Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-152

388 j£$ országgyűlés képviselőházának 152, ülése 1928 március 29-én, csütörtökön. mert a kormánynak van egy nagy szövetségese, amely már a választáskor is mellette állott, de amely szövetséges ma, sajnos, mindig erpsödik. A kormánynak van egy sötét szövetségese, amelyről ez a kormány szívesen lemondana, mert ez a szövetséges nem a közmegelégedés, hanem a köznyomolr. A közmyomor a független exisztenciákat ebben az országban teljesen tönkretette, úgyhogy hova-tovább már alig lesz független exisztencia, aminek következtében ma az a helyzet, hogy a kormánytól való fejeimében, néha jogosan, néha pedig hibásan, néha teljesen ferdén, a kormánytól, vagy a kormány közegeitől való félelmében majdnem senki sem meri nyíltan megmondani politikai és magánvéleményét. Itt a Házban nekünk könnyű beszélni, de kiint megvan a kormányhatalomtól való ez a függőség sokkal erősebben, sokkal hatványozottabban, mint valaha volt. (Ugy! van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondotta t. képviselőtársam, holg^ isren. (Haßljuk! Halljuk! a jobboldalon.) ha bevezetnék ai titkos választójogot, egészen máskép alakulna a helyzet. Én jövendölésekbe nem bocsátkozom

1

, de arrni a titkosságot illeti. — aimint 'azt Meskó Zoltán tisztelt képviselőtársam múltkor kifejtette. — nemcsak azért, mert ez benne van a k'otnrcvany progralmmiában. hanem 'azért is. mert máskép rm!ár nem is lehet, én ezt meg nem szavazott, de máris elintézett dologinak tartom. Mert nem azért kell a titkosság, hogv mi demloíkratiikus haladásiunkról tegyünk blizony saget, hanem aaért kell

1 a választások titkossága. hogy ne mondhassák többé rólunk iáoat. amit még m'a is mondanak, hogy egy teljesen retrográd, egyi teljesen reakció« kortmlányziati ff^ma van itt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondésdk a jobboldalon.) Ma már. amikor An^rolioriszálgb'aini már_ behozzák az úgynevezett flappers bilit, a hajadonok választójogát, amely minden 21 éves hajadonnak is mtesr fogja adni a választójogot, ma már a választójognak ha nem is bővítése, de megváltoztatása terén iavaslatokîkaiî túlsokáig késni nagyon bajos lesz. Én n'emJ fogadóim el azt az argumentumot, hogy várni kell még. mert a maa*var nép nem érett a titkos választójogra. Én ilven szegénységi bizonlyátványt saiát népetmjről sohai netra mernék kiállitani (Peidl Gyula: Nemzetgyalázás ez!) és el nem tudok fogadni 1831-ben az angol parlament a parlamentary Reform Bili parlamenti harcainak ideién, amikor a konzeirvativek uralmia megbukott és Wellington heroes:, a water loo-i győző, aki addig a legpopulárisabb eimjber volt Angolországban. néosizerüséa'ét teljesen tűnni látta, a Wigh-ok vezére lett hirtelen a legnépszerűbb ember. Lord' John Rüssel azt a tételt állította fel és azt hangoztatta mindenhol: hia azt kérdezi tőlem val'aiki. vájjon egy nép érett-e a szabadságjogokra, akkor én viszont azt kérdezem tőle. hogy Van-e valaki- P.VÍ érett ahhoz, hogy diktátor legyen. (Peidl Gyula: Ugy van!) T. Ház! Ndkünlk tehát minős időnk várni, mig a 'kcTimlány a titkos választási javaslatokkal jön elénk: ezek a mai kérdések roppant égetők, itt mindjárt és gyorsan cselekedni kell. mert hiszen már mindenki kénytelen belátni, hogyi a- sietős- segítségre tényleg szükség: is van. (Kabók Lajos: Nem.elég. hogy benne vari a programúiban, t. Meskó képviselő ur! — Meskó Zoltán: Most akar választatni? Már holnap? Örüljön, hogy itt van! — Kabók Lajos: Biztosan maga fél attól, hogy nem Iklerül be! — Meskó Zoltán: A négy évet megvárjuk* aztán én is azt mondom, hogy a következő választásnál a titkosság mellett leszek!) Elnök: Csendet kérek! (Peidl Gyula: Minél előbb, annál jobb, nem az a fontos, hogy mi ülünk itten, hanem az, hogy képviseljék a népet! — Meskó Zoltán: Mindenütt aa egész országban.) Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék már csendben maradni! Gr. Sigray Antal: Hiszen azzal, hogy a termelési ágak egymást okolják a lehetetlen gazdasági viszonyokért, azzal, hogy a mezőgazdaság az ipart és a magas vámtételeket, az ipar és a kereskedelem pedig a mezőgazdaság gyenge felvevőképességét és valamennyi termelési ág együtt az uzsorakamatokat, az adókat és főleg a legodiózusabbat, a forgalmiadót okolják és szidják a mai helyzetért, azzal a helyzeten bizony nincs segitve. Itt csak egy dolog segíthet: ha a szakministeriumok eltüntetik azokat a differenciákat, amelyek az egyes tárcák között a gazdasági kérdésben vannak, ha harmonikus programmot készitenek, még pedig minél hamarább, s ha kell, akkor minden szaktudást annak az ügynek szolgálatába állítanak, hogy Magyarországot e njehézhelyzetéből kimentsék, s a gazdasági romlástól megóvják. Engedelmet kérek, ha ez nem sikerül, akkor a kormánynak az az egy Programm ja és az a sarktétele, hogy ez a csonka ország életképes, megdől, de megdől vele együtt az egész ország jóléte, az egész ország bázisa is. Ennek az országnak — amint azt Gaal Gaston t. képviselőtársam oly szépen kifejtette és amint olyan sokan hangoztatták — kenyér kell. ennek az országnak a megélhetés biztosítása kell és minél inkább veszélyeztetve látja ki-ki a saját exisztenciáját, annál elemibb erővel tör ki belől a primitív életfentartási ösztön, annál inkább várja, kivánja és a jövőre már követeli a kormánytól, amely alatt a helyzet idáig fejlődött, a legsürgősebb, a leghatásosabb és a leggyorsabb intézkedéseket. Kenyér kell ennek az országnak, de — amint Rassay igen t. képviselőtársam a múltkoriban mondta —- a kenyér magában bizony nem elég. Disraeli trilógiájának, az »Uj Angolország«-nak egy kötetében olvassuk (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Mi az a cél, amelyet az ifjúságnak követnie kell? Keresnie kell egy kormányzati formát, amelyet lehessen szeretni és nem megtűrni. Kell, hogy az ifjúság ambiciói heroikusok legyenek, mert heroizmus érzése nélkül egy állam sem áll biztosan, ezek nélkül a koroiia csak disz,^ az egyház csak adminisztráció és az alkotmány csak álom«. Konszolidáció, szanálás, kultúrfölény, nepnacionalizmus; mind lehet megannyi tetszetős programmpont vagy jelszó, de hatni, lelkesíteni ezt az elcsüggedt és tönkretett társadalmat nem képes. (Jánossy Gábor: Csak az integritás!) Ennek a társadalomnak — igaza van, t. képviselőtársam — szüksége van a hitre és csakis arra a hitre, hogy ez a mai helyzet egy átmeneti állapot, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) — de itt nemcsak a gazdasági helyzetet értem, hanem az egész világhelyzetet — és meg kell, hogy erősödjék abban a hitben, hogy ez az állapot meg fog változni és hogy a trianoni béklyók erről az országról le fognak hullani. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Hogy felfigyel ez a társadalom mindarra, ami benne ezt a hitet ébresztheti, fentartja és éleszti! Hogy felfigyel ez a meggyötört és a mindennapi kenyérért küszködő társadalom minden szóra, amely a Népszövetségben a magyar ügyekkel foglalkozik és reményre ad ne-