Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-153
Az országgyűlés képviselőházának 153. ülése 1928 március 30-án, pénteken 1 . 443 seihte tők, annál kevésbé, mert hiszen az egyéb termelési költségek és közterhek nagymérvű emelkedése folytán a föld hozadéka kéitségkivül jóval kevesebb, mint volt békében, úgyhogy ma még a régi, békebeli kamatokat is nehezebben tudná elviselni a termelés, mint a háboruelőtti időben. A kamatot magas volta okozza részben a kölcsönök folytonos szaporodását és az eladósodás növekedését, mert / hiszen akkor, amikor kedvezőtlen termés esetén a gazdaközönség a föld jövedelméből még a saját legfontosabb rezsi-kiadásait sem tudja fedezni és mikor még adójának fizetésére is kölcsönt kell felvennie, akkor ezeket a magas kamatokat mé>^ ugy sem képes a föld jövedelméből kifizetni. A kamatok fizetéséire tehát ismét ujabb kölcsönökre van szüksége, (Ugy van! a jobboldalon.) úgyhogy ilyenformán a kamatok voltaképen állandóan növelik, szaporitják az adósságokat. A hitelkérdésben tényleg eljutottunk már oda, hogy a 12-ik órában vagyunk, itt már sürgős segítségre van szükség, és pedig sürgősen segíteni kell főleg azokon., akik a legnagyobb bajban vannak, tehát a legkisebb embereken, akik akár kisgazdák, akár törpebirtokosok, akár pedig a velük jóban és rosszban osztozkodó kisiparosok, mindenképen a legsúlyosabban érzik a mai hitelviszonyok nyomasztó hatását. Nézetem szerint egyáltalában nem nevezhető segítségnek, h kis vidéki pénzintézeteket megszüntetjük és beleolvasztjuk a nagyobb pénzintézetekbe. Egyáltalában nem vagyok hive ebben a tekintetben sem annak az elvnek, hogy a nagy halak megeszik a kis halakat, hanem épen ellenkezőleg, a Nemzeti Bank hitelpolitikáján kell változtatni olyan értelemben, hogy a Nemzeti Bank közvetlenül a vidéki pénzintézetek részére nagyobb összegeket is folyósitson, hogy ezáltal azok könnyebben tudják a hozzájuk forduló közönség igényeit kielégíteni, mert hiszen a vidéki közönség sokkal szivesebben keresi fel a hozzá legközelebb eső intézeteket, amelyek iránt a közvetlen ismeretség folytán nagyobb bizalommal is van. Ezáltal elérnénk a kamatláb olcsóbbodását és elérnénk azt, hogy épen a legkisebb emberek könnyebben juthatnának hitelhez. De emellett feltétlenül szükségesnek kell tartanom azt, hogy a Nemzeti Bank eddig követett eljárásától eltérőleg foglalkozzék a jövőben a mezőgazdasági kölcsönökkel és gazdaváltók leszámítolásával is. Feltétlenül szükséges, hogy régi, nagymultu és kipróbált intézményünket Országos Központi Hitelszövetkezetet is felhasználjuk az olcsó hitel kérdésének megoldására. Lehetővé kell tenni, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet is tudjon nagyobb összegeket folyósitani fiókjai, a kis vidékig hitelszövetkezetek részére, mindenesetre olcsóbban, mint ahogyan a legutóbbi időkben tudott, mert hiszen ezek iránt a hitelszövetkezetek iránt a közönség még csak fokozottabb bizalommal viseltetik, már csak azért is, mert hiszen ezek ott vannak az ő falujában, vagy annak közelében, azokat maga a falusi nép alakította meg, az ő hivatott vezetői foglalnak helyet annaü vezetőségében és igy természetszerűleg nagyobb bizalommal is viseltetik irántuk. Rá kell itt mutatnom arra a sajnálatos körülményre, hogy a magyar hitelélet bizonyos vezető körei, a gazdasági, különösen pedig a mezőgazdasági élet fontos érdekei iránt nem viseltetnek kellő megértéssel. Ezt bizonyítja az, hogy a múlt esztendő őszén egyes vidéki pénzintézetekhez a velük kapcsolatban levő nagyobb fővárosi pénzintézetektől olyan utasítások érKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X, keztek, hogy a gazdák váltóit ne hosszabbítsák meg, mert a gazdaközönsóg vissza akarja tartani a termést, spekulálni óhajt, nyerészkedni akar, rá kell tehát kényszeríteni arra, hogy áruba bocsássa termését. (Gubicza Ferenc: Egyszer már miránk is ránk férne, hogy tudjunk valamit tenni!) Hogy ezek az intézkedések mennyire gazdaságellenesek voltak és menynyire a mezőgazdasági érdekek fel nem ismerésében gyökereztek, azt a legjobban bizonyítja, hogy hiszen a múlt esztendőben sajnos, a gazdaközönség igen tekintélyes részének egyáltalában nem volt értékesíthető feleslege, akinek pedig volt, az kénytelen volt azt közvetlenül aratás után pénzzé teruni. Szükséges tehát, hogy a hitelélet összes intéző körei, különösen azok, amelyek a legnagyobb tőkével rendelkeznek, kellő fogékonysággal és megértéssel viseltessenek a mezőgazdasági termelés érdekei iránt és felismerjék azt, hogy a mezőgazdasági termelés zavartalanná tételéhez, a mezőgazdasági termelés folytonosságának fentartásához milyen fontos nemzeti érdekek fűződnek. A pénzintézeteknek legelsőrendü kötelessége, hogy elfogadható és elviselhető hitel nyújtásával siessenek a mezőgazdasági termelés segítségére. A mezőgazdasági termelésre nehezedő ter hek közül kétségkívül a legsúlyosabbak közé tartoznak a közterhek. Minden más véleménynyel szemben határozottan le kell szögeznem, hogy ebben az országban a legnagyobb terhe- ' ket feltétlenül a gazdaközönség, földmives közönség, a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság viseli. Ez egészen természetes is, mert hiszen a föld és mindaz, ami a földhöz tartozik, el nem titkolható, el nem rejthető és igy annak jövedelme is a legjobban és a legkönnyebben megállapítható. Nem akarom ezzel azt mondani, mintha^ a többi foglalkozási ágak nem viselnének elég súlyos adókat, de azoknak adóalapja kétségkívül sokkal nehezebben, sokkal körülményesebben állapitható meg. Nagyon jól tudom, hogy adót kell fizetni, azt is tudom, hogy ma sokkal súlyosabb adókat kell fizetnünk, mint kellett a boldog, régi béke időkben, mert hiszen a trianoni kényszerbéke olyan terheket rakott reánk, amelyeknek letörlesztése csak évek hosszú során át lehetséges. Fizetnünk kell tehát ezeket a súlyos terheket erőnknek minden megfeszítésével, még ha nehezen bírjuk is el s még ha fogainkat kell is csikorgatnunk rabló szomszédainkra, akiknek ezeket a szomorú állapotokat köszönhetjük. Fizetnünk kell hazafias érzéssel és a Haza és a Nemzet nagy érdekei iránti szeretettel, abban a hitben és reményben, hogy a mi erőfeszítéseinknek árán a haza sorsa jobbra fog fordulni és jobb sors fog felvirradni utódainkra, sőt reméljük, hogy még mireánk is. Feltétlenül szükséges azonban egyrészt az, hogy az adókivetés arányos és igazságos legyen, másrészt pedig, hogy az adók kezelése, különösen az adók beszedése méltányos legyen, olyan, amely számol az adófizető polgárság nehéz helyzetével. Az adóügyek intézésének olyannak kell lenni, melyet nem paragrafusszerinti rideg számítás, hanem a megértő lélek és az érző sziv vezet. Teljes mórtékben csatlakozom Krüger Aladár igen t. és nagyrabecsült képviselőtársam véleményéhez, aki nagyon alaposan kimutatta azt, hogy az adóhátralékok után jelenleg szedett késedelmi kamatok menynyire helyt nem állók, mennyire nem igazságosak. Hiszen a gazdaközönség — már pedig az ország lakosságának legnagyobb része mezőgazdasággal foglalkozik, tehát az adózó polgárok nagy részét a mezőgazdasági lakosság 59
