fellebbezést sem tudják elkészíteni, ügyvédhez pedig nem fordulhatnak, mert hiszen ez ismét csak ujabb kiadásba kerülne. A jövedelemadót a magam részéről nem tarthatom igazságosnak, mert hiszen aránytalanságokat idéz elő. A különféle vármegyékben, sőt az egyes járásokban is a lehető legeltérőbb eljárás folyik s az egyes adózó polgárok közt is nagy az aránytalanság, mert a helyes arányt becslés utján eltalálni nem lehet. Nem lehet teljes egészében a tisztviselőket okolni az itt előálló hibákért és tévedésekért, mert hiszen ezeknek a tisztviselőknek a, legkülönbözőbb jellegű jövedelem megállaPitásával kell foglalkozni, amelyek mind külön szakértelmet feltételeznek, ők pedig utóvégre is nem lehetnek enciklopédisták. De még a mezőgazdasági jövedelem megállapítását vagy a vagyon értékmegbecsülését sem végezhetik el a kellő szaikértelemtoael, annak ellenére, hogy ez az, ami nekik a legtöbb munkát adja„ mert hiszen sem-