Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-152

Àz országgyűlés képviselőházának 152. ülése Î92B március 29-én, csütörtökön. 395 stabilitásában, azok jóságának, biztonságának minden körülmények között valló megvédésében, szóval a fizetési eszközök megvédésében rejlik, bizonyos fokig lekicsinylőleg nyilatkozott. (Rassay Károly: Nem kicsinyeltem le!) Azt mondta, hogy ez, valami olyan természetes dolog, hogy legpiíimérebb kötelezettsége a kormányzatnak, úgyhogy ő ezt vailami különös érdemnek nem tudja felfogni. (Rassay Károly: Ugy van!) Ö e tekintetben más felfogásban, van, mint Teleszky János, aki bármilyen élesen áll is szeimben a pénzügyi kormányzattal és általában a kormányzattal más kérdésekben, a Felsőháziban a multheti vitában külön kiemelte, köszönetet mondott a pénzügyminister urnák és nagy érdemének tudta be, hogy ebben a kérdésben, a fizetési eszközök és a fizetési mérleg kérdésében oly erősen.

: és helyesen töltötte be hivatását. A fő vádpont azonban, amelyet t. képviselőtársam a kormány ellen szegez., nem ebben van, — mert ebben mindannyian egyetértünk, — hanem az a kormány adópolitikája ellen irányul és a közszolgáltatási terheknek elviselhjetetlenségét ostorozza, /amely állítólag a nyomort tenyészti. Gaal Gaston t. képviselőtársunk pedig odáig megy e tekintetben, hogy a kirobbanás veszélyét és a forradalom ördögét festi falra. (Gaal Gaston: Ha igy folytatódik, meg is lesz!) Kétségtelen, hogy abban a súlyos gazdasági helyzetben,, amelyben vagyunk, a közterhek nagyon súlyosan nehezednek minden egyes gazdiasági egyedre. (Gaal Gaston: Kivéve a gyáripart!) Bátor leszek erre azonnal rátérni. Méltóztassék nekem megen^ gedni, aki olyan, jámbor állati türelemmel hallgattam végig az igen t. képviselő urnák rajtamvaló vesszőfutását, (Gaal Gaston: Suaviter dm modo, for titer in re!) ezjzel^ kapcsolatban a magam észrevételeit szintén megtehesísem. Nagy kérdés az, vájjon az ország mai gazdasági helyzetéből való kimenekülés az adópolitikán való változtatás révén elképzelhető-e"? E tekintetben szemben találjuk magunkat itt az ellentmondások nagy tömegével. Gazdasági bajainknak mindnyájunk egyöntetű véleménye szerint egyik főoka a mobiltőkében való szegénységünk, amely — mint látjuk — nem áll elegendő mértékben rendelkezésünkre s akadálya minden fajtájú gazdasági tevékenység felfejlődésének, de amelynek érdekeire kellőkép ügyelni nem tartozik épen a magyar tulajdonságok közé. Ebbeli szegénységünk legfőbb oka annak, hogy a magángazdasági vállalkozás aránylag szűk határok közé van szorítva. Ennek a társadalomnak szükségképeni munkakedve és a munkaalkalmak iránt való jogos törekvése mellett az a következménye, hogy mindenki mindent az államtól vár; az állam teremtsen munkaalkalmat, invesztáljon, teljesítsen olyan feladatokat is, amelyek egyébként a közületnek, a magánvállalkozásnak vagy épen a társadalomnak volnának feladatai. Klasszikus példa erre, — ne méltóztassék rossz néven venni — de épen Gaal Gaston képviselőtársunk, aki az állam luxusépitéseit ostorozza Lillafüreden és az egyetemi építkezéseket a városokban és azt kivánja, hogy e helyett az oktalan pazarlás helyett az állam épitsen a Balatonon internátusokat. Soha kormányzat nehezebb helyzetben a társadalommal szemben nem volt, mint a miénk, egyrészt a társadalomnak természetes törekvése miatt a közterhek csökkentése iránt, a másik oldalon pedig ugyanennek a társadalomnak mindeneket felülmúló igénylései miatt az álKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ. X. Iámmal szemben. A nemzetnek ebben a rettenetes vergődésében rendkívül nehéz mindig a helyes és megfelelő mértéket megtalálni és lehetetlen ilyen körülmények között kisebb vagy nagyobb hibákat el nem követni. Csoda-e, ha ilyen viszonyok mellett az államhatalom behatol olyan területekre, amelyeknek — kedvezőbb helyzet mellett — a társadalom részére fentartott területeknek kellene lenniök. Az államhatalom túltengése csakugyan rejthet magában politikai veszélyeket, az egészséges gazdaságpolitika szempontjából mindenesetre veszélyes. Természetes következménye ez minden olyan tőkeszegény országnak, amelynek felesleges munkáskezei vannak és amelynek mindenekfelett — és ezzel a veszéllyel is meg kell küzdenünk — meg kell találnia a helyes eljárást a szabad gazdasági pályákon elhelyezkedni nem tudó intelligenciával szemben. Ha ezek után a közterhek számszerű vizsgálatába bocsátkozom, akkor — akár az abszolút számokat tekintem, akár pedig relativ összehasonlitásokat teszek olyan államokkal, amelyeknek gazdasági viszonyai többé-kevésbé ismeretesek előttünk -— őszintén meg kell mondanom, bármilyen kellemetlenül hat is némelyekre, hogy én nem látom azokat a rettenetes túlzásokat e tekintetben épen az ezidei költségvetési előirányzatban. A múlt évi előirányzattal való összehasonlításból kiszámított 116 millió pengős többlet kérdése tulajdonképen mellőzhető. A lényeg ugyanis az, hogy a mostani költségvetés az 1926/27. budgetév — tehát nem a mostani, hanem a múlt évi budgetév — tényleges bevételeivel szemben kevesebbet irányoz elő, — számszerűen harminc egynéhány millióval — ha pedig a közterhek szempontjából a tárcabevételek emelkedését és a jövedékek bruttó bevételeinek emelkedését elimináljuk, mert a jövedékek bruttó emelkedése nem jelent fokozott közterheket ötvenmillióval. Azt kell mondanom, hogy nem látom a túlzást, azért, mert az 1926/27. költségvetési évben ténylegesen befolyt bevételek az azt megelőző költségvetési évnek, az 1925/26. gazdasági évnek jövedelmein és viszonyain alapulnak és kétségtelen, bármilyen sötéten nézi is valaki a mi gazdasági helyzetünk fejlődésének vonalát, a két év előtti, az 1925/26-os gazdasági évvel szemben minden téren, akár a mezőgazdasági termelés terén is, de az ipari termelés terén is kétségtelenül erős fejlődési folyamat ment végbe. (Rassay Károly: Ez az, amit én az eladósodási folyamatra vezettem vissza! — Putnoky Móric: A mezőgazdaságnál nem!) A két év előtti állapothoz képest a statisztikai adatok a mezőgazdaság termelési értéke tekintetében is erős fejlődést mutatnak. (Putnoky Móric: Ellenkezőleg, határozott visszafejlődést!) Mármost, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a folyó budget-év első felében a tényleges eredmény az előirányzattal szemben 50 millióval nagyobb volt, (Rassay Károly: De miből fizetik ezt?) akkor joggal várhatjuk, hogy a jelenlegi, 1927/28. évi bevételekkel szemben a jövő költségvetési évben némi csökkenéssel fogunk számolhatni. Erre a kérdésre még bátor leszek visszatérni. A fejenkénti adóztatás terhére vonatkozólag is szeretnék bizonyos összehasonlitásokat tenni, (Halljuk! a baloldalon.) Ezek természetesen csak külső ismérveket jelentenek, mert hiszen külön vizsgálat tárgyává kellen tenni az illető ország gazdasági és pénzügyi helyzetét, hogy valóságos összehasonlítási alaphoz jussunk. Az, ilyen összehasonlításnál elsősorban nehézségeket okoz a különböző költségvetéseknek a közszolgáltatások és adók te53