Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-152
Az országgyűlés képviselőházának 152. ülése 1928 március 29-én, csütörtökön. 387 858.000 pengővel. (Förster Elek: Minden vármegyére egyl) Átlag tehát 61.000 pengő — ebben benne van a családi pótlék is — az, amit egy külföldi követünk élvez. Minthogy ezután dollárban kell beszélnem, ezt átszámitom dollárra: ez az összeg körülbelül 11.000 dollárt tesz ki. A leggazdagabb ország a világon áz Amerikai Egyesült-Államok és az Amerikai Egyesült-Államok követeinek fizetése mindenhol a világon 10.000 dollár. Kérdezem: takarékosság-e az, ha mi, Magyarország, ez a szegény és lerongyolódott ország, követeinket jobban fizetjük, jobban dotáljuk, mint az Egyesült-Államok? Az Amerikai EgyesültÁllamok, bár a leggazdagabbak az egész világon, — hiszen van olyan egy állama, amely talán majdnem olyan gazdag, mint az egész európai kontinens — követeiknek elégségesnek tartanak 10.000 dollárt adni, mi pedig 11.000 dollárt adunk! (Peidl Gyula: Vérlázitö tények ezek!) Ellenvethetné valaki azt, hogy a megélhetés külföldön drágább. Ezt a tételt azonban mint érvet nem tudom elfogadni, mert hiszen ha vannak is országok, amelyekben a megélhetés drágább, mint nálunk, de máshol nem drágább. Legdrágább a megélhetés bizonyára Amerikában. Az amerikai ministernek — amint ott nevezik őket: secretary of state-nek — fizetése tavaly nem volt több, mint 12.000 dollár. Szóval egy magyar követ csak ezer dollárral kap kevesebbet, bárhol legyen is, mint a világ legdrágább országában egy kabinetminister, a kormány tagja. Azt mondják, hogy reprezentacionális költségek is kellenek. Én azt mondom, hogy a reprezentacionális költségeket itt is és kint is mindenesetre redukálni kellene. Én eleget utaztam a háború után külföldön; saját tapasztalatomból tudom, hogyha a mi követségeink bárhol túlságosan nagyban költekeztek reprezentacionális célokra, akkor azok, akik ennek hasznát élvezték, voltak a legelsők, akik ezt kritika tárgyává tették, (Peidl Gyula: Természetesen!) mondván azt, miképen lehetséges, hogy mikor szegény ország jóvátételt fizetni nem tud, kötelességeit nem teljesítheti, ennek az országnak képviselői, mégis olyan nagy reprezentációval tudnak fellépni, kvázi mintha konkurrenciát akarnának csinálni a leggazdagabb országoknak. (Kabók Lajos: Azért kell izzadniok az adófizetőknek! — Jánossy Gábor: Azt mondják mégis, hogy külföldi követeink ráfizetnek ezekre a rémitő nagy fizetésekre! — Mándy Sámuel: Üres teákat adnak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Sigray Antal: Nagyon könnyen lehet, hogy ráfizetnek, de ha úgyis ráfizetnek, hogy csak olyan emberek mehetnek oda, akiknek magánvagyonuk van, akkor én azt mondom: áldozzanak ezek magánvagyonukból többet és követeljenek vagy igényeljenek kevesebbet az államtól. (Petrovácz Gyula: Hordjanak gyászruhát egész életükben!) Ezekkel az úgynevezett reprezentációs költségekkel erősen szembenáll az, hogy itthon talán — nagyon helyesen — minden téren redukciót eszközöltünk a fizetéseknél. Legyen szabad itt egy esetet felhoznom és párhuzamot vonnom a birói kar fizetése és a ministeri fizetések között. A birói státustörvény az 1920 : XX. tcikk meghozatalakor a minister fizetése volt havi 4000 korona, a Curia elnökének fizetése volt havi 3566 korona. A politikai államtitkár fizetése volt havi 1333 korona, a Curia másodelnökének fizetése havi 2900 korona. A legkisebb birói fizetés több volt, mint KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. a VI. fizetési osztály második fokozatában lévő ministeri osztálytanácsos fizetése. Egy idő óta a birói fizetéseket fokozatosan leépítették, elvonták a bíráktól a legmagasabb elméleti képesítésért járó 1800 aranykorona képesitési pótlékot és a fizetések összehasonlitva a ministeri fizetésekkel, a következőképen alakultak: A minister fizetése volt havi 1760 pengő, a Curia elnökének a fizetése havi 1760 pengő; a politikai államtitkár fizetése volt havi 1240 pengő, a Curia másodlenökének fizetése volt havi 1275 pengő; a Curia másodelnökének a fizetése tehát, amely csaknem havi 600 koronával volt több, mint a politikai államtitkáré, lemorzsolódott ugy, hogy csak 35 pengő többlete maradt. Még nagyobb a különbség a legkisebb birói fizetéseknél, itt egy egész fizetési osztállyal estek a bérek. A legkisebb birói fizetés a VII. fizetési osztályban lévő ministeri titkár fizetésével volt egyenlő. Ma a helyzet a következőképen alakul: a ministeri fizetések havi 1000 pengővel, a politikai államtitkárok fizetése havi 500 pengővel emeltetett. A minister fizetése lett 2776 pengő, a Curia elnökének fizetése maradt 1760 pengő; a politikai államtitkárok fizetése lett havi 1760 pengő, a Curia másodelnökének fizetése maradt 1275 pengő. Ehhez az összehasonlitáshoz semmiféle kommentárt fűzni nem akarok; csak azt az egyet akarom még megjegyezni, hogy talán helyesebb lett volna annakidején a birói fizetéseket fokozatosan nem ennyire redukálni, mint ma a ministeri fizetéseket pedig ilyen hirtelen emelni. (Peidl Gyula: Minden szentnek maga felé hajlik a keze.) T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Amidőn az ország helyzetét kritizáljuk, amidőn a kritika mind a két oldalon olyan hangos, amidőn megállapítjuk azt, hogy az országban nagy gazdasági pangás, az általános jólét leromlása uralkodik, akkor ellenvetheti nekem valaki azt, hogyan lehetséges az, hogy ebben az országban ilyen rossz, ilyen majdnem reménytelennek látszó a gazdasági helyzet, és mégis ennek az országnak többsége ilyen rendületlenül áll a kormány mögött. Vagy talán azt kérdezhetné... (Forster Elek: Jól érzi magát! — Meskó Zoltán: Maga nem érzi jól maiját 1 ? Maga talán ellenzéki ottl — Forster Elek: Te nem érzed magad jól? — Meskó Zoltán: Hála Istennek! A választásnál jó volt a kormány! — Zaj, — Peidl Gyula: Minden bálnak megjön a böjtje! — Jánossv Gábor: Most böjtben vagyunk, nem bálozunk! Szomorú magyar böjt ez! — Peidl Gyula: Egyelőre még bálozunk! — Zaj.) Szóval joggal kérdezhetné valaki, ha ebben az országban ilyen nagy a gazdasági depresszió. ha a magángazdaságok ilyen nehéz helyzetbe jutottak, hogyan van az, hogy ez az. ország mégis ilyen rendületlenül áll a kormány mögött és a kormánynak ilven nagy többsége van? Vagy kérdezhetné valaki talán másképen is; hogyan lehetséges, hogy ennek a kormánynak ilyen nagy többsége van, ha ilyen rosszak a viszonyok? Én problémákkal természetesen nem dolgozom. Az adott helyzet az, hogy a kormánynak nagy többsége van és a történelmi tapasztalat rendesen az. hogy egy nagy többség csakis megelégedett tömegekre, megelégedett választóközönségre, megnyugodott, jövőjét és jelenét biztosítva látó lakosságra támaszkodhatik. (Kothenstein Mór: És a nyilt szavazásra!) Méltóztassék egy pillanatig várni- (Reischl Richard: Kitartás! — Derültség.) Én azt mondom, hogy ez a helyzet nem áll fenn. Nem áll fenn, 52
