Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-153

Az országgyűlés képviselőházának 153. lönösen, ha nem szociális szempontból, nem a gyengébbnek az rősebbel szemben való megvédése okából történik, elvileg ellensége vagyok. Eszembe jut ismét egy jeles közgazdasági Írónknak drasztikus meséje, amely idevonatkozólag a kérdést igen erősen megvilágítja. Állítólag Kínában történt, hogy a gyertyagyárosok igen rossz helyzetbe jutottak, mert nem fogyasztották a gyertyagyárimán y okát. Elmentek a császárhoz, mondván, hogy tégy an valamit a termelés érdekében. A császár elrendelte, hogy az Összes utcákat be kell borítani deszkával és mert beborították deszkával, sötétség borult a városra, mindenki kénytelen volt tehát gyertyát vásárolni, hogy világosság legyen. Amikor azután a gyertyavásárlás így fellendült, akkor az egyes fogyasztók a maguk termelési, a maguk gazdasági köreiben áthárítani igyekezvén a gyertya árát, belekalkulálták a saját produktumaik árába. Általános drágaság következett be. Az általános drágaság révén a fogyasztóképesség csökkent, a fogyasztóképesség csökkenése révén ismét csökkent a termelés, csökkent a munkaalkalom, majd ismét a fogyasztóképesség és ez igy ment mindaddig, amíg bekövetkezett a termelés és fogyasztás csődje. Ekkor már együttes küldöttség jelent meg a császárnál: a termelők és fogyasztók küldöttsége, mondván: baj van a termeléssel, baj van a fogyasztással, intézkedj uram! És akkor a császár kiadta a rendelkezést: le kell vágni a jobb kezeket és fel kell hasítani a szájakat fülig, hogy kevesebb legyen a termelő kéz és nagyobb legyen a fogyasztó száj. Erre megijedt a küldöttségnek minden tagja, tartozott légyen bármely kategóriába. Elmentek, lebontották a sötétséget okozó deszkákat és megkönnyebbülést éreztek az egész vonalon. (Rothenstein Mór: Azok a régi jó idők! — Derültség.) így látom én, mint egy agrár kerület képviselője a helyzetet. Világos helyzetet kell teremteni mindenütt, a statisztikusokkal szemben is. Fel kell egyszer már világosítani mindenkit arról, hogy végeredményében mit eredményez ez a korlátozó és véd vámos politika. Elsősorban természetes európai vonatkozásban értem a kérdést, mert hiszen készséggel elismerem, hogy bizonyos mértékig kénytelenek vagyunk alkalmazkodni. Az egész világra és ezzel kapcsolatban Magyarországra nézve is áll az a tétel, hogy csak a gazdasági háború megszüntetése hozhat javulást. Magyarországon pedig minden jólétnek és minden kultúrának alapját képező agrártársadalom prosperitását kell biztosítani a belső és külső harcot előidéző korlátozások megszüntetésével. T. Képviselőház! Azt a megjegyzést hallottuk a t. túloldalról és hallottuk különösen az ellenzék vezérétől, Rassay Károly t. képviselőtársamtól, hogy neki a kormánypárti felszólalók beszéde megkönnyitette a helyzetét, nem kell egyebet tenni, mint elismerni, megerősíteni azokat a kifogásokat, amelyek erről az oldalról elhangzottak és le kell vonni a konzekvenciaként a kormány iránt táplált bizalmatlanságát. Azt is mondotta Rassay t. képviselőtársam: nem elég megállapítani a bajokat, nem elég panaszkodni, hanem le is kell vonni ennek konzekvenciáit; ezt azonban a kormánypárti oldalon nem teszik meg, márpedig bajt okoz az, aki panaszkodik, aki rámutat a sérelmekre, a sebekre, de nem gyógyít, mert nem vonja le a következtetéseket és nem akarja megtalálni az ülése 1928 március 30-án, pénteken. 43f orvosságot. Ellenmondást lát tehát ez oldal felszólalóinak érvelése, ténymegállapitásai és a konzekvenciák levonása' tekintetében. Nincs ellentét, t. Képviselőház. Mert mi a helyzet? Az a helyzet, hogy Rassay t. képviselőtársam megfeledkezik arról, hogy itt egy csonka ország van, hogy itt trianoni Magyarország van és a bajoknak, a nyomorúságoknak azt a nagyobb részét, amely erre esik. nem erre az okra vezetik vissza, hanem minden bajt a kormányra vezet vissza. (Györky Imre: Ugy is van! Ott van a baj kútforrása!) Nagyon veszedelmes ez a tétel befelé és kifelé egyaránt. (Györki Imre: Veszedelmes a kormány politikája!) Miért veszedelmes? Befelé azért, mert ha áll am, hogy itt a revízió gondolata kell, hogy legyen az uralkodó, hogy itt pártkülönbség nélkül mindenkinek e nagy, magasztos, szent célnak érdekében kell munkálkodnia, akkor áll az is, hogy minden energiát, minden hitet, minden erőt ennek szolgálatába kell állítani. Márpedig ha valaki azt mondja, hogy itt minden jól mehetne, hogy itt minden rendbe jönne, ha megfelelő jó kormány állana az ügyek élén, akkor ez ezt az energiát nem az integritás magasztos céljának elérésére gyűjteti és gyűjti, hanem e helyett gyűjteti, gyűjti és fokozza a gyűlöletet azzal a kormánnyal szemben, amely küszködik azért, hogy ennek az országnak integritását, békéjét, boldogulását biztosítsa. (Györki Imre: Nem látom, hol küzdene!) De veszedelmes ez kifelé is, mert hiszen azok az utódállamok, amelyek azt hangoztatták a békeszerződés megkötése pillanatában csak ugy, mint hangoztatják ma is, hogy igenis, Magyarország ép olyan boldog ország lehet, Magyarország ép ugy biztosithatja polgárainak jólétét a mai határok között is, mint a békebeli Nagy-Magyarország biztosította, tanuságképen hivatkozhatnak az ilyen felszólalásokra, mondván, hogy hiszen a magyar ellenzéki oldalon a vezérrel együtt azt állítják, hogy Magyarország prosperálása, boldogulása, hivatásának betöltése a mai keretek között is ép olyan jól lehetséges, mint volt Nagy-Magyarországon, csak jó kormány kell, csak megfelelő kormányzat szükséges ehhez. (Györki Imre: Mindenesetre sokat jelentene az is! — Zaj jobb felől.) Ha pedig valaki ezt az álláspontot foglalja el, mint t. képviselőtársaim, akkor én nem látom azt a szükséges kollaborációt, amelyről ellenzéki oldalról is megállapították, hogy szükséges. Ellenmondás van a hírhedt újévi beszéd és a mostani megállapítás között. Abban a hírhedt újévi beszédben Rassay Károly t. képviselőtársani azt mondotta, hogy itt csupa szolgaiéi ek van, hogy itt csupa hajlongó rabszolgaember van, aki nem meri megmondani véleményét. Most pedig megállapítja — ő itt bent, egyik ellenzéki képviselőtársunk pedig kint,— hogy az ellenzék bajban van, mert a kormánypárti felszólalók elvették mind az összes panaszokat, kifogásokat. (Derültség jobbfelől.) Beszédje végén magával beszédjének elejével itt is ellentétbe jut. Ugyanis beszéde végén,ismét visszatér Rassay t. képviselőtársam oda, hogy hiszen természetes, hogy itt csupa szolgaléiek van, természetes, hogy itt nincs független gondolat és véleménynyilvánítás, hiszen a kormánypárti képviselőknek vagy 75%-a köztisztviselő, bankokban ülő banikdlrektor, aki a kormánytól függvén, nem mondhatja el őszintén a véleményét. (Gál Jenő: Nem ezt modta Teleszky is?) Ebből nem következik az, hogy igaza van. Vagy az egyik igaz, vagy a másik, (Meskó 58*