Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-152

396 Az országgyűlés képviselőházának 152 kiritetében különböző felépítése- Ha a pénzügyminister ur, aki másutt van elfoglalva, jelen volna, nem vehetné zokon azt a megjegyzésemet, hogy akár az» osztrák, akár a cseh költségvetés a közszolgáltatási terheknek jobb, áttekinthetőbb képét nyújtja, mint a mi költségvetésünk és pedig azáltal, hogy beveszi a költségvetésbe az összes állami bevételeket, tehát azokat is, amelyeket azután később az autonómiáknak és a községeknek átenged. (Gaal Gaston: Miután nincs itt a minister ur, zokon fogja venni ezt a megjegyzést! — Rassay Károly: Nem is törődik ő ezzel az egész vitával! Dehogy veszi zokon!) Ott az állam által beszedett összes adók bennfoglaltatnak a r költségvetésben. Mármost akár a költségvetési sommázat 53. oldalán szereplő 777 millió pengőre rugó összeget nézem akár pedig az 51. oldalon kimutatott nettó 'közszolgáltatások terhét 687 millió pengővel, hogy megfelelő bázishoz jussak és hozzájussak a közszolgáltatásokból eredő öszszes állami bevételekhez: a 687 millió nettó bevételhez hozzá kell számitanom 30 millió pengő kereseti adót, amit a községeknek enged át az állam és azonkívül hozzá kell még^ számitanom 32 millió pengő forgalmiadó-többletet, amely szintén nem szerepel az állami költségvetésben, azért, mert hiszen a 2%-os adóból itt csak másfél százalék van, elszámolva, Vk'/o pedig a községeknek van átengedve. Ez tehát további 32 millió, s ennek alapján megállapítom azt, hogyha a jövedékek brutto bevételétől eltekin- tek, mert abszolúte nem találom helyesnek a brutto bevételnek a közszolgáltatási adók között való feltüntetését, akkor eljutok 665-2 millió közteherhez, amely — a lakosságot 8 és Va millióval számi tv a — fejenként 78 pengő megterhelést jelent. Az 1928. évi osztrák költségvetés ugyanezeken a címeken, i— elhagyom a schillingösszegeket, — 774-8 pengő közszolgáltatási bevételt irányoz elő, amely az ottani 6,700.000 lakos után fejenként 111 pengő közszolgáltatási terhet jelent a mi 78 pengőnkkel szemben. A cseh költségvetés pedig ugyanilyen alapon számítva 102 pengő fejenkénti megadóztatást mutat, úgyhogy a fejenkénti teher Ausztriában 33 pengővel, Csehországban pedig 24*6 pengővel nagyobb, imint nálunk. (Rassay Károly: Ugyanakkor 200 millió schillinget fordítanak szociális célokra!) Én most a bevételi kérdésnél vagyok (Rassay Károly: Ezt nem lehet mellőzni!) és a kiadási részre majd később leszek bátor rátérni. Ha pedig a dohányés egyéb jövedékek netto hasznát hozzászámítjuk, mint közszolgáltatási terhet, mert kétségtelen, hogy ez is fogyasztásiadó, akkor az öszszes közszolgáltatás Magyarországon 763 millió pengő, fejenként 90 pengő, Ausztriában 909 millió pengő, fejenként 130 pengő, Csehországban pedig 1620 millió pengő, fejenként 115 pengő. Ebből kitünőleg a közszolgáltatás Ausztriában fejenként 50% -kai, Csehországban pedig 28%-kai nagyobb. (Kabők Lajos: Még kiderül, hogy nálunk jólét van!) Én nem vonok le ebből semmiféle következtetést. Ha mármost vizsgáljuk az egyes adónemeknek egymáshoz való arányát, akkor megállapítható, hogyha a magyarországi egyenesadó bevételek közé azt a 30 millió pengőnyi keresetiadót is hozzászámítom, amelyet kétségtelenül hozzá kell számitanom, akkor itt az egyenesadókra, a közszolgáltatási terhekre az összbevételeknek 26*4%-a esik, Ausztriában csak 25-8%-a. Csehországban pedig 19-6%-a. A szociáldemokrata képviselő uraknak az szemrehányása tehát, hogy a mi adórendszeülése 1928 március 29-én, csütörtökön. rünk antiszociálisabb azért, mert elegendő súlyt nem helyez az egyenesadóbevételekre, ezeknek az adatoknak az alapján nem áll meg, ellenkezőleg: felhívható a t. Ház figyelme arra a fejlődésre, amely e tekintetben a szanálási periódus óta bekövetkezett, amikor négy évvel ezelőtt e tekintetben a két állammal szemben még hátrányban voltunk, ma pedig az egyenesadók tekintetében őnáluk kedvezőbb helyzetben vagyunk, már ebből a szociális szempontból nézve a dolgokat, ami kétségtelenül azt jelenti, hogy itt a pénzügyi kormány igen nagy erőfeszítéseket, majdnem azt mondhatnám, hogy túlságosan nagy erőfeszítéseket tesz arra, (Gaal Gaston: A bőrünkön érezzük!) hogy ebben az irányban a helyzetet szociális szempontból megjavítsa. (Gál Jenő: Szóval magyarul: kevés az adó!) Nem azt mondom. Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, ha a közvetett és egyenesadóbevételek egymásközti arányának kérdésével foglalkozom, ehhez annak, hogy sok, vagy kevés-e az adó, a világon semmi köze nincs. (Ugy van! balfelől.) Már most a fo«yasztásiadók tekintetében, ha fogyasztásiadóniak veszem az összes többi bevételeket, természetesen ugyanaz a helyzet. Nem 'akaróik itt részletes számokkal oprálni és tat t. Házat untatni, de például érdekes a forgalmiadó tekintetében az összehasonlítás, ahol a fejenkénti megterhelés nálunk — szintén hozzásizámiitva 'azt a 36 milliót, amit a. községeknek átengedünk. — 17:87. azaz kereken 18 pengő, amint Kállay Tábor t. képviselőtársam előadta, míg Ausztriában 26. Csehországban pedis: 23:8 pengő. A vámbevételek nálunk kiteszik az összadózás 16:8%-át. Ausztriában pedig a mi 16-8%-unkkal szemben 20:2%-ot. Gseh-Szloivákiában ll:5%-ot. A fejeinlkénti megterhelés maiunk 15*14 pengő, Csehországban 13*30 pengő. Ausztriában 27-30 pengő. Szerény nézetem szerint ez a legutolsó szám a legérdekesebb gazdaságpolitikai szempontból. íme, a szociális mázzal bevont, szabadkereskedelmet harsogó Ausztria, amely az utódállamok nagy elzárkózottságát ostorozza, ezek szerint az adatok szerint elzárkózottabib, mint az állitóliag prohibiciós Magyarország és Csehország, pedig ott a vámterhek effektivitása a legerősebben érvényesüli, mert hiszen kenyér és élelmiszer dolgában Ausztria nagy bevitelre szorul. A vámtételekről különben később még külön beszélek. Elnézést kérek a t. Háztól ezekért a száraz adatokért, de azt hiszem, nem fölösleges munka egyszer ilyen adatokat a t. Ház plénutnla elé tárná, már a többségi párt képviselőinek felelőssége szempontjából sem, Helyeslés.) mert ha a túloldali kritika azt kiáltja világgal és azzal laíkar a tömegekre hatni, hogy a kormány adópolitikája teszi tönkre az országot. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor mégis osafe szükséges, hogy számok alapján világítsuk meg a valódi helyzetet. Én ezeknél az összehasonlító adatoknál nem akarok részletekbe bocsátkozni. de nem tudom, levonni azt a következtetést, hogy az adóbevételek tekintetében ezen a téren valiamely okitaJJan bűnözés folynék, vagy mintha a mi adórendszerünk valamely organikus tévedésen alapulna. Persze. Gaal Gaston t. képvisel őtársiaím. szemszögéből nézve a dolgot, máskép áll a helyzet. (Gaal Gaston: Még az hiányoznék, hogy Öinök is panaiszkoldjlanak! — Derültség.) Én nem lehetek illetékes ennek imiegállíatpatás&tra, mert hiszen úgyis ^mint gyáros .úgyis mint társulati adóalany, úgyis mint részvénytársasági vezető — azt sem szégyellem megmondani, hogy horriibilc dictu részvénytársasági vezérigazgató