Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-152

406 Az országgyűlés képviselőházéinak li ez a mai Olaszországnak, de szénbevitelük nagyobb, mint valaha. A technika fejlődése még soha sem ártott a tömegeknek, sem a munkaalkalmak, sem a fogyasztóképesség szempontjából. Világgazdasági szempontból nézve különben a problémát, a nemzetközi kartellek is csak átmeneti etappok, a fejlődés, a trösztösödés, a termelésen kivüli pénzügyi koncentráció felé vezet. Hogy ennek milyen befolyása lesz a világkereskedelempolitikájára, azt ma még nem lehet tisztán látni. A feltevés az, hogy ezen az úton lesz elérhető — ahová a nemzetközi kartelek nem tudtak eddig eljutni — a termelő országok és a nem termelő országok közti árkülönbségek kiegyenlitése, más szóval a dumpingnek és a dumpingáraknak megszüntetése. Ma még ezen a téren, mint általában kereskedelempolitikai téren, egy nagy káosz uralkodik. Egy olyan tőkeszegény országnak, mint nekünk, résen kell lennünk, fel kell készülve lennünk a védekezésre és már csak azért sem szabad saját iparunk további fejlődésének lehetőségeit elvágni. Még csak egy szempontra akarok rámutatni és ez az, hogy az ipar további fejlesztése nemcsak a népszaporodásnak parancsoló szükségessége, hanem a történelmi osztályoknak is fontos kérdése, mert én az ipar legszebb hivatásának azt tartom, hogy minél nagyobb számban szivja fel a földről és a hivatalokból kiszoruló fiatalokat. A foglalkozási ágaknak ez a vérkeveredése rendkivül nagyjelentőségű a társadalom egyöntetűségének szempontjából, nemzeti ideáljaink megközelitésének egyik fontos eszközéül tekinthejük ezt. Amikor azonban igy előadtam a magam szempontjait, amelyekből méltóztattak látni, hogy kö rülbelül ugyanazon az állásponton vagyok, amelyen Görgey István t. képviselőtársam, akkor mégis azt kell mondanom, hogy az Ő konklúzióit nem tudom magamévá tenni. Nem tudom magamévá tenni nevezetesen azt a javaslatát, hogy a vámtarifákat ugy módositsuk, hogy a vámtételeket továbbmenően emeljük fel. Nem is kutatom, hogy mennyiben hozna ez a kereskedelempolitikai tárgyalásoknál jobb helyzetet. Gyakorlati ember vagyok és a politikai kérdéseket is ilyen szempontbólnézem. A vámtarifa kérdése nem tisztán gazdaságpolitikai kérdés, hanem belső politikum is. és hiheti-e t. barátom, hogy a kormány egy ilyen javaslatot az országgyűlés által meg tudna szavaztatni ? De különben is túlzásba esni nem szabad, még a követelésekkel sem. Ez csak ártalmára volna az általános érdekek érvényesítésének a kereskedelempolitikai tárgyalások során is. t T. barátom második kivánságát pedig egyáltalán nem értem. Ö a preferenciális rendszerre való áttérést kivánja. Ez azt jelenti, hogy egyes országokat — hihetőleg azokat, amelyekkel való kölcsönös áruforgalmunk legerősebb, és amelyek felé akarjuk irányítani a mi kiviteli forgalmunkat — oly kedvezményekkel ruházzuk fel. amelyeket a többi országok nem élvezhetnek. Hát én azt hiszem, hogy a nemzetközi kereskedelmi politika ezt az orvosságot nem veszi be. De különben is a preferencianyujtás rettenetesen nagy dolog, csak egy érne fel vele — és ezért minden preferenciát megadnék én is — a területi kompenzáció, de erre nem lehet számitani. Talán nem is erre gondolt t. barátom, hanem a reciprozitás elvének megvalósítására, tehát lényegileg harmadik javaslatára, a maximális és minimális tarifarendszer bevezetésére. Ez már más, erről lehet és érdemes gondolkozni. Talán nem is olyan elkésett ez, mint ahogy az igen t. ministerelnök ur mondja. Hiszen az ilyen rendszerű tarifa elkészitése nem jelenti szükségszerűen a megkötött szerződések felbontását, különösen akkor nem, ha minimális tételekként a jelenlegi szerződésnél '2. ülése 1928 március 29-én, csütörtökön. mérsékeltebb tételeket állitunk be. Amiért én húzódom tőle, az azért van, mert valahogy ugy érzem, hogy az ilyennek elkészitése túlságosan harcra való előkészülés jellegével birna, holott mi kifelé sem akarjuk a gazdasági háborút, hanem a gazdasági békét. T. képviselőház ! Ügyeltem arra, hogy ezeknél a vámpolitikai fejtegetéseknél ne mondjak olyat, ami a közelgő külföldi tárgyalásokat érinthetné és konklúzióul csak azt vonom le, hogy tegyük félre ezt a kontroverz kérdést, — amely nem is olyan kontroverz, mint amilyennek az első pillanatban látszik, — csendesebb időre, mint a mostani, épen azokra való tekintettel, amiket az imént mondottam. Mélyen t. Képviselőház ! Beszédem polemikus része oly hosszura nyúlt, hogy nem is merek már rátérni azokra a további kérdésekre, amelyekre vonatkozóan szerény megjegyzéseimet meg akartam volna tenni és amelyek egyes hitelügyi kérdésekre vonatkoztak volna, az exportfejlesztés eszközeire, a belső vámközigazgatási kérdésekre, valamint a kényszeregyesség kérdésére a kereskedelmi mérleggel összefüggésben. Befejezem felszólalásomat egy további polemikus megjegyzéssel. Rassay Károly t. képviselőtársam tegnapi beszédében és Sigray Antal gróf t- képviselő ur mai beszédében emiitette, hogy a kormány rossz gazdasági és pénzügyi politikájának eredménye az, hogy a különböző termelési és foglalkozási ágak egymás ellen törnek. Én nem hiszem, hogy ez igy volna, a magyar társadalom egyöntetűbb felfogású, mint ahogy az a fórumon mutatkozik. A nemzet széles rétegei nem a kontroverziákon törik a fejüket, hanem' kitartó, szorgos munkát végeznek. És ha gondok és zökkenők mutatkoznak is a gazdasági életben, csüggedésre nincs ok. Nem azért estünk át a vérkeresztségen, nem azért emelkedtünk ki a katasztrófából, — hogy ezt az utat kishitüséggel vagy egymásellen fordulással ismét veszélyeztessük. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző : Takács Géza ! (Nincs jelen !) Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Ki következik ? Szabó Zoltán jegyző : Szinnyey-Merse Jenő ! (Nincs jelen!) Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző : Petrovácz Gyula ! (Nincs jelen!) Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Ki a következő szónok ? Szabó Zoltán jegyző : Tankovics János ! Tankovics János : Mélyen t. Képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Amikor én is felszólalok az 1928/29. évi költségvetéshez, legyen szabad a köz érdekében a következőket ajánlanom a t. Ház és a kormány figyelmébe. (Halljuk! Halljuk !) Örvendetes, hogy a legtöbb felszólaló beszélt jogi, mezőgazdasági, ipari, kereskedői, közgazdasági és külpolitikai kérdésekről, a munkáskérdésről és még sok más kérdésről, ahol a lehetőségeknek többféle tera van, de amilyen örvendetes az, hogy minden felszólaló a saját nézete szerint vitatni, állitani és bizonyitani akarja az általa előadottak helyességét, épen olyan szomorú az, hogy a legtöbb kérdésben a Ház igen ádáz, kemény és nehéz viták után tud csak egy javaslatot törvényerőre emelni. Önkéntelenül felvetődik tehát