Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

Az országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. 33 nemzet, aki mondta, az, aki ezt a megdermedett nagy halottat, ezt a szerencsétlen országot a sir mélyéből visszarántotta: Magyarország kormányzója. (Élénk éljenzés és taps.) Mennyi reménységgel vált akkor szivünkben szállóigévé ez az aranymondás, és most, mintha az ujabb időben feledésbe kezdene menni. Pedig ez a szivünkből, lelkünkből jövő visszhang, ami annak nyomán egykor támadt, ma talán szükségesebb, mint volt valaha. Magyarországnak az önálló hadsereg az egyik legdrágább nemzeti kincse, amelynek birtokába hoszszu küzdelem, szenvedés és nagy veszteségek árán jutottunk, (Ugy van! Ugy van! a középen.) Ezt a meglevő kincset értékelnünk kell, gondolnunk kell vele, szeretnünk kell. Vétek volna most, hogy meg van, nem gondolni vele és szeretetünk, gondoskodásunk jeleivel nem halmozni el. A szeretet és a gondoskodás szerintem sem jelenti a magyar királyi honvédségnek minden fentartás nélkül való szivünkbe zárását, hanem jelenti azt, hogy ismerjük meg az értékét, méltányoljuk érdemeit és gondoskodjunk róla, mint ahogy az édesanya gondoskodik gyermekéről. (Helyeslés a középen.) Emlékezünk, hogy volt idő. amikor a haza minden lelkesedése, minden gondolata a honvédségé volt, volt idő. amikor büszkeségünk a magyar honvédnek, a magyar katonának világhíres vitézségéből fakadt. A magyar katona, a magyar honvéd az egész világon ismert vitéz hős volt, aki szűztiszta zászlóját a háború utolsó percéig lobogtatta a velünk hadban volt ellenséges országok felett. Hogy ez a szűzen lobogó zászló lehullott, hogy a magyar katona, R magyar honvéd elbukott, annak oka nem a magyar királyi honvédség szellemében keresendő, hanem keresendő az ország akkori megfertőzött, bűzös, rothadt levegőjében és az aljas hazaárulásban. (Ugy van! Ugy van!) Elveszett az erkölcsi talaj a magyar katona lába alól, nem volt semmi biztos támasz, amelyre támaszkodhatott volna, és a magyar hadsereg, a magyar honvédség erős fája elhervadt. De amikor a tiszta nemzeti erkölcs a magyar levegőt ismét megtisztitotta. és a m as: var földet termékenyitővé, táplálóvá tette, a magvar honvédség- hervadt fána újra megerősödött, levelet hajtott és virágba szökött. De nemcsak virágot kell a fának hoznia. hafnem gyümölcsöt is. .A honvédség fájának is nemosiaík virágát akarjuk mi látni, hanem gyümölcsét is élvezni akariuk akkor, ha majd elérkezik a gyrümölesérés és a gyümölcsszedés idecie. (Ugy van! Ugy van!) Addig ajzonban gondozni kell ezt a virágzó fát. hogy gyümölcsét miindnyájunk számára megérlelhesse. Hogy mennyire fontos Magyarországnak a hadserege, honvédsége, azt legjobban a kommunista bűnperek legutóbb ismertté vált anyagából tanulhatjuk meg. A kommunista propaganda, amely ma sem adta fel azt a tervét, hogy Magyarországot saját céljai elérésére sorompóba állítsa, — mindezideig, hála Istennek, eredménytelenül — egyik legfontosabb és legbelső feladatául tüze ki a magyar honvédség, a magyar hadsereg felbomlasztását. A legapróbb részletekig pontosan kidolgozott tervet készítettek arra, hogy az országnak ezt a hatalmas támasztó oszlopát felmorzsolva, képesek lehessenek az ország kormányzatát kezükbe venni. Hogy a kommunista szervezkedésnek egyik legelső és legfontosabb feladata volna a hadsereg felbomlasztása, ez arra mutat, t. Ház, hogy nekünk viszont, az országnak, első és legfontosabb kötelességünk hadseregünket bizonyos erkölcsi és anyagi nivón tartani. Mert KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. ugy látszik, hogy a kommunisták nem felejtették el azt a mondást, hogy a hadsereggel áll vagy bukik az ország. A támadó mindig az erős részt akarja megsemmisiteni; a kommunisták hadseregünket akarják felbomlasztani. Tanuljunk legádázabb ellenségünktől és ne engedjük, hogy nemzeti és polgári államunkat a vörös irányzat rabigájába hajtsa; tegyük erősebbé és tekintélyesebbé az erőnket és tekintélyünket csak növelni tudó kis hadseregünket. (Helyeslés.) Hazánk kiváló nagy barátja, szeretetünktől és tiszteletünktől övezett jóakarója, Kothermere lord ur is (Élénk éljenzés.) óva inti és figyelmezteti az országot, hogy ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy minden elszakított magyar, minden elszakitott magyar föld akkor is visszakerül hozzánk, ha tehetetlenül és rejtélyes mosollyal szemléljük a történelmi idők folyását. Szükséges és indokolt a takarékosság, de csak addig a mértékig, amig áldásos és gyógyító hatású. A méreg is helyesen adagolva áldásos és gyógyító hatású, de túlzott mértékben halálthozó. A honvédelmi kérdésekben a túlzott takarékosság ilyen halálthozó méreg. És ne feledjük el, ha ez a halálthozó méreg a honvédséget sirba döntötte, utána az országot is sirba döntheti. Nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy az ország pénzügyi helyzete megköveteli a takarékosságot, de mi viszont megköveteljük azt, hogy ez a takarékosság megfelelő helyen és megfelelő mértékben legyen alkalmazva. (Helyeslés a középen.) Az állam hadereje erőt és tekintélyt vam hivatva nyújtani ugy befelé, mint kifelé. Erő pedig minden tetthez szükséges. Állítsuk vissza az erőt, a tekintélyt és ha meg lesz erőnk, ha meg lesz tekintélyünk, akkor nem leszünk többé a népek tenger ében apró moszatok. A trianoni békeparancs guzsbakötötte erőnket, megkötötte kezünket a honvédség fejlesztése terén is, módot adott azonban arra, hogy a védekezés céljára egy kis hadsereget tarthassunk szűkre szabott hadifelszereléssel. Egy magas erkölcsi fokon álló, ideálokkal eltelt hadsereg ki fogja érdemelni ugy elleneink, mint barátaink nagyrabecsülését; olyan mag és keret lehet, amelyből adandó alkalommal kipattanhat az országnak erkölcsiekben és anyagiakban kiváló hadereje. Ez a hadsereg meg fogja óvni a rendet, a belső békét minden rendbontástól, minden felforgató törekvéstől, gyakran már puszta jelenlétével is és igy az ország fejlődését és az ehhez szükséges nyugalmat a legteljesebb mértékben biztosítani fogja. Honvédelmi kérdésekkel a nem szakemberek nem igen foglalkoznak, lehet, hogy azért, mert nem érzik át ennek a problémának súlyos voltát, de lehet, hogy azért, mert a honvédség nem kilincsel, nem demonstrál, nem küldöttségezik s a közfigyelem nem terelődik rá olyan intenziven, mint más testületekre. Én ugy érzem, hogy a honvédelmi kérdések iránt való fokozottabb érdeklődés minden igaz magyar embernek első és fontos kötelessége, ha azt akarjuk, hogy a magyar Hiszekegy szavai valóra váljanak. Én mint nem szakember, itt, a költségvetés általános tárgyalása alkalmával három kérdésre kívánom felhívni a t. Ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) E három követelménynek minősítem a hadsereg magas erkölcsi nívóját, a mai körülmények között megszerezhető legjobb felszerelését és végül az elérhető legjobb kiképzésnek maximális fokát. Egyenként bátor leszek ezeket a kérdéseket megvilágítani, ugy, ahogy magamnak elképzelem. 5