Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-152

380 'Az országgyűlés képviselőházának 152. ülése 1928 március 29-én, csütörtökön. szemben bizalmatlanságát nyilvánitaná és a költségvetést nem fogadná el, a kormány iránti törhetetlen bizalommal eltelve a költségvetést íiiindig megszavazza. Lehetünk-e mi, t. Képviselőház, bizalmatlansággal a kormány iránt, amikor tudjuk, hogy ez a kormány volt az, amely a szanálás páratlan művét, amit Rassay igen t. képviselő ur is elismer, végrehajtotta és pedig ugy, hogy azért az ország méltán hálás lehet ennek a kormánynak? Méltán merithet ez a kormány további tevékenységéhez erőt abból, hogy ezt a nagyszerű munkát végrehajtotta, és méltán lehetünk bizalommal e kormány iránt, annak ellenére, hogy véleményünket megmondjuk neki. Hiszen mit akarunk mi? Azt akarjuk, hogy itten, ebben az országban minden jobban menjen, és mi azt mondjuk, hogy itt még nincsen semmi sem jól, hogy legyen minden jobb, és ha még jó volna is, arra kellene törekednünk, hogy a legjobb legyen. Vájjon ha az igen t. túloldalon ülő politikusok hajtőit; volna végre a szanálást, mi történt volna? Én nem. akarok az ő képességükben kételkedni, de azt nem tudom, hogy mi történt volna akkor, ha ők végezték volna ezt a munkát; ellenben tudom azt és tudja az egész ország közvéleménye, hogy ez a kormány a szanálás nagyszerű művét jól és rendesen végezte el. De tett Rassay képviselő ur olyan kijelentéseket is,, amelyek arra vonatkoztak, hogy ebben az országban sem belügyi, sem külügyi téren nincsen semmi haladás Nos, hát én azt mondom neki, nézzen szét jobban ebben az országban s látni fogja rögtön, hogy igenis nagyon nagy itten a haladás, hogy községeink mellett egészen uj községek keletkeztek, hogy utaink rendbe vannak hozva, hogy a vasutaink jól működnek; azonkívül pedig ami az adminisztrációt, valamint a törvényhozást illeti, folytonosan történnek intézkedések, — ugy törvényhozási, mint rendeleti intézkedések, — amelyek a belügyi igazgatásnak előbb revit el ét szolgálják. Azt veti fel Rassay t. képviselő ur, hogy külügyi téren nem történt haladás, elmondván, hogy a kormány a kisantant acélgyürüjét még most sem tudta áttörni. Hát tisztelettel kérdem én, vájjon ha ő lett volna a kormányon, * a fennálló nehézségek mellett meg tudta volna oldani a kérdést? Hiszen a külpolitikában nem a hazafias elgondolások, elképzelések, kigondolások, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) — amint ő is egy nagyszerű elképzelésben állította be a, magyar külpolitikát — hanem igenis mindig a tények és a gyakorlati eredmények határoznak. (Ugy van! jobbfelől.) — Jánossy Gábor: ö csak kritizál mindig!) Ezt feltétlenül figyelembe kell venni, nem lehet vakon nekimenni semminek. És mi a legjobb külpolitika? A legjobb belpolitika. Mi a helyesen vezetendő külpolitikának első alappillére? Az, hogy legyen egy erős kormány és a hátamögött egy erős többség, (Élénk helyeslés jobbfelől.) mert csak akkor leszünk mi erősek a külföld előtt, akkor tudjuk megmutatni, hogy van ebben az országban élniakarás, hogy nem akarunk elveszni a népek tengerében, mint ahogy elvesztek elődeink. Mert ha itt, amiről t. képviselőtársam beszél — váltógazdaság volna, ha ministerelnökeinik és ministereink folyton változnának, vájjon reprezentálnánk-e mi olyan erőt, mint amilyent ilyen módon reprezentálunk a külfölddel szemben? Azt mondotta a képviselő ur, hogy a külpolitikában nem a szimpátiák játszanak szerepet, — ezt nagyon jól tudjuk mi is — hanem az érdek. Ez igaz, de ezt a meglévő csekély szimpátiát is feltétlenül ápolnunk és gondoznunk kell, (Helyeslés.) mert hiszen Magyarországnak minden jóbarátja csak előmozdítja a mi ügyünket. És ha most Mussolini Olaszországban kijelentette, hogy a magyarság ügyét felkarolja, hogy a békereviziót meg* kell inditani, hogy vissza kell ehhez az országhoz csatolni azokat a területeket, amelyeken fajtestvéreink laknak, akkor ezt meg lógja hallani az egész világ, jobban meg fogja hallani, inimha itt a Képviselőházban bármit is beszélünk. {Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Mindenesetre értékes tehát ez a barátság. Én nem kívánok itt a külpolitikai kérdésekkel behatóbban foglalkozni, pedig nekünk is mindnyájunknak, de minden magyar embernek is vannak nagyszerű elgondolásai, minden magyar ember azon gondolkozik, hogy mimódon tudná ezt a képviselőtársam által is hivatkozott acélgyűrűt áttörni és mimódon tudná Nagy-Magyarországot visszaszerezni. De nem tartom sem ildomosnak, sem célszerűnek, hogy én külpolitikai kérdésekkel foglalkozzam, mert abban a hitben vagyok, hogyha diplomáciánk elé csak egy kavicsot is gördítek esetiéig beszédemmel, az is nehézségeket fog okozni és ezt a kavicsot talán csak hetekbe kerülő munkával sikerül diplomáciánknak a sima útról eltávolitania. De Rassay igen t. képviselő ur még egy olyan megállapitást is tett ebben a Házban, amely, ha a tényeknek megfelelne, minden magyar ember szivét keserűséggel és fájdalommal töltené el. Azt mondotta, hogy ebből a nemzetből .kihaltak a nemzeti ideálok, vágyak, és hogy ezt az országot tisztán csak a kenyérgondok irányítják, hogy csak a megélhetéséirt küzd, hogy olyanok vagyunk, mint a kommunisták voltak, akik csak az anyagi dolgokat tekintették, vagy mint Madách »Ember Tragédiá«-jában a falanszter-rendszerben, ahol, amikor a tudóstól az örökifjú Ádám megkérdezi: Hol vannak a ti ideáljaitok, hol van az eszme, amely mozgat benneteket? — erre a tudós azt feleli: Nálunk az eszme a megélhetés. Nos hát, t. Ház, nagyon szomorú, nagyon fájdalmas dolog volna, ha ez a megállapítás igaz lenne. De én kint járván a vidéken, tapasztalatból mondhatom, hogy ennek épen az ellenkezőjét látom, hogy még a legnehezebben megmozgatható földmives népség, a kisgazdatársadalom is ujabban el van telve attól a mindnyájunk szivében égő nagy gondolattól, hogy igenis, meg kell teremteni Nagy-Magyarországot, hogy őseinknek büszke örökségét vissza kell foglalnunk. Nagyon is tudatában van ennek ez a gazdatársadalom, és pedig nemcsak önző anyagi érdekből, (Farkasfalvi Farkas Géza: De hazaszeretetből is!) hanem hazaszeretetből is, — ez egészen természetes. — mert tudja az a gazdatársadalom, hogy ebben az országban az igazi jólét, az igazi boldogság csak akkor fog bekövetkezni, ha ezt a nagyszerű művet végre tudjuk hajtani. Azt is mondotta az igen t. képviselő ur, hogy a kormány az adórendszer tekintetében rendkívül káros politikát folytat, és mai napság minden tekintetben rendszertelenség uralkodik. Nos hát, ezt mi is elismerjük, ezt mi is tudjuk; ennek a kormány is tudatában van. (Csontos Imre: Azért hozzuk szóba!) De gondoljunk arra, milyen körülmények között vette át a kormány az uralmat, hogy akkoriban 2—3 évi adóztatás tömege gyűlt össze, hogy rendeleteket kellett csinálni, uj adónemeket kellett behozni, kidolgozni és. beállítani az állami gépezetbe,