Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-153

442 Az országgyűlés képviselőházának 153. ülése 1928 március 30-án, pénteken*. lamhatalom szigorú közbelépése segíthet és ezért sürgős szükségnek tartom a kartellek megrendszabályozására irányuló kartelitörvény mielőbbi meghozatalát. A mezőgazdaság súlyos helyzetének egyik •fő oka, a hitelkérdésben rejlik. Ez a kérdés sohasem érdekelte olyan nagy mértékben a közvéleményt, mint épen ma, amidőn szomorúan kell megállapitanunk, hogy ebben az ország* egész lakossága közvetlenül, mégpedig anyagilag érdekelt. Békébem is voltak kölesönök. békében is volt a gazdalközönségnek adóssága, sőt sokszor hallottuík hangoztatni, hoar a gazdaközönség nagymértékben el van adósodva, de mi volt az akkori állapot a maihoz képesti Kivéve talán egyes olyan eseteket, amidőn részvétet és sajnálatot egyáltalán nem érdemlő egyének könynyelmüen terhelték meg birtokukat, legtöbb esetben meglehet találni az akkori kölcsöneik ellenértékét különféle hasznols befektetésekben, épitkezesekben, vagy ujabb föld vásárlásában. Ezek a kölcsönök feltételek tekintetében is sokkal könnyebbek, sokkal kedvezőbbek voltak, mint a maiak. Többnyire törlesztésesek voltak, vagy ha nein is voltafe hosszú lejáratú törlesztéses kölcsönök, az esetben is sokkal alacsonyabb kamat mellett vétettek fel. olyan alacsony kamatteher mellett folyósították ezeket, amelyet a föld és az azt művelő gazda- és földműves lakosság el tudott viselni. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az utóbbi évek folyamán igazán ijesztő mértékben sz'afporodtak és nevelkedtek meg a kölcsönök, úgyhogy ma alig van már az országban gazda és földműves, akinek nem volna adóssága. Joggal mondhatjuk azt. hogy ilyen mértékben az ország gazdaközönsége sohasem volt eladásod va. mint ma. Ezek a kölcsönök sokkal terhesebbek, mint a régi békebeli kölcsönök voltak és ezek, különösen az utóbbi nehéz gazdasági években igénybevett kölcsönök egyáltalán nem nevezhetők produktíveknek, mert hiszen azok egészen más célból és egészen más indokolkból vétettek fel. A nehéz gazdasági helyzet következtében a gazdaközön

ségnek igen tekintélyes része, sajnos, még folyó kiadásainak fedezésére, a legszorosabb rezsiköltségekre is kénytelen volt. kölcsönt - felvenni, sőt a legutóbbi katasztrofális termésű évben azt tapaisztaltulí. hogy még az adófizetés céljára is kölcsönhöz kellett fordulniok a gazdáknak. (Graeffl Jenő: Ez ^igaz!) Ezt bizonyítja az, hogy a múlt év őszén a vidéki pénzintézetek ajtain sokkal nagyobb számban kopogtattak a kölcsönfelvevők, mint az aratást megelőzőleg, mert hiszen, ha a föld nem adott jövedelmet, valahonnét mégis kellett pénzről gondoskodni. Ezek közül a kölcsönök közül a hosszú lejáratúak még aránylag valamivel kedvezőbbek, mert hiszen ezeknek a kamata a békebeli 4—5%-os t kamattal szemben mindössze 7/»% vagy 8%. Súlyosbítja azonban a helyzetet ezeknél is az, hogy a névértéknél jóval alacsonyabb árfolyamon folyósítják azokat, ami mindenesetre növeli a költségeket és súlyosbítja az is, hogy a. törlesztés jóval rövidebb időre szól, mint a régi időben, ami viszont az annuitást növeli. Ezek a hosszúlejáratú kölcsönök azonban kivétel nélkül mind külföldi eredetűek, amelyekre semmiféle befolyásunk nem lehet, mert hiszen azoknak az országba való bejövetele a külföldnek a magyar gazdasági élet iránti bizalmától függ, feltételei pedig a külföldi hitelviszonyok alakulásától függnek. Sokkal nagyobb számmal vannak azonban a rövidlejáratú váltókölcsönök, amelyek egyszersmind sokkal súlyosabbak is. Ezeknél a 10—11%-os kamatot ínég alacsonynak kell mondanunk, mert hiszen 9'/2%-ös kamat csak egészen kivételesen fordulhat elő valamely nagyobb budapesti pénzintézet által nagyobb összegű bekebelezésre adott kölcsönök esetében. Ezzel szemben azonban a kölcsönöknek legnagyobb része 12%-osnál drágább, sőt felmegy 15—18%-osra is. Itt azt kell megállapítanom, hogy épen a gazdaközönségnek, a mezőgazdasági lakosságnak anyagilag gyengébb rétegét érintik ezek a kölcsönök súlyosabban, mert hiszen a nagyobb gazdák a hitelélet terén még aránylag több jártassággal, gyakorlattal és összeköttetéssel bírnak, ők még fel tudják keresni a nagyobb pénzintézeteket is. amelyek még aránylag alacsonyabb kamatláb mellett adnak kölcsönt. A kisemberek azonban, akik a falusi viszonyok között élnek elszigetelve a világtól, nem bírhatnak a pénzügyi élet terén kellő tapasztalattal és gyakorlattal, nem is mehetnek el a távoli nagy pénzintézetekhez kis kölcsöneikkel, mert ez a maguk költségeit nagy mértékben szaporítaná, hanem kénytelenek felkeresni a hozzájuk még közelebb eső kis pénzintézeteket, amelyeknél pedig jóval magasabb a kamatláb, mint a nagy pénzintézeteknél. Ennek oka pedig az, hogy amíg a pénz lejut a vidéki kis pénzintézethez és annak utján kölcsönvehető, azalatt nagyon sok kézen megy keresztül. A Nemzeti Bank ugyanis vagy egyáltalában nem, vagy pedig csak nagyon kis összegeket bocsát a vidéki kis pénzintézetek rendelkezésére. A Nemzeti Bank a rendelkezésére álló pénz legnagyobb részét a nagybankoknak adja át és a nagybankok továbbítják azt a velük öszszeköttetésben lévő vidéki pénzintézetekhez és esetleg nem egy, hanem még több közvetítőn keresztülmenve jut az el azokhoz a vidéki legkisebb pénzintézetekhez, úgyhogy a közbeeső pénzintézetek rezsi- és egyéb költség címén a maguk 2—3%-át felszámítva, végeredményben a kölcsön kamatlába felemelkedik 15—18%-ra is. A Pénzintézeti Központ által a pénzintézetek részére folyósított összegekkel ugyanígy van, mert hiszen az is a nagybankok részére adja át elsősorban a rendelkezésére álló pénzösszeget és azok továbbítják a vidéki intézetekhez. Ez azonban még drágább, mert hiszen a Pénzintézeti Központ maga is már a Nemzeti Banktól kapja a pénzt és igy még eggyel több kézen megy keresztül. A Nemzeti Banknak ez a hitelpolitikája kétségkívül nem kedvez a gazdasági életnek, de különösen nem kedvez a mezőgazdasági termelésnek. Azt is kifogásolnom kell, hogy a Nemzeti Bank nem foglalkozik mezőgazdasági kölcsönök folyósításával. Azzal szemben, hogy a nagykereskedők, sőt még nem is olyan nagykereskedők és iparvállalatok közvetlenül kapnak kölcsönöket a Nemzeti Banktól, a Nemzeti Bank gazdaváltót egyáltalában nem számitol le. Minthogy pedig jelenleg az országban kétségkívül az a kölcsön a legolcsóbb, amelyet közvetlenül a Nemzeti Bank folyósít, ennélfogva a mezőgazdaság helyzete e tekintetben feltétlenül sokkal hátrányosabb, mint az iparé vagy a kereskedelemé. T. Képviselőház! Azt hiszem, kifogásolnom kell még, hogy a pénzintézetek rezsi címéin oly nagy költségeket számítanak fel az általuk közvetített összegek után, ami nagy eltérést mutat az ilyen címen békeidőben felszámított összegekkel szemben. Minden pénzintézet 2—3%-at számit fel, holott békében ezek a felszámított összegek legfeljebb tizedszázalékot tettek ki. Azok a magas kamatlábak, amelyeket már ismertetni bátor voltam, olyan súlyosak, hogy a mezőgazdaság által egyáltalában el nem vi-