Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-152

Az országgyűlés képviselőházának 152 szonra vannak kalkulálva és akkor ezek az óriási különbözetek el fognak tűnni. De nem lehet kétséges, hogy itteni termelés hiányában a külföldnek nem lesz szüksége arra, hogy itt olcsóbban árusítsa a maga portékáját, mint odahaza saját polgárainak. E mellett a mai világgazdasági fejlődés tagadhatatlanul a termelések megszervezésének jegyében áll. Ez nemcsak az iparra, hanem a mezőgazdaságra is vonatkozik, vagy legalább is kellene, hogy vonatkozzék, csak ott mások a szervezkedés irányai. Ma már nem akarok a kartellproblémába belemélyedni. Lehet a dolgot ugy kezelni, hogy a kartell egyenlő Sobri Jósikával. (Jánossy Gábor: Én ugy kezelem!) Ez nagyon egyszerű elintézése a súlyos világgazdasági jelenségeknek. Meg is könnyiteném szerepemet, ha egyszerűen arra hivatkoznám, hogy az én iparomban az országban termelői kartell nincs. Gaal Gaston képviselő ur téved, ha azt hiszi, hogy van; ugyanis nem termelői kartell van az én iparomban, hanem kereskedői kartell. Az ipar nincs kartellizálva, a kereskedelem részben igen. (Gaal Gaston: Mondottam a boglári szeget!) Aj boglári szegről méltóztatott igen t. képviselőtársamnak 'beszélni. Akkor, amikor nem méltóztatott itt lenni, előadtam különböző termelési cikkeim indexárát. Magam számítottam ki őket; valódiságukért felélek. Előadtam, hogy a rudvas 115-ös gyári indexáron áll; mert hiszen csak ezért vagyok felelős. (Gaal Gaston: A békében vettük 18 fillérért, most fizetjük 36-tal!) Bocsánatot kérek, csak azért vagyok felelős, ami a gyáriparra vonatkozik. (Gaal Gaston: Én nem a képviselő ur ellen beszéltem, hanem a kormány gazdasági politikája ellen!) Előadtam, hogy a rudvas gyári indexára 1156, s 22 pengő 66 filléres átlagos békeárat értem el ebben a gyárban azért, amiért 1927 második felében, tehát ennek a gazdasági évnek első félében 26 pengő 20 fillért kérünk el. Ez tehát 15-6%-os emelkedésnek felél meg. A boglári szög tekintetében pedig azt mondhatom az igen t. képviselő urnák, hogy a sodronyszeg az a cikk, amelyben ugy a belföldön, mint a külföldön a termelők között a legélesebb verseny fejlődött ki. (Gaal Gaston : 36 millióért kapok olcsóbban Steierből egy vagont, mint ahogy a gyár ajánlotta!) A sodronyszeg vámtétele a békebelivel szemben nem változott. Ennek az igen kiélesedett versenynek hatása az, hogy a szögnek a gyár, tehát termelői eladási ára az 1912—14. évek átlagában pengőre átszámitva 39 pengő 33 fillér volt, az 1927 év július—decemberi időszakában pedig 39 pengő 91 fillér, az emelkedés tehát 1"5% a béke árakkal szemben. Én a termelői árról beszélek. (Gaal Gaston: Én meg a fogyasztóiról! Engem a termelői ár nem érdekel !) A fogyasztói árért, sem a vasúti fuvaremelkedésért, sem a forgalmi adónak, sem a kereskedelmi rezsinek emelkedéseért a felelősség igazán nem a termelőt illeti. (Gaal Gaston : Végeredményben a steieri gyár 36 millióval olcsóbban szállított Boglárra, mint a budapesti gyárak!) Elnök : Kérem Gaal Gaston képviselő urat, hogy ne méltóztassék állandóan közbeszólni. Biró Pál : Ha a kartellek hatását általában tekintem, jelentősségüket igy próbálom osztályozni. Egy zárt gazdasági területen belül jogos és indokolt az olyan megegyezés, amelynek hatása a termelés emelkedésével és az eladási árak fokozatos csökkenésével, tehát a fogyasztóképesség növekedésével jár és felesleges és káros minden olyan kartell, amely csak arra szolgál, hogy tagjainak renyhe jólétet biztositson. (Gaal Gaston : Akkor valamennyi káros ! — Jánossy ülése 1928 március 29-én, csütörtökön. 405 Gábor: Ebbe a kategóriába tartozik valamennyi !), anélkül, hogy a fogyasztásnsk hasznára volna. (Jánossy Gábor: Ugy van !) Azt hiszem, hogy ez a meghatározás mindenki részéről elfogadható, mert én, aki a produktivitásnak vagyok fanatikusa, a termelést magát sem tekinthetem öncélnak, hanem csak eszköznek az emberi szükségletek minél hatályosabb kielégítésére. De a kartelleknek ez a második, rossz fajtája nem is lehet állandó, hanem átmeneti jellegű, mert a normális rentabilitáson felüli nyereségek lehetősége provokálja a tőkét, amely mihamarabb versenyt támaszt a beati possidentes-éknek. Aki a kartellek történelmi kifejlődését ismeri, az ebben igazat fog nekem adni, és ha egyes kartellek a helyzetet átmenetileg kihasználják, nem ebben rejlik fő jelentőségük, hanem abban az átmeneti szerepükben, amely a koncentráció és a racionalizálás felé vezet. Téved mélyen tképviselőtársam — bocsánatot kérek a sokszoros polémiáért (Gaal Gaston : Én mindig tévedek !) — abban hogy kartell és koncentráció szinonin fogalmak. (Gaal Gaston : Bár akkor tévednék, amikor fizetnem kell ! — Derültség !) Az üzemkoncentráció lényege más. Abban rejlik, hogy a produktivitás jobb kihasználása céljából az elaprózott részlettermelés megszüntetésével a tömegtermelés előnyeiben akarja részesíteni a termelőt és fogyasztót egyaránt. (Jánossy Gábor : Szép teóriák !) Egy elméleti tanulmányomban ennek egyik indító okául azt jelöltem meg, hogy a természetes gazdasági fejlődés mindinkább a jobb jőve delem eloszlás irányában hajlik el. A gazdasági főtényezök közül a tőkekamat, földjáradék és vállalkozói nyereség is mindinkább megrövidül a munkabérek javára. Ennek ellensúlyozására törekszik ösztönösen a polgári társadalom és ez tz egyik oka a tömegtermelésnek, a tömegtermelés, tipizálás, normalizálás iránti vágynak. A nagy termelő államokban egészen világosan látszik ez a folyamat. Mi még a kezdetén vagyunk, talán szűk viszonyaink miatt. Kormányzat és társadalom még tétovázóan állnak előtte az átmeneti szociális visszahatások miatt. Pedig ennek a folyamatnak feltartóztathatatlanul, erőteljesen meg kell indulnia nálunk is, minden téren, ipari, hitel- és kereskedelmi téren és a tömegeknek abból hasznuk lesz. A munkásság és annak képviselői nálunk az egészből csak a munkásés tisztviselőelbocsátásokat érzik. Németországban ezen túl vannak már. A német szociáldemokrata párt nem áll barátságtalanul a koncentrációkkal szemben, mert már túl van az átmeneten és látja, hogy ezek végeredményben a munkástömegek foglalkoztatására nem voltak rossz hatással és hogy a munkaalkalmak az üzembeszüntetések ellenére sem apadtak, hanem emelkedtek. Rég megállapítást nyert az is, hogy az állandó munkanélküliségnek oka az angol szénbányászatban — mintegy 300 ezer állandó munkanélküli van — abban keresendő, hogy a termelésben a koncentrációt és a racionalizálást ugy, mint ahogy azt Németországban vitték keresztül, Anglia nem vitte keresztül. Én rá tudnék mutatni olyan terekre, ahol nálunk ennek a gondolatnak a gyakorlatba való átvitele a fogyasztásra nagyjelentőségű volna, a kormány iniciativájára ugyan keresztülvihető lenne, de éppen ezek az átmeneti szociális visszahatások tartják vissza ettől a kormányt. Pedig az eleven élet sokszor rácáfol az aggályoskodásra. Amikor például Olaszországban a vizierők kihasználása, az elektrifikálás megkezdődött, akkor az angol és német szénipar meg volt győződve arról, hogy az ő kivitelük oda össze fog zsugorodni. Nem tudom, most hirtelenében számokban kifejezni azt, hogy mennyi szénmegtakaritást jelent 54'