Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

Az országgyűlés képviselőházának ÍM. ülése 1928 március 14-én, szerdán. 35 relése a legminimálisabb követelményeknek sem felel meg, ugy a reámk oktrojált védelmi harcunk első percében városaink romokban fognak heverni, javainkat láng, tüz emészti fel és az egész országot be fogna tölteni a védtelenek, az árvák, özvegyek és gyermekek rettenetes halálkiáltása. (Ugy van! a középen.) Est a pénzt elő kell teremtenünk, ha a tiz körmünket véresre dolgozzuk is. De meggyőződésem, hogy erre a célra a takarékosság elvének helyes alkalmazása is módot fog nyújtani. Ha van pénz sokkal kevésbé égető problémák megoldására, ugy lennie kell pénznek kis honvédségünk jelen körülmények között elérhető legmodernebb felszerelésére is. A magyar kormány és a magyar törvényhozás feladata az e címen szükséges és seimmi érvvel el nem utasítható összegnek mielőbbi előteremtése; a honvédelmi igazgatás feladata pedig ezt az összeget cészerüen felhasználva az ország védelmi felkészültségére fordítani és ezzel az ország létét, békés fejlődését biztosítani. Mint harmadik követelményt a magas kiképzési fokot voltam bátor említeni. A hosz

: szas háborús tapasztalatok szerint részben uj harceszközök felhasználásával, valamint uj és talán ismertlen és ezért meglepő harcmodorral hirtelen fellépő ellenséggel kell a modern harcászatban számolni. A gázt, villamosáramot, páncélos harckocsikat alkalmazó ellenséggel szemben nem elegendő a hazafiság, a kötelességérzet és a lelkes bátorság, sőt a legjobb felszerelés sem elegendő. Elengedhetetlenül szükséges a legteljesebb fegyelem és ami ennek megteremtője, a legmagasabb fokú kiképzés. Csak mindezek birtokában leszünk képesek a modern ellenség meglepő támadását elháritani és az uj harcban a helyes védekezési módot megtalálni. A lelkes hazafiság csodákat képes művelni, azt nagyon jól tudjuk, de önmagában nem döntő tényező. A jövő háborújában a lelkes hazafiság mellett a fegyelmezettség és képzettség kell, hogy tényezőként hasson, és akkor annak kihatása is nagyobb súllyal esik a döntés serpenyőjébe. A mai idők katonájának nem elegendő a kardcsörtetés, a bátorság, lelkes hazafiság, a hazáért meghalni tudás, hanem feltétlenül megkívántatik tőle a fegyelem, a magas képzettség, a katonai iskolázottság, hogy ezeknek a tulajdonságoknak és képességeknek birtokában bárminemű harceszközzel szemben éjjel vagy nappal, szárazföldön, levegőben vagy vizén sikeres működésre képes legyen. Ma egy egyszerű katonától a modern harcászat, a modern hadi technika nagyon sokat követel. Az egyszerű harcost olyan dolgokra kell megtanítani, olyan dolgokra kell rákapatni, olyan dolgok ellen kell edzeni, amelyek eddig ismeretlenek voltak neki. Régen, mikor a testnek a test elleni küzdelme volt a lényeg, a kiképzés is sokkal könyebb volt, hiszen magyar embernek bátorságért, lelkesedésért soha nem kellett a szomszédba mennie. Kétségtelen, hogy a jövőben is nagy szerepet fog játszani a közelharc de lényegesen más körülmények között és amíg a test a test mellé kerül, az egyszerű harcosnak nagyon sok olyan dolgokkal kell megküzdenie a legkülönbözőbb helyzetekben, amelyek rettenetesek és borzalmasak, s ismeretlenségük rettenetességüket és borzalmasságukat csak növeli. Az ilyen helyzetben nagy lelkierőt és alapos kiképzést igényelnek és az utóbbinak alapját már békében meg kell adni. Ha ennyit követel majd egy modern harc az egyszerű harcostól, elképzelhető, hogy mi mindent, követel egy vezetőtől, legyen az, bár a legkisebb egység vezetője vagy a legnagyobbé. A vezetőnek magának is sokat kell dolgoznia, hogy magát kiképezze és továbbképezze, s hogy alárendelt legénységének kiképzését vezetni, végrehajtani képes legyen. Ez a kettős munka csak ugy végezhető lelkiismeretesen, ha a vezetésre hivatottak kiegyensúlyozott lélekkel, fáradságot nem ismerve, határtalan «zorgaloinmal és kitartással rendelkeznek. A vezetésre hivatott a tisztikar és az altisztikar. Mindkettőnek szolgálata, de különösen a magasabb rendfokozatú altiszti kar szolgálata ma nagyon nehéz, lemondással teli, fáradságos és idegőrlő. A tiszteknek keményen kell dolgoznia reggeltől estig, sokszor éjjel is. A katona nem ismer hivatalos időt, egész életét szolgálatban tölti és ha végre a mindennapi munkától fáradtan otthonába tér, szolgálata folytatódik az önképzéssel és tanulmányainak kiegészítésével. Legyen szabad itt beszélnem az otthon fogalmáról. Az otthon fogalma egy szerény lakást vagy szobát jelent, melyhez ma az élet sok apró, kellemetlen, bántó és leggyakrabban nagyon nyomasztó gondíai fűződnek. Ma minden tisztnek és altisztnek naponta harcot kell vivnia az élettel, hogy mostohán szabott fizetéséből, melyet mellékjövedelemmel nem fokozhat s túlmunkával sem gyarapithat, legalább egy fűtött szobája, megfelelő ruházata és a napi élelme meglegyen. A mai lakásnyomoruság következtében a legtöbb tiszt és altiszt lakása olyan primitív, nyomorúságos, hogy az otthon fogalma csak a legnagyobb jóakarattal alkalmazható reá. A katonai szolgálat egészséges lelket kivan, mely csak egészséges testben lakozhatok. Az egészséges test megköveteli az egyszerű, bár kiadós és tápláló élelmezést. A mai drágaság mellett a tiszteknek és altiszteknek nagy problémája, a mindennapi kenyér megszerzése, különösen nős és családosoknál súlyos. A katonai szolgálat sajátossága megköveteli, hogy a tiszt minden alkalommal rendesen legyen öltözve. Ez a rendes öltözködés sok pénzébe kerül s a kiadásokat fokozza a katonai szolgálat folytán gyorsan tönkremenő ruházat drágasága. Mindaddig, mig a tisztikarnak és altiszti karnak nem adjuk meg azt az anyagi ellátást, mely az ország mai helyzetének megfelelően a létminimumot biztosítja, nem fogják tudni teljes odaadásukkal, fizikai és szellemi erejük teljes kihasználásával a katonai, a kiképzési szolgálatot a megkivánt mértékben ellátni. Ha pedig a hadseregnek egy értékes része a mindennapi nyomorúság által szolgálatának odaadó teljesitésében korlátozva van, nem fogjuk elérni a honvédség megkivánt kiképzési fokát, aminek káros következményei beláthatatlanok. Adjuk meg a honvédség tiszti és altiszti karának azt a fizetést, mely elegendő az intelligenciájuk által megkövetelt minimális életszínvonal fentartásához s akkor jogosan megkövetelhetjük a szolgálat odaadó, komoly teljesítését s megadjuk a jó kiképzés lehetőségét, mert a tiszt a vele szemben támasztott követelményeknek, amely követelményeket az ország védelmi érdeke állítja fel, csak ugy tud megfelelni teljes mértékben, ha minél nagyobb mértékben mentesítjük őt az aprólékos gondoktól s a mindennapi élet legalsóbbrendü bajaitól. Az ország egyensúlya helyreállott. Legyen tehát egyik első kötelességünk a honvédséghelyzetén, a honvédség tisztikarának és altiszti karának sorsán javitani. Ezáltal szolgálatot teszünk az állam rendje és biztonsága 5*