Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-152

Àz országgyűlés hépviselöházdnaíe 1&2. ülése 1928 március É9-én, csütörtökön. 381 Ehhez idő kell, ennek át kell mennie, bele kell érlelődnie a lelkekbe és bizonyos gyakorlatnak kell kifejlődnie. Nagyon jól tudjuk mi is, hogy a forgalmiadó terén visszásságok vannak, hiszen épen azért sürgetjük, hogy azokat szüntessék meg. Mi csak kritikát gyakorolunk. (Farkasfalvi Farkas Géza: És rámutatunk ezekre, inert ismerjük a helyzetet!) Ez kötelességünk. Minden képviselőnek kötelessége, hogy észleleteiről ós tapasztalatairól itt beszámoljon, (Farkasfalvi Farkas Géza: Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát!) hogy felhivja a kormány figyelmét azokra. Ez azonban még nem jelenti azt, mintha mi bizalmatlansággal volnánk a kormány iránt! Teljes és törhetetlen bizalommal vagyunk iránta, de lelkiismeretünk ellen vétenénk, ha ezeket a dolgokat ide nem hoznók. Joggal kérdezhetnék akkor választóink: Miért vagytok képviselők? (Farkasfalvi Farkas Géza: Szavazógép volnánk akkor!) Mi nem vagyunk szavazógép, ez ellen mindig tiltakozni fogunk! (Madarassy Gábor: Ha nem kritizálnánk, akkor az volnánk!) Rassay képviselő ur egy olyan kijelentést is tett, amely a kormánytámogató párton ülő hivatalnokokból és tisztviselőkből lett képviselőket is érintette. (Jánossy Gábor: Azt mondotta, hogy nem függetlenek!) Azt mondotta ugyanis, hogy miért szükséges tisztviselőből képviselőt csinálni? Én erre azt feleltem neki, hogy egy tisztviselőt, akinek magas képesítése van, aki hosszú ideig dolgozott akár az államnál, akár a vármegyénél, aki rendkivül sok tapasztalatra tett szert, aki beutazta egész Európát, egy csomó nyelvet beszél, aki ismeri a falut és a városnak gondjait, s aki teljesen látja az egész helyzetet, azt kizárják az országházából? Ugy legyen, mint valamikor volt, hogy úgyszólván csak ügyvédekből és gazdálkodókból álló parlament volt. Nemi egyioldalu valami volt ez ebben az országban? Hiszen egyébként maiga Rassay igen tisztelt képviselőtársam szintén tisztviselő sorból emelkedett képviselővé, a tisztviselőiket nem lehet, (kizárni és én a magam részéről azt hiszem; hogy náncs is meg a függőségi viszony ezek közt a képviselők és a kormíáiny (között, mert egy régi gárdához tartozó magyar köztisztviselőről, habár az képviselő is lett. nem lehet feltételezni, hogy lelkiismeretével megalkudjon. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem is szabad feltételezni és én, ha nem volnék télies bizaloimmiad a kormányi iránt és azt hiszem, a többi igen tisztelt képviselőtársaim is — legyen meggyőződve az ellenzék — egy pillanatig sem ülnék ezekben a padsorokban. hanem csakis a lelkiismeret és hazainság szavát követve, még az ellenzékibe is átmennénk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nagyon sajnos állapot volna, aiz* ha ezek a régi magyar tisztviselők, akik annyi bajon és szenvedésen mentek át és akiket nem tört meg ennek ellenére az élet, akik megtartották lelki isim éreti és erkölcsi intaktságukat. itt. amikor képviselővé választatnak, olyan könnyelműen tudnának lelkükben lévő naeyi értékekről lemondani. Most pedig méltóztassanak '{megengedni, hogy fel szólal ásom tulajdonkénni tárgyával!, az idei költségvetéssel foglalkozzam. (Halljuk! HalUukl a jobboldalon.) Ha ezt a költségvetést vizsgáljuk, átlapozzuk a benne levő tételeket, ha elgondolkozunk gondján, a haza sorsán, — mert hiszen én is kijelentem, hogy most kritizálni fogok és kritizálni akarok, mint kormánypárti képviselő, mert me a" akarom mondani az igazat és mindig csak lelkiismeretim szavát fogom követni — akkor egy fájdalmas megáilapitás az. ami elsősorban tűnik fel azoknak, akik a költségvetést vizsgálják, hogy az a 90 millió felesleg, amely a múlt költségvetésben benne volt, ebből a költségvetésből hiányzik és mindössze két és félmillió felesleget mutat fel az ez évi költségvetés. Azt hiszeinn, ez a körülmény még nem volna olyan nagyi báj. bár tudjuk azt és ezt meg is kell állapitani. meg is kell mondani a kormánynak, hogy & mostani adókat is csak a legteljesebb, a legerősebb és à: legnagyobb erőfeszítéssel képesek az adófizetők előteremteni, de a nemzet áldozatkészsége itt is segiitségére futott a kormánynak, mert ezek az összegek mégis rendelkezésére álltának. De mi lesz akkor, ha megint — ami természetes és szükséffes is — uj beruházásokat kell tenni és uj intézményeket állítunk fel. Hiszem tudjuk, hogy a tisztviselőknek lakáspénzét is megfelelően fel kell emelni. Honnan fogjuk mi venni azokat az összegeket, amelyek ezen uj intézmények, uj beruházások fentartásához szükségesekL Itt mindenben meggondolásra van szükség, mert hiszn tudjuk, ha elkészítünk egy utat, megalkotunk egy vasiuti létesítményt, ebben az esetben azt nem elég megcsinálni, hanem azt karban is kell tartani, ehhez a karbantartáshoz pedig uj és uj összegek szükségesek. Azért mondom, hogy gondoljunk meg minden kiadást, mert hiszen az a nép véres verejtékéből származó fillérekből állt elő. Csak olyan dolgokra adjunk pénzt, amelyek feltétlenül szükségesek, csak olyan beruházásokat létesítsünk, aimlelyek eloidiázhatatlanok. Én tudom azt, hogy mindenki folytonosan zaklatja az igen t. pénzügyminister urat azért, hogy hozzon áldozatokat, hogy tegye lehetővé ezt a beruházást, segitse ezt, vagy azt az intézményt. Tudom, hogy milyen nehéz elzárkózni, milyen nehéz begombolkozni, milyen nehéz a megtagadás álláspontjára! helyezkedni és ez mennyire nem népszerű, mégis én azt mondom az igen t. pénzügyminister urnák, hogy gombolkozzék be, hogy tagadjon meg minden olyan kiadást, amely nem hasznothozó beruházásokra fordittatik. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ugy van!) Mert az országnak nem akkor lesz nagy embere, kitűnő pénzügyministere, ha mindenki előtt kinyitja a pénztárcáját, ha hű és meleg szive van, mert hiszen ahhoz szoktunk folyamodni, — hanem akkor, ha acélkéregbe vonja a szivét és megtagad minden olyan kiadást, amely nem a nemzet és nem az ország javára van! (Farkasfalvi Farkas Géza: Különösen minden luxuskiadást! — Horváth Mihály: Olyan is van?) Én tudom, mert a valorizációs vita folyamán arra az álláspontra helyezkedtem, hogy nem kell a hadikölcsönöket valorizálni, nem kell abból az egyszerű okból, mert nem lehet; ezzel szemben pedig az igen t. ellenzék mindig azt hangoztatta, hogy igenis ezt a valorizációt keresztül kell vinni, mert ez az országra hasznos és előnyös. Én, bár ez nem volt népszerű, ellene küzdöttem, mert tudtam, hogy előttünk egy nagy ur áll és ez a lehetetlenség. De ugyancsak az igen t. ellenzék és különösen a szociáldemokrata képviselő urak akkor, amikor a kormány erélyes kézzel akart beleavatkozni a községek háztartásába, különösen a főváros autonómiájába, — épen azért, mert ki kell mondanom, a főváros gazdálkodása nem felel meg a takarékosság elveinek— akkor az igen t. szociáldemokrata ellenzék elővette azt az ősi rozsdás fringiát, amelyet már a mi nagyapáink is a sutba állítottak (Egy hang jobbfelől: A kalapácsot!) és védte a nemzet alkotmányát, az ezeréves ősi alkotmányt 51*