Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

32 Àz országgyűlés képviselőházának 1' sokhoz, amlyek borzaszó drágán épültek és az esztétikai érzést is megcsúfolják. Igenj sok, különösen a munkásosztályból kikerülő kisexistencia vart még a fővárosban, aki otthon után vágyik s részben már szerény tőkével is rendelkezik, de célját már csak azért sem érheti el, mert az építkezésre szükséges telket megszerezni nem tudja. Ha ©zieik a kisexisztenciálk egy megfelelőien megalapozott és megszervezett kislakásépitésii afació feapcsán saját otthonihoiz juthatnának, lezzel raj mai ikor egyik llegnagyoibb, nemizieti iszeimipontból is igein nagy kihatással biró szociális problémáját sikerülne megoldani. Az államkincstárnak és a székesfővárosnak Budapest területén számos, kislakások építésére alkalmas üres telke van. A székesfőváros területén, a Duna mindkét oldalán, északon és délen összesen négy helyen, mégpedig a pesti oldalon északon az Angyalföldön, esetleg a főváros tulajdonát képező Krauáz-Mayer-féle telkeken, délen a Rákoson, a budai oldalon pedig északon Óbudán a Kaszás-dűlőben, délen pedig a Kamaraerdőben és a használaton kívül álló tétényi katona gyakorlótéren, mind a négy helyen körülbelül 5000—5000, összesen tehát 20.000 kis otthont lehetne létesíteni olyan helyen, ahol a köziművek és a közlekedési berendezések már megvannak. A lakásoknak lehetőleg két szobából és mellékhelyiségeikből kellene állaniok és a telkek felparcellázásánál gondoskodni kellene arról, hogy minden lakáshoz egy kis konyhakert is tartozzék. Az épitkezés pénzügyi része reális alapon többféleképen oldható meg, de mindenesetre csak hosszabb lejáratú amortizációs kölcsön segítségével, amelynek előteremtésére szükséges esetén külföldi tőkét kellene igénybe venni. Az igénylők nagy tömegébén .kétégtelenül lesz legalább húszezer, aki egy bizonyos százalékig saját tőkével rendelkezik. Ezenfelül nagyobb üzemek saját érdemes munkásaikat, akik már hosszabb idő óta dogoznak az üzemben, a munkabérből törlesztendő kamatmentes vagy olcsó kamatú épitési kölcsönnel is segélyezhetnék. A megejtett számitások alapján egy ilyen kis otthon birtokosa átlag napi 80—100 fillérrel 20—40 év alatt biztosithatna magának és utódainak egy tehermentes, egészséges saját hajlékot. Természetes, hogy ezeknek a létesítményeknek adómenteseknek kellene lenniök. Hoigy az egészséges, napos otthon az országunkat pusztító tüdővész ellen milyen védekezési módot és oltalmat nyújt és a betegápolási dijaknak milyen nagyarányú csökkenését jelenti, ezt — azt hiszem, t. Képviselőház — felesleges hangsúlyoznom. (Ugy van! Ugy van!) Hogy továbbá a kisexisztenciák saját otthona mit jelent erkölcsi, szociális és nemzeti szempontból, milyen hatalmas ellentállást a nemzetközi felforgató eszmékkel szemben, az a napnál is világosabb. Kérem ezért a népjóléti minister urat és az egész kormányt, hogy tegye komoly megfontolás tárgyává a munkásotthonok építésének kérdését. Meg vagyok győződve arról, hogy egy több évre terjedő, megfelelő programm kidolgozása lehetővé fogja tenni ennek a nemzet jövője szempontjából óriási jelentőséggel biró problémának a megoldását. \ Az elmondottakban igen sivár képét festettem meg szerencsétlen hazánk közállapotainak. Mert egyrészt az erkölcsök nagymérvű hanyatlására, másrészt az egyes társadalmi osztályok nyomorúságos helyzetére kellett rámu44. ülése 1928 március Í4-én, szerdán. tatnom. Pesszimizmus csendült ki tehát (beszédemnek majdnem minden mondatából. t Talán ellentmondásnak látszik. ha ezek után mégis azt mondom, hogy ei ősien bízom nemzetünk jobb jövőjében. Magyarország külpolitikai helyzete az elmúlt évben lényegesen javult. Az ellenséges gyűrűt, amely hazánkat körülvette, legelőször az olasz nemzet barátsága törte át, majd messze nyugaton is támadt hazánknak egy nagylelkű, önzetlen és lelkes barátja : Lord Rothermere, aki hatalmas és az egész világ figyelmét lekötő küzdelmet folytat a Magyarországgal szemben elkövetett súlydfe igazságtalanságok jóvátétele érdekében. Lord Rothermere már eddig is aranybetüvel irta be nevét nemcsak a magyar történelembe, de minden magyar ember szivébe is. Az angol közvéleményt ő és több lelkes barátja már Magyarország mellé állította és azt jól tudjuk, hogy az angol közvélemény mindenkor döntő befolyást gyakorolt az angol kormány hivatalos politikájára. Megmutatták ezt a Népszövetség legutóbbi ülésszakán lezajlott események, ahol az angol külügyminister — szemben még egy félévvel ezelőtt elfoglalt álláspontjával — ezúttal Magyarország igazáért szállott síkra. (Ugy van! Ugy van!) Ez az eredmény elsősorban annak a példátlanul bölcs, hazafias és önfeláldozó munkának köszönhető, amelyet nemzetünk pátriárkája, gróf * Apponyi Albert (Élénk éljenzés és taps.), magas korát megcsúfolva Genfben végzett és amelyért méltán kiérdemelte az egész magyar nemzet örök háláját. (Ugy van! Ugy van! — Élénk éljenzés.) De kétségtelenül nagy befolyást gyakorolhatott az angol külügyministerre a lord Rothermere akciója következtében megváltozott angol közvélemény is. Ne essünk tehát kétségbe, mert erre nincs okunk. A magyar nemzet ezeréves története folyama^ szerencsésen kihevert a ímiostanihoz hasonló, vagy ennél is nagyobb viharokat. De ne felejtsük el soha aat a nagy igazságot, amelyet ihletett lelkű költőnk. Berzsenyi Dániel mondott ki, hogy: »Minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha elvész* Rónfla ledül s rabigába görbed.« Bízzunk az isteni gondviselésben, amely ezer évig megóvta nemzetünket a pusztulástól és amely ki fogja vezetni szerencsétlen hazánkat jelenlegi kétségbeejtően szomorú helyzetéből is, de csak ugy és csak akkor, ha e hazának minden gyermeke ereje és tehetsége szerint kiveszi részét abból iái hatalmias munkából, melyet a nagy és szent közös cél érdekében el kell végeznünk! A Magyarország fetámadásába vetett rendithetetlen hit, a szerencsétlen nemzetünk szebb jövőjéhez fűzött remény és ezeréves hazánknak lankadatlan szeretete adjon nekünk erőt éhez a küzdelemhez! A költségvetési törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik: Perlaki György jegyző: Szepessy Géza! Szepessy Géza: Amikor itt a Ház asztalán fekvő költségvetést tanulmányoztam, egy aranymondás jutott az eszembe, mely nem is olyan nagyon régen egy nagy-nagy temetőben, egy halálos dermedtségét magáról lerázó, életrekelő nagy halott, Magyarország sírjánál hangzott el. A mondás az, hogy: »A hadsereggel áll vagy bukik Magyarország«. Akinek megszivlelés végett mondották, az a magyar