Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-153

438 Az országgyűlés képviselőházának 153. ülése 1928 márcms BO-án, pénteken. Zoltán: Minden kormány rossz, amelyben nincsenek benne!) de egyszerre azt is mondani, hogy a 'kormánypárti képviselők csupa, ellenzéki beszédeket mondanak, hangosak a panasztól, a másik oldalon pedig azt mondani, hogy rabszolgalelkek, hogy függő tisztviselők, függő bankdirektorok, hogy nem mernek szabadon véleményt nyilvánítani, ez két határozottan szeges ellentétben álló vélemény. (Rothenstein Mór: Hol a logika ebben a beszéldben? — Derültség. .— Csontos Imre: Ha mi ellenzékiek leszünk, kiszorulsz, nem lesz maradásod ebben a parlamentben. — Élénk derültség ) T. képviselőtársam, ha nem találja meg a logikát, az nem az én hibám. De amikor sohasem volt vitás az, hogy ennek a pártnak programmjában a titkos választójog benne van, amikor nem tehető vitássá, hogy maga ennek a pártnak a vezére titkos választás alapján ült mint képviselő a parlamentben, akkor azt mondani, hogy itt teljesen azonos viszonyok vannak a demokráciát illetőleg-, mint Oroszországban, ezt nem lehet. (Gál Jenő: Ki mondta ezt?) Ezt X-szer hallottuk, ugy látszik a t. képviselő ur nem ügyelt oda. (Gál Jenő: Nem mondta Rassay sohasem!) A túoldalról hangzott el, hogy két ország van: Oroszország és Magyarország, ahol nyilt a szavazás. (Csontos Imre: Rassay egy kissé elbizakodott, az a baj!) Azt mondják és hivatkoznak itt Nagy Emil képviselőtársunkra, hogy külföldön a Rothermere-akciónak csak akkor lehet sikere, ha itt demokratikus átalakulás következik be. Hallottuk mi már ezt a demokratikus átalakulásra való csábitgatást Károlyi Mihály idejében is. De t. képviselőtársaim, engedjék meg, hogy nagyon röviden rámutassak arra, hogy külföldi tanulmányaim során különösen Franciaországban, de Berlinben is fájdalommal tapasztaltam, hogy Magyarországot, mint külön önálló országot nem ismerték, ellenben ismerték mindenütt Ausztriát. Amikor én azt mondottam, hogy magyar vagyok, mindenütt, különösen Párizsban azt a választ kaptam, hogy igen, tehát osztrák. Ausztriát nagyon ismerték ezek. Kérdem én,milyen volt Ausztriának a választójoga, milyen volt annak szociális berendezkedése? Olyan, hogy a t. baloldal, különösen a szociáldemokraták csak ugy áradoztak a dicshimnuszoktól, amikor az osztrák általános, egyenlő, titkos választójogról beszéltek. (Csák Károly:' Nőkre is kiterjedő!) Amikor az itteni szociális bajok orvoslását követelték, nem győzték eléggé dicsérni az osztrák állapotokat, a szociális berendezkedéseket. Kérdem, hogy azt az Ausztriát, amelyet nagyon jól ismertek és azt az Ausztriát, amelyről tudták, hogy a legáltalánosabb titkos és egyenlő választójoga van, amelynek szociális berendezkedése van, megvédte-e ez a demokráciája a felosztásról? De nemcsak azt kérdezem, hogy megvédte-e ettől, hanem azt is. hogy megvalósult-e az ottani különböző nemzetiségek testvériesülése, egyetértése? Ez sem valósult meg, mert a demokratikus Ausztriából hazaárulás alapján vált ki Csehország, az a titkos arkanum tehát, amelyet itt minden baj orvoslására panaceaként ajánlottak, a t. : túloldalról, nem volt alkalmas sem a külső megvédés szempontjából, sem pedig a belső egyetértő munka és testvériesülés szempontjából. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) — Farkasfalvi Farkas Géza: Bomlasztott!) sőt eszköznek tekintették, hogy azt a célt, amelyet elértek, elérhessék. (Peyer Károly: Milyen buták azok az angolok, hogy most a nőkre is kiterjesztik a választójogot! — Csontos Imre: Szeretik ám őket! — Gál Jenő: Az olaszok mégis titkosan < akarnak szavazni! Milyen furcsa! Griolitti milyen reakcionárius! — Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! (Csák Károly: Az örökös recepciókkal hagyjunk már fel végre!) Simon András; Rassay Károly t. képviselőtársam igen szigorú kritikát mondott és igen kényes volt a múltban is. legutóbbi beszédében is, amikor megvádolta a kormánypárti oldalt azzal

% hogy itt nem lehet függetlenség, mert a képviselők részben köztisztviselők, akik előléptetést várnak akkor, ha esetleg képviselői mandátumok megszűnik és nem lehet független képviselő ezen az oldalon azért, mert legnagyobbi^észük várja, hogy a kormánytól függő gazdasági vállalkozások, bankok direktora legyen. (Meskó Zoltán/ Vagyunk olyan fehérek, minit ők vörösek! — Derültséa a jobboldalon.) Én szeretem, ha valaki kényes, ha valaki figyel még a nüanszokra, is és szeretem, ba valaki elejét kivánja venni még a lehetőséginek is, hogy bizonyos ilyen morális vagy etikai inszinuációk keletkezhessenek. De amikor a revizió nagy gondolatában egyetért az ellenzék t. vezére, (Rothenstehii Mór: Egyik vezére!) egyik vezére, (Mozgás a jobboldalon. — Csák Károly: Hiszen ott nincs is közkatona, mind vezér!) Ennek az oldalnak vezérével, a. revizió gondolatában, akkor annál a hagyományos tekintélytiszteletnél fogva, amelyet az ellenzéknek akár egyik, akár egyetlen vezérével szemben a magyar parlamentben minden oldalról megadtak, talán célszerűbb lett volna, ha t. Rassay képviselőtársam átengedte volna másnak azt a megjegyzést, amelyet ő annak a fejtegetésnek során tett, amely a revizió gyakorlati megoldásával állt kapcsolatban. Nagy érdeklődéssel hallgattam beszédének a '• külpolitikai fejtegetésekre vonatkozó részét. Azt mondta: Oroszország ma kívül esik a kombináción annál az állapotnál, annál a helyzetnél fogva, melyben ma van. Németország ma egy nagy kérdőjel. (Rothenstein Mór: Bár Magyarország volna olyan kérdőjel, mint Németország!) Franciaország elsősorban támogatja a kisentente-belieket, az utódállamokat, amelyekkel pótolni kivánja ezen a helyen a,z elpusztult Oroszországot, volt szövetségesét. A monarchia természetszerűleg megszűnt és annak helyébe állította az Oroszország pótlására szánt kisentente államokat, azokat hozta létre. Angliára azt mondja, hogy az, amint Gray volt külügyminister nyilatkozatából megállapitható, csak addig megy gazdasági és politikai téren, ameddig rideg érdekei őt vezetik, engedik. Azt a következtetést vonja le ezekután, hogy helytelen ilyen bizonytalan állapotban, ha a kormány a revizió gondolatának hivatailiols

1 programmá avatásával kapcsol altiban az olasz barátsági szerződésre alapit, olyan messzemenő kijelentéseket tenni, mint amilyeneket a ministerelnök ur tett debreceni beszédében. Azt is mondotta, hogy szerencsétlen volt az a pillanat, lamlelVikiben ezek a kijelentések elhangzottak Olaszországgal kapósolaitbíatn, mert hiszen taktikai fogásnaik is tekinthetitek volna kinn. hogy ez a 'szentgotthárdi incidemsisiel. az optánspörrel kapcsolatban történhetett, pusztán taktikából, és ezáltal ennek magy jelentőségét csökkentette. Ha valaki időbeli hibát követett el, ha valaki nem kellő időben nyilatkozott» akkor az Rassay t. képviselőtársaim! részéről töVtéiTt. (Ugy van! jobbfelől.) Ép jakikor, amikor Rothermere lord Mussolinival tárgyalt, amikor Mussolini Rothermere val egyibehiania'zóan hangoztatta azt. hogy a magyar integritás sine qua non-ja a békének, hogy ezt meg