Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

36 Àz országgyűlés képviselőházának érdekében és^ elintézzük a szociális problémának egy részét is. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy ez a társadalmi csoport igen értékes és hazafias irányzatban felnevelt generációt tudna a jövő Magyarországa számára produkálni. Régen az volt a felfogás, hogy a katonatiszti pálya nem kenyérkereső pálya. Ma ennek az ellenkezőjét állitjfik, pedig a helyzet mitsein változott. Vagyont gyűjteni a katonaságnál azelőtt sem lehetett, most sem lehet, de ma fokozottabb mértékben kell dotálni a tisztikart, mert annak vagyona épen hazafiassága és áldozatkészsége folytán veszett el a koronajáradékokban és hadikölcsönökben devalválódott katonai kauciók által, ezzel szemben számukra vagyonszerzésre sem alkalom, sem mód nem adatik, nem adatik és nem is adható és a jövő tisztikara is olyanokból fog- kikerülni, akik nemcsak vérükkel, hanem vagyonukkal is meghozzák áldozatukat a haza oltárán. Nálunk a tisztikar és az altiszti kar helyzete a fixfizetésü állami alkalmazottak legszerényebben dotált csoportjával karakterizálható s hogy ez nem helyénvaló, azt észrevehetjük, ha összehasonlítjuk egyes külföldi államok hadseregének dotációját a mienkkel. Bulgáriában a tisztikar egy rangosztálylyal magasabb fizetést élvez, ami 15—30% előnyt jelent a hadsereg tagjainak a polgári tisztviselőkkel szemben. Lengyelországban a havidíj 10%-kai magasabb s ezenfelül 40—100%-ig terjedő szolgálati pótdíj van rendszer esitve. Romániában a bírákkal egyenlő fizetést élveznek. Csehszlovákiában alezredesig bezárólag magasabb lakbér mellett 53%-ig terjed a különbség. Jugoszláviában kedvezőbb besorolás folytán 25%-kal előnyösebb a tisztek fizetése, mint a polgári tisztviselőké. Franciaországban egy százados szintén körülbelül 25%kal kap nagyobb fizetést, mint nálunk. Olaszországban az 50%-kal magasabb lakbér mellett 5—10%-ot tesz ki a különbség. Ausztriában a tisztikar fizetése körülbelül 5%-kai magasabb, mint a hasonló fokozatú polgári tisztviselőké. Nálunk viszont azt találjuk, hogy egy ezredes például 124 pengővel kap kevesebbet, mint egy hasonló fokozatban lévő polgári tisztviselő s ez a különbség az egész ranglistában a többi fokozatban is kisebb-nagyobb mértékben fennáll. Szándékosan kihagytam a statisztikai felsorolásból a német hadsereg tisztjeinek ellátását, t. Ház, ahol óriási különbséget találunk. Például egy idŐ'S német százados fizetése megfelel nálunk Magyarországon körülbelül egy alacsonyabb fizetési fokozatú tábornok illetményeinek. Távol áll tőlem az, hogy az igen t, kormánynak a polgári tisztviselőkkel szemben tanúsított gondoskodását nehezményezzem, csupán azt a tiszteletteljes kérést terjesztem elő, hogy a m. kir. honvédséggel szemben is hasonló jóindulatú gondoskodást méltóztassék tanúsítani. A bennünket körülvevő államok egy kiváló hadsereg szükségességének tudatában tisztjeiket jobban fizetik, mint a polgári tisztviselők átlagát és nem lehet kétség az iránt, hogy a kiváló hadseregre való törekvés főleg a kisentente államai részéről elsősorban ki ellen irányul. Ilyen körülmények között nekünk is igyekeznünk kell, hogy a szűk keretek között mozgó hadseregünket, amennyire csak lehet, kiválóvá tegyük és ennek, mint kifejteni bátor voltam, nem lényegtelen alapfeltétele a 144. ülése 1928 március lí-én, szerdán. hivatásos tiszti ós altiszti kar anyagi megsegítése, az emberanyag alapos kiképzése és a honvédség felszerelésének kiegészítése és modernizálása. Abban a reményben, hogy az ig-en t. kormány a magyar törvényhozással egyetemben ezt a nagy horderejű kérdést bölcs mérlegelés tárgyává fogja tenni és a hangtalanul tűrők és dolgozók fájdalmas sebeit meg fogja gyógyítani, a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Hoszssantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Usetty Béla ! Usetty Béla: T. Ház! Szerintem a költségvetés hű tükrét képezi mindig az államháztartásnak. Ebből lehet megállapítani azt, hogy valamely állam eleget tud-e tenni az ő kötelezettségének vagy sem, hogy az az állam szegény-e vagy gazdag- s hogy az az állam az ő polgáraival törődik, gondoskodik-e az ő polgárairól. Szerintem a rendes és megfelelő költségvetésnek nemcsak az állam puszta létét kell. biztosítani tudni, hanem azokat a jogosult igényeket is ki kell tudni elégíteni, amelyeket az állampolgárok támasztanak az állammal szemben. Ha én az 1928/29. évre szóló költségvetést néizem, meg kell állapitanom, és minden elfogulatlan embernek meg kell állapítani azt, hogy ez a nemzet, amely annyi sok viszontagságon ment keresztül, amely annyira le volt rongyolódva, amely teljesen koldusszegény volt, mégis csak meg tudja oldani azokat a feladatokat, amelyek ebben a súlyos időben is reáhárulnak. Nem azt mondom, hogy minden rendben van ugy, ahogy van, nem azt mondom, hogy rózsás viszonyok között élünk ebben a szerencsétlen, szertedarabolt hazában, mert ha ezt mondanám, akkor nagyképűsködném. Azt mondom, — és erre súlyt helyezek, — hoo-y a mai körülmények között megtett mindent az állam azért, hogy fenn tudjon maradni és hogy egy lépéssel előbbre tudjon menni a nemzetek társaságában, hogy meg tudja állni a helyét a mai szomorú viszonyok mellett te. Nekem az az álláspontom, hogy ebben az országban addig békés és megelégedett magyar polgárról nem lehet beszélni, amig nem fogjuk a nagy Magyarországot üdvözölhetni. Ebben az országban addig nem lesz senkinek jó sora, — egyetlen magyar embernek sem — amig össze nem tudunk ölelkezni a megszállott területeken lévő magyarjainkkal és amig nem lesz megint a Kárpátoktól az Adriáig a magyar lobogó kitűzve. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) Akármit fognak nekünk hirdetni Parisban és akármit fognak nekünk hirdetni Genfben, akárhogy fognak tanácskozni megint Titulescu és egyéb ilyen politikai nagyságok, mi igenis arra fogunk törekedni és minden magyar embernek arra kell törekednie, hogy Nagy-Magyarországot meg tudjuk teremteni, hogy azokat a régi és boldog állapotokat tudjuk visszavarázsolni, amelyek alatt mi NagyMagyarországban éltünk. Amikor azonban ezt megállapítjuk, azt is meg kell állapitanunk, hogy ebben az országban minden polgár megtette az ő tartozó kötelességét a nemzettel, az állammal szemben. Minden egyes ember meghozta azt az áldozatot, amelyet körülményeihez képest meg tudott hozni és ebből nem szabad kivenni egyetlen egy társadalmi osztályt sem. A munkás, a tisztviselő, a szabad szellemi pályán lévő épen