Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

Az országgyűlés képviselőházának léé. ülése 1928 március lé-én, szerdán. 37 ugy dolgozott ennek az országnak talpraállitásán, épen ngy adta oda utolsó fillérét a haza oltárára. Mindenkit hálával és elismeréssel kell itt megemlíteni, akkor, amikor szólunk arról, hogy az államháztartás egyensúlyát rendbe tudtuk hozni. Ez a költségvetés azt mutatja, hogy nemcsak az államháztartás egyensúlyát tudtuk rendbehozni, hanem a magángazdaságok terén is nagyobb lépéssel tudtunk előbbre haladni. (Ugy van! a jobbóldalon.) Nem azt mondom, hogy nagyon sokat tudunk nyújtani és nem azt mondom, hogy teljesen rendben van most már a magángazdaság, azonban egy halvány sugár mégis csak mutatkozik már ebben a költségvetésben is és ez nekünk a' mai körülmények között azt mutatja, hogy mégis van egy ut, amely bennünket felfelé vezet, van egy lehetőség arra, hogy véglegesen talpra álljunk. Nem szabad csüggednünk és nem szabad kétségbeesnünk, mert ennek a nemzetnek hivatása megköveteli, hogy mi mindnyájan bizzunk és reméljünk egy jobb jövőben, amelynek feltétlenül el kell következnie. Mélyen t. Ház! Amikor a költségvetést nézzük, szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy külkereskedelmi mérlegünk sajnos igen erősen passzív. Ez bennünket igen erősen int arra, hogy nem szabad elbíznunk magunkat, nem szabad azt a politikát folytatnunk, hogy minden pénzünket külföldre visszük, hogy külföldről importáljunk mindent, akár jó, akár rossz azért, mert ez a divat. Ez arra int bennünket, hogy fokozottabban kell dolgoznunk azon, hogy külkereskedelmi mérlegünket aktivvá tudjuk tenni. Nekünk takarékoskodnunk kell, nekünk a luxusról le kell mondanunk, mert sajnos az az összeg, amely kimegy a külföldre, legnagyobb részben luxus-cikkekre megy ki az országból. (TJgy van! TJgy van!) Az én igen tisztelt barátom, Kray István báró megemlítette, hogy milyen nagy pazarlás és fényűzés folyik ebben az országban. Hozzáteszem azt, hogy ez bizony igen nagy mértéket Öltött és ez már csak azért is igen sajnálatos, mert ha itt benn az országban folyik a pazarlás, ez talán még növelheti az ország belső gazdasági vérkeringését, mert benn marad a pénz, az azonban

% amit külföldi luxus-cikkekre költünk, az országnak külkereskedelmi mérlegét rontja, a külkereskedelmi mérlegnél nagyobb passzivitást idéz elő és ez végeredményében az ország megrontását, tönkretételét fogja okozni. Nekünk azokat az összegeket, amelyeket parfümökre és különféle selymekre költenek az országon kivül, igenis erősen redukálnunk kell. Én nem vagyok annyira optimista, hogy azt hinném, hogy a női divatot meg tudjuk rendszabályozni, hogy mostmár nem fognak parfümökre és selymekre költeni, hogy mostmár ezekről le fognak mondani. Én azonban azt mondom, ha vannak olyanok, akik ilyenre pénzt adnak, akkor legyen ott az állam, legyen ott a pénzügyminister ur, aki még nagyobb adókat ós vámokat fog kivetni, hogy ezzel legalább az országnak egy kis hasznot hozzon be. Én 'azonban nenacs>ak ezekkel a luxuscikkekkel foglalkozom, nemcsak ezeket perhotrreszkálom, hanem perhorreszkálom azt is, amikor olyan dolgokat hoznak be, amelyek nem ilyen piperecikkek, hanem komolyabb gazdasági tárgyak és eszközök. Ezek közé tartoznak elsősorban az autók, amelyeket jórészben külföldről hoznak be. Elismeréssel tartozunk a kereskedelemügyi minister urnák, aki akkor, amikor a főváros is be akart külföldről hozni egészen helytelenül autókat, megakadályozta ezt és azt kívánta, hogy a főváros ezirányu szükségleteit innen elégítse ki, mégpedig ugy, hogy megvásárol külföldön egy-egy gyártási engedélyt és a szerint gyárt. Ezt megcsinálta a főváros és ennek köszönhető, hogy Budapesten most körülbelül 100 autóbuszt fognak gyártani, ami igen nagy mértékben fellendítette a vasipart, fellendítette azonban a karosszéria-ipart is és a kocsigyár tó-iparnak igen nagy segítséget nyújt. A múlt költségvetési tárgyalás alkalmával voltam bátor felhívni a kereskedelemügyi minister ur figyelmét és kérni arra, tegye lehetetlenné ezeknek a külföldi luxusautóknak az országba való behozatalát, mert én állítom és bizonyítani is tudom — magam vagyok a bizonyíték — hogy ez a kocsigyártó-ipar ebben az országban igen előrehaladott, a mi kocsigyártó iparunk igen fejlett és igen hires Volt a múltban is és ma is az, és ez a kocsigyáirtó-ipar ki tudja elégíteni azokat az igényeket, amelyeket ebben az országban az autózó publikum megkövetelhet és amely igényeket ki kell elégíteni ebben az országban. Elismerem azt, hogy egyszerre talán nem tudnak Chevrolet- és Buickautókat itt gyártani, elismerem azt, hogy talán nem tudják egyszerre felvenni a, küzdelmet azzal a nagy amerikai produkcióval, amely ezerszámra gyártja naponként az autókat, azonban magától semmi sem r ment még ezen a világon mindent lépésről-lépésre kell megvalósítani és én merem állítani, hogyha egy kis segítséget, egy kis támogatást kap a magyar kocsigyártó-ipar, akkor egy féléven, vagy egy éven belül olyan autóipart tudunk itt megteremteni, amely minden kényes igényt ki tud elégíteni. (Farkas Elemér: Karosszériagyártásunk nagyon jó!) A karosszéria gyártásban nincsen hiba, de a gépgyártásban sincs hiba. Ha méltóztatnak a Ganz—Danubius gyártását is megnézni, amelyet az autóbuszoknál alkalmaznak, azokat az alvázakat, amelyeket most csinálnak, meg méltóztatnak látni, hogy teljes mértékben fel tudja venni a versenyt. Nem mondom, hogy ez kizárólagos magyar találmány, mert mint az előbb mondottam, (Zaj.) — nem méltóztatott talán meghallani — külföldön vásároltunk meg egy gyártási engedélyt és ezt gyártjuk, nekünk pedig ez teljesen elegendő és én tartom annyira okosnak és ügyesnek a magyar mérnöki kart, tartom annyira okosaknak és ügyeseknek a mi műszaki embereinket, szerelőinket, hogy /amit meg tudnak csinálni a külföldön, azt meg tudják csinálni itthon is, mert nagyon jól tudjuk, hogy nagyon sok magyar mérnök dolgozik külföldi gyárakban és csinálja az idegen gyártmányokat; ezeket nagyon könnyű szerrel viszsza lehetne hozni az országba és akkor el tudjuk érni azt a célt, amelyet el kell érnünk. Mélyen t. Képviselőház! Ezzel kapcsolatban kell rámutatnom a takarékosságra is. Erre különös- súlyt helyezek. Nem vagyok híve azoknak a borzasztó nagy külföldi kölcsönöknek, amelyek az országba most bevándorolnak, mert nagyon jól tudjuk, hogy _ a külföld érdekből adja ide a pénzt, azért adja nekünk, mert máshol nagyobb kamatot elérni nem tud, mert itt több jövedelmezőséget vél elérni. Azért jön be ebbe az országba a külföldi pénz. A pénzügyminister ur nagyon helyesen mindig vizsgálat tárgyává teszi azt, hogy mikor engedi meg ezeknek a külföldi kölcsönöknek a felvételét és behozatalát és a múltban is nagyon helyesen és ügyesen járt el akkor, amikor azt vizsgálta, vájjon beruházások céljából van-e