Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

34 Az országgyűlés képviselőházának A magas erkölcsi nivó elengedhetetlen és egyik legfontosabb feltétel. A tiszta erkölcs az az alap, amelyre építeni : lehet, amely az épületet tartja és amely annak létjogosultságot ad. Csak egy erkölcsökben gazdag, izzó nemzeti érzéssel áthatott, tiszta ideálok felé törekvő hadsereg képes minden előrelátható vagy előre nem látható viszonyok között is helyét megállani. (Ugy van! Ugy van!) Megy vagyok róla győződve, hogy ez a magas erkölcsi nivó agy a m. 'kir. honvédség összességében, imint annak minden egyes tagjánál ma még megvan. Feladatunk csak az lehet, hogyha ezt az erkölcsi nivót sokkal magasabb fokra fejleszteni már nem is tudjuk annál, amelyen ma van, azt feltétlenül megtartsuk és esetleges csökkenésében feltétlenül megakadályozzuk. Az erkölcsi nivót a család, a társadalom, a nemzet fejleszti ki minden egyes egyedben és ha az életfejlődés folyamán azt nyomasztó körülmények le nem csökkentik, el nem hervasztják, azt az egyén m/indlig meg is tartja. De vannak igen súlyos és nyomasztó körülmények. Ezek legfontosabbika az anyagi ellátás, az anyagi körülmények. Az anyagi megrázkódtatásokat a lelkiekben, erkölcsiekben gazdag ember sokáig el tudja viselni. Ámde, ha látja azt, hogy ezeknek a nyomasztó körülményeknek hatása alól kivonhatja magát, hogy ezeken a nyomasztó körülményeken segíteni lehetne és mindez nem történik meg, elveszti maga alól a talajt, elveszti hitét a tiszta erkölcsben és bekövetkezik az erkölcsi színvonalnak rohamos hanyatlása. A honvédség tisztikarának erkölcsi színvonala ma, a kiállott nélkülözések és megpróbáltatások után is a megkívánt nivón van. Hasonló a helyzet az altiszti karnál, amely ugyancsak sivár és szomorú körülmények között vergődött át az újjáépítés nehéz évein. Ezt a nivót most már meg kell védeni, itt az utolsó pillanat, mert különben ez a nivó rohamosan fog hanyatlani és félő, hogy esetleg össze talál roppanni. A kommunista-propaganda bár igen nagy erővel irányul az európai államok bomlási folyamatának előkészítésére és megindítására és bár egyes hadseregeknél eredményt is ért el, a mi hadseregünkben nem tudott neki termő talajra akadni. Hogy ez az örvendetes jelenség fennáll, az tisztán a honvédség gerincének, tiszti és altiszti karának el nem vitatható érdeme. Ne kezeljük tehát mostohán ezt a tiszteletreméltó testületet, kezeljük ugy, ahogy jogosan megérdemelte és megérdemli. Ha nem fogjuk ezt a testületet anyagiakban jobban kezelni, akkor meggyőződésem az, hogy ezzel esetleg a bolsevizmusnak nyújtunk tápot. Fel sem merem azt tételezni, hogy a hadseregnek egy része, a tisztikar, vagy altiszti kar a kommunista eszmék szolgálatába valaha is beáll, de erről a helyről is kötelességem felhívni a t. Ház figyelmét arra, hogy a nyomor a legbiztosabb kerítő. Csillogó élet délibábja a kenyérért nehezen küzdő embert könnyen ballépésre csábithatja, fantáziák követésére kergetheti, felőrli tisztánlátását, józan gondolkozását és idegeit. És ne felejtsük el azt sem, hogy bármilyen lehetetlen dolgot el lehet hitetni annak kitartó hangoztatásával, különösen akkor, ha az, akit meg akarunk nyerni az adósság tengerében úszik és a nyomorral küzd. Ilyen állapotban elveszti erkölcsi erejét s mivel anyagiakban sincs mit vesztenie, letér az egyenes útról, különösen akkor, ha sikerül vele elhitetni azt, hogy ő csak egy mellőzött mostoha gyermek, akinek létjogosultságát ebben az országban nem átalják sokan kétségbevonni. 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. Sokkal szomorúbb képet lehetne festeni az altiszti kar helyzetéről és ha meggondoljuk azt, hogy az altiszti kar ugy erkölcsiekben, mint szellemiekben sokkal alacsonyabb nívón áll, mint a tisztikar, akkor képzelhető, hogy mennyivel könnyebben dobhatja magát oda vallás- és nemzetellenes eszmék szolgálatába. Láttuk mit jelent az, ha egy országnak nincs nemzeti érzéssel, nemzeti ideálókkal eltelt hadserege és érezzük ennek szomorú kihatásait még ma is. Könnyen elképzelhetjük a bolsevizmust elszenvedett Magyarország sorsát, ha az ország támaszának, hadseregének gerince a tiszti és az altiszti karnak csak egyrésze is megszédül a vörös mákonytól. Én nem hiszem, hogy erre sor fog kerülni, nem fogja először engedni a honvédség hazafias szelleme és nem fogja engedni a kormányzat idejében közbelépő gondoskodása. Mint a második követelményt bátor voltam a felszerelési kérdést említeni. Az összes katonai szakértők véleménye ugy külföldön, mint belföldön megegyezik abban, hogy a jövő háborújának első mozzanata meglepetésszerűen az összes modern hadi technikai felszerelések és fegyverek minél gyorsabb kihasználásával fog bekövetkezni és a támadófél ezzel már az első pillanatban eredményeket akar elérni. Ez azt jelenti, hogy a jövő háborúját nem fogja megelőzni egy hosszadalmas jegyzék váltás, nem fogja megelőzni egy részletes mozgósítás, hanem a támadófél a már békében is fegyver alatt álló hadseregét fogja bedobni az első pillanatban és a háborút így fogja megindítani és csak ennek védelme alatt fogja nagy hadseregének mozgósítását perfektuálni. Egy ilyen háború, egy ilyen támadó fellépés kivédésére a védő is csak a békében már fegyver alatt álló hadseregét fogja alkalmazhatni ugy emberben, mint más hadianyagban. Ezen elgondolás alapján igyekeznek a körülöttünk lévő államok máibékében is egy bizonyos nagyságú kiképzett hadsereget tartani és ezt, amennyire csak lehet, a legmodernebb-gépekkel felszerelni. A világi hatalmak csoportosulása és mindenféle szerződések a háborúban való részvételtől visszakényszeritenek, megengedték azonban nagy kegyesen azt, hogy a védekezés céljára tartsunk egy kis hadsereget. A körülöttünk lévő országok mind fegyverkeznek, Briand ur újévi nyilatkozatában aat mondotta, hogy őrültség volna a teljes leszerelés gondolatával foglalkozni, hiszen csendőrségre mindenkinek szüksége van. Ha ezt mondják Franciaországra nézve Franciaországban, ezt a konzekvenciát reánk nézve is alkalmazni kell, mert mi egyrészt háborús veszedelemnek, másrészt pedig egy Európában is mindenáron talajt nyerni akaró és érvényesülni akaró destruktív világnézeti eszmének kell, hogy gátat vessünk, és hogy Magyarország a Nyugatnak még megtépettségében, lerongyoltságában és megcsonkitottságában is hatalmas oszlopa ebben a tekintetben, azt el kell isimerniök a nyugati államoknak is. Mindezekből arra lehet és kell következtetni, hogyha országunkat meg akarjuk védeni, engedélyezett kis honvédségünket a legmodernebbül kell felszerelni. A felszerelés pénzbe kerül, — nekünk sajnos pénzünk nincs — az ország súlyos adók terhét nyögi. Ezt az összeget mégis elő kell teremteni, ha az ország létének és fenimaradásának kérdése nekünk fontos és életfeltétel, mert ha nem szerezzük meg az erre szükséges pénzt, hiábavaló lesz a kultúrfölény, hiábavaló lesz a kultúra, és a gazdasági fejlődés érdekében tett minden erőfeszítésünk. Ha a honvédség felsze-